Írott és elektronikus média régen és ma

 1970 egy forró éjszakáján francia geológusok tartottak hazafelé a szaharai éjszakában. Amikor megálltak egy ponton,hogy helyzetüket meghatározzák,lenéztek a lábuk alá. Csodálatos és meghökkentő volt,amit láttak. Csontok mindenütt. A többiről már Maron Ferenc:Holtak városa a Szaharában című cikke számol be,mely a Delta ismeretterjesztő folyóirat 1972/5. számában olvasható. A francia geológuscsapat megtalálta a Szahara őslakóinak egyik temetőjét. Tintane és Chami területén,amely ma Mauritániához tartozik,megkezdődtek a rendszeres feltárások. A neolitikus korból származó leletek között akadt olyan halott,akinek kezét megkötözték. Kitaláljuk,hogy miért?

 A Magyar Hang című hetilap 2023 február 24-március 2- i számának 4. oldlaán olvashatunk nagyon érdekes interjút a Romániához tartozó Temesvár város német polgármesterével, Dominic Fritzcel. A meglehetősen érdekes pályát befutott politikussal- akit úgy választottak polgármesterré, hogy nem is volt román állampolgársága,ezt az Európai Unió bizonyos esetekben lehetővé teszi- készített interjúban szó esik a román közigazgatás anomáliáiról, perekről, Temesvárról, mint kulturális fővárosról és mint évszázadok óta kozmopolita településről. A polgármester egyébként beszél németül, angolul, franciául, és még ehhez tanulta a spanyolt és az olaszt.  Nagyon érdekes isnterjú egy nagyon érdekes emberrel. Ajánlom mindenkinek! 

 Daniel Boulanger a huszadik századi francia irodalom egyik legismertebb novellistája,regényírója,filmforgatókönyv-írója volt. A Rakéta Regényújság című irodalmi hetilap 1988/21.számában jelent meg A virágkertész című novellája. Amelynek akár azt az alcímet is adhatnánk:Ha valaki kéregetni akar... Tipikus kispolgári francia környezetben játszódik a mű. Férj biztosítási ügynök,feleség háztartásbeli. Flore,a fiatalasszony, éppen mosogat,amikor csengetnek. Egy markáns arcú,ám eléggé szerencsétlennek tűnő figura,Placide,áll az ajtóban. Virágkertész,és munkát keres. Sebesülései vannak azonkívül sánta. Flore 100 frankot(szerény számításaim szerint ez ma forintértékben olyan 50 000 körül lenne) ad neki azzal,hogy tízet vegyen le,a többit hozza vissza. Aha,ahogy az ilyenkor lenni szokott,az asszony soha többé nem látja a tarhálót. Vagy mégis? Mert két hét múlva megint csengetnek. Megint Placide áll az ajtóban,megint virágkertészi állást keres,természetesen sebesült...Szóval,ennek a remek kis h

 Az azóta már,sajnos,megszűnt Delta magazin 1976/10. számában olvashatjuk Greguss Ferenc:Az Antarktisz búvárai című cikkét,melyben Szerző Paul Bert francia kutató és munkatársai kísérletsorozatát mutatja be. A kutatók arra voltak kíváncsiak,hogy1. Milyen mélységbe merülnek le vadászat közben a császárpingvinek és a Weddel-fókák 2. Hogy lehet,hogy a mélységből való feljövetel közben nem kapnak keszonbetegséget? Az első kérdésre a részleges válasz:a kutatók eredménysi alapján a császárpingvinek 260 méteres mélységbe is lemerülnek. Ez hatalmas mélység,a keszonbetegséget pedig úgy kerülik el,hogy teljesen alacsonyra,percenként 16 alá lassul a pulzusok,és teljesen más az oxigén-nitrogén háztartásuk is,mint az emberé. Akit érdekel a cikk,nagyobb médja-adatbázisokban illetve nagyobb könyvtárak folyóirat-állományában megtalálja.

 Sajnos,kis hazánkban még mindig él az a közfelfogás,miszerint a szép épület,az valami nagy,impozáns,monumentális,lenyűgöző alkotás. A világ boldogabb részein szerencsére már túljutottak ezen a kezdetleges felfogáson. 184 négyzetméter. Ekkora az összeterülete annak az alkotóháznak,amelyet a magyar Olvasó a H.O.M.E. designmagazin 2019.szeptember-októberi számának 109.oldalán ismerhet meg,s a franciaországi Seyssins városában található. Tervezője Odile Decq,az épületet 2015-ben adták át. A különös,titokzatos házon semmi hivalkodó nincs,szabálytalan geometrikus formájú,szürkésfekete külső falakkal. A földszinten műtermek,az emeleten lakószobák. Az egész építészeti konstrukció nagyon egyszerű,mégis szép,megfogja a látogatót,no meg az egyszeri újságolvasót is. A belső tereket nem látjuk,ám a külső önmagáért beszél. Kicsi,de gyönyörű ékszerdoboz a város határában,remek panorámával. Az építészetben nem a méret a lényeg,a tehetséges alkotók kis alapterületen is gyönyörű műveket hoznak létre. 

 Kihalt a magyarországi sajtóból,médiából az igazi humor. Az a szatirikus látásmód,amely"érdek nélkül"cikiz,nem pedig politikai megrendelésre dolgozik. A Népszava 2020.augusztus 21-i számában,a 9.oldalon találtam egy kivételt. Nagyszerű, ízes,európai humort. Kácsor Zsolt:Előre ország népe című publicisztikáját. Megtudhatjuk,hogyan reagáltak az EU vezető politikusai arra,hogy reagálniuk kellene a fehérorosz forradalomra. A kulisszák mögé pillantva kapunk lesújtó képet arról,miért is emelték meg 5 százalékkal a hercegi pár  albérleti díját. A cikkíró a társadalomlélektani tényezőkre is figyelmet fordít:megérteti a magyar Olvasóval,miért is hiszi egy brit,hogy nagy időket élünk. Feltűnik a sorok között Macron francia elnök és Merkel,akkori német kancellár történelembe rögzült alakja. Kácsor Zsolt humora,publicisztikai stílusa a legnagyobbakat idézi. Közéleti,szórakoztató. Bárcsak sokan járnának az ő útján!

 Olvasom a Vakok Világa c.folyóirat 1989/7.számában a kitűnő brit nyelvész,John Wells:Nyelv és egyenlőség a nemzetek közötti kommunikációban című írását,amely a 74.általános eszperantó kongresszusról szól. Itt szóba került a nyelvi egyenlőtlenség kérdése is(Wells példái:ha egy szenegáli beszélget egy franciácal,a társalgás nyelve a francia. Ha egy orosz tárgyal egy észttel,a társalgás nyelve az orosz). A nyelvi egyenlőtlenség kétségkívül fennáll,mindig is fennállt,s mindig az adott kor nagyhatalmának nyelve javára. A 18.században az ún.művelt rétegek franciául társalogtak egymással,még akkor is,ha értették egymás anyanyelvét. Sikkes volt a francia. Napjainkban a koiné szerepét az angol vette át, s nyugodtan megvallhatjuk,hogy egy brit vagy egy amerikai emiatt élvez némelyes előnyöket.  A Wells által emlegetett egyenlőtlenség tényleg létezik. De mi a megoldás?Az eszperantó? Igen,lehetett volna,de mégsem lett. Pontosan azon okból,hogy senkknek sem anyanyelve. Nem érezték az emberek a kul

 Mai ismereteink szerint 1902-ben készült el az első európai sci-fi film. A címe:Utazás a Holdba. Francia rendező,Georges Méliès forgatta,s az egyik főszerepet is ő alakítja. A mindössze 14 perces némafilm csupa pörgés és cselekmény. Egy csapat extravagáns tudós felutazik a Holdra(ágyúval lövik ki őket,mint Jules Verne regényében),ott konfliktusba kerül a selenit néppel,de aztán megszöknek,és a sok kíváncsi érdekkődő az óceánba zuhan,ahol megcsodálja a káprázatos halakat,korallokat,angolnákat.  Az egész filmnek az a mondanivalója,hogy amíg közvetlen élőhelyünkkel,a Földdel,nem vagyunk tisztában,addig ne akarjunk már mindenáron a Holdra utazni.Az idegen világokban nem szívesen látnak bennünket,földlakókat...Ez a mondanivaló a mai napig aktuális. Méliès zseniális,a főszerepet alakító,Victor André pedig emlékezetes karakter. Jó film,érdemes megnézni a legnagyobb videomegosztó platformon.

 Az euronews.com internetes portál adta hírül (megtekintve 2021.április 8.,12 óra 3 perc),hogy két francia régész kalandos körülmények között egy bronzkori kőlapot talált,mely valószínű,hogy egy térképet ábrázol. Ha a két franciának igaza van,megtalálták Európa első térképét. No,nem teljes térkép,csak egy kb. 30 kilométer sugarú kör,de akkor is térkép.Valamikor a Kr.e.2.évezred első felében keletkezett. A kőlapot egy múzeum pincéjében találták. Sokáig senki nem vette észre,mit ábrázolhat. Nekem erről az jutott eszembe,hogy ha a kutatók alaposan átfésülnék a múzeumok pincéit és a könyvtárak mélyét,egészen elképesztő dolgokat találnának. Megváltozna,vagy legalábbis árnyaltabbá válna a történelemről alkotott ismeretünk. A mainstream médiának is lenne komoly témája,minden napra jutna egy komoly történelmi felfedezés.Szóval,tudományos kutatók,irány a pince,a padlás!

 Annak idején a média nagyon sokat foglalkozott a koszovói háború egyik rettenetes következményével:a taposóaknákkal. Nem maradt ki a sorból a Reader's Digest,a világ legolvasottabb magazinja sem. A 2000.októberi szám 96-102.oldalán olvashatjuk Stéphane Calmeyn írását, Kockázat az életért című cikkét, melyet én magam kitűnő írásnak tartok. Hogy miért? 1. Nagyon érzékeny és fontos a téma. A taposóaknák kérdésköre a világ sok országában okoz problémát. 2. Szakmai részleteket is közöl (megtudhatjuk,milyen a jugoszláv PROM-2 ugróakna,vagy hogy hol található az aknamúzeum,hogyan működik a higanyakna stb.),nyelvezete mégis közérthető. 3. Nagyon szépen és jól mutatja be a hősőket,az aknaszedésre kiképzett francia katonákat. Egyszerű hősökként,akik végzik a dolgukat.  4. Az írás felépítése:fokozatosan növekvő feszültség,drámaiság,majd a végén,a traktoros epizóddal,félig-meddig humoros feloldás. Nagyon jó. Calmeyn cikke az újságírás legnemesebb hagyományait követő riport. Gratulálunk! És pe

 Vasárnap esténként a közmédia Duna csatornája Alain Delon filmjeiből indított sorozatot. Kitűnő ötletnek tartom,Alain Delon szerintem a világ egyik legnagyobb filmszínésze. Csakúgy,mint Belmondo,de ez most nem tartozik ide. Csak azért írtam ide,hogy jelezzem,nem vagyok részrehajló. December 13-án este a Volt egyszer egy zsaru c. film került sorra,a nagy rendező,Melville utolsó alkotása. Delon ebben a kemény zsarut játssza,aki mindig céltudatos,sosem mosolyog,néha eljár a keze. Jól áll neki a szerep. Miközben nézem az 1972-ben bemutatott francia filmet,azon tűnődöm,miért nem tudnak Európában egy rendes bűnügyi filmet megcsinálni....Valahogy ezek a Delon-filmek tényleg elvitték a nézőt egy másik világba. Ahol nincs más,nincsenek szürke hétköznapok,csak a történet. A bűnügyi film a felnőttek meséje,ahol jön a hős, és igazságot teremt. Delon kitűnő hős volt. A cselekmény mellesleg úgy indul,hogy egy négytagú bűnbanda rablást követ el,eközben egyik társuk megsérül,kórházba viszik. A másik

 Amikor Agatha Christie megírta híres regényét,még nem sejtette,hogy az utókor ennyi variációban tálalja saját közönségének a témát. Nincs ezzel semmi baj,a nagy műveknek az a sorsa,hogy feldolgozzák őket. A közmédia Duna csatornája a Tízen voltak című francia filmsorozat első részét mutatta be 2020.december 8-án este. A filmet Pascal Laugier rendezte. A történet egyszerű:tíz embert titokzatos módon meghívnak egy karibi szigetre. Itt összezárják őket (nagyon jó volt a lándzsakígyós epizód),a kommunikációs csatornákat megbénítják,a helikoptert elrontják. Majd egy titokzatos hang elmondja a tisztelt egybegyűlteknek,hogy mivel mindannyian elkövettek valami bűnt,meg fognak ezért fizetni. A leszámolás meg is kezdődik:egy feketébe öltözött alak megöli a személyzet vezetőjét.  A film hangulata olyan horroros. Ettől jó,ugyanis a történetbe ez is belefér. A színészi játék remek,különösen tetszett az életmódguru alakítása. Markáns karakterek,jó történet-minden adott egy jó sorozathoz. Várom a fo

 Egy meglehetősen izgalmas- más nézőpont szerint küzdelmes meccsen- a Videoton kiejtette a labdarúgó Európa Ligából a francia bajnokság egyik sztárcsapatát, a Stade de Reimst. Valahogy érezni lehetett, hogy ha három napig játsszák a meccset, akkor sem lesz gól. A tizenegyesekben  pedig a Vidi ezúttal is jobb volt, köszönhetően Kovácsik kapusnak. Gratulálunk, jó az eredmény, a közvetítés is kitűnő volt, valahogy mégsem éreztem azt az örömet, amit kellene. De ez már legyen az én bajom. 

A Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) átfogó felmérést készített a két legnagyobb kereskedelmi tévécsatorna 2015-2019.közötti filmkínálatáról. Jómagam nem örülök az eredménynek. A vizsgált 7601 film és filmepizód 58 százaléka import. Ez még csak hagyján. Ám az import 83,5 százaléka az Amerikai Egyesült Államokból származik! Kissé egyoldalú lett tehát médiafogyasztásunk. Amerikai filmeket nézünk rogyásig  Hol vannak a jó olasz,spanyol,német,francia filmek? Nem is szólva a közép-európai filmalkotásokról? Kissé nyitottabbnak kell lennünk,azt hiszem. A médiaszolgáltatóknak és nekünk,nézőknek,divatos szóval:befogadóknak is.

Bejárta a hír a nemzetközi sportmédiát,miszerint a francia első osztályban szereplő AS Monaco labdarúgócsapata és Danijel Subasic horvát kapus nem hosszabbítanak szerződést. Gondolom,hoznak helyette fiatalabbat. Kapusoknál a 35 év még nem kor,lásd Király Gábor esetét. Honnan fog Subasicnál jobb kapust szerezni a Monaco,talán még ők sem tudják. Amúgy a Monaconak nem ez története legjobb idénye. Nem tartanám kívánatosnak,ha már a sportban is a mindenáron való fiatalítás lenne a trend. A mi Hidegkuti Nándink 36 évesen még csatárt játszott abban az MTK-ban,amely Európában biztosan benne volt a Top 20-ban. Szóval,öreg lenne egy 35 éves,VB-ezüstérmes futballkapus? A média ebben a kérdésben persze nem foglal állást. Szerintem egy 35 éves kapus pont a legszebb korban van.Még jócskán benne van 3-4 év. Egyáltalán nem öreg. Subasiccal és az AS Monacoval ellentétben az angol Premier League-ban szereplő Watford másképp gondolkodik az életkor problémájáról. Az angol csapat szerződést hossza

Őszintén bevallom:nem tartozom a Gyurcsány-házaspár politikájának feltétlen rajongói közé. Ugyanakkor nem tetszik az a karaktergyilkosság sem, amit a hazai jobbos média kettejük ellen elkövet. Nem tárgyilagosan kommentálnak, túlzottan az érzelmekre játszanak. Én szeretek egy politikust a politikai tevékenysége és programja alapján megítélni, nem pedig címkéket ragasztani rá. Dobrev Klárának mostanában két figyelemreméltó politikai elképzelése járta be a hazai írott és elektronikus médiát. Az egyik az Európai Egyesült Államok. Azt gondolom, hogy jó ez, felvetődött ez már az 1920-as években is, de valahogy -korai. Ha erről megkérdeznénk egy francia vagy német átlagpolgárt, többségük hümmögne. Európa ma ráadásul recesszióban van- akárhogy is próbálják tagadni egyesek- ennélfogva aztán az európai vezetők nem mernek belevágni nagyobb projektekbe. Szóval, jó kis (?) politikai program ez, csak most nem időszerű. A másik Dobrev Klára-projektet már figyelemreméltóbbnak tartom. Az európai m

A mno.hu oldalán 2019.november 11-én jelent meg egy nagyon gondolatébresztő cikk Emmanuel Macron francia elnök kínai tárgyalásairól. Macron Eu-lobogók és EU-csillagok alatt tárgyalt a kínaiakkal,úgy, mintha Európa nevében beszélne. A cikk szerzője, Sitkei Levente, azt elemzi, hogyan lehetséges, hogy Macron francia elnök vált az unió vezető politikusává. Németország belső problémákkal küzd, Nagy-Britannia brexitezik, a többiek pedig, ebből a szempontból nem számítanak. Azon tűnődtem Sitkei Levente kitűnő cikkénak olvastán: szeretnék-e egy Macron irányította Európába élni? Ha válaszolni akarok erre a kérdésre, az alábbi tényezőket kell figyelembe venni: 1. Macron migránspárti, az ún. kvótarendszer elkötelezett híve. 2. Macron hosszú távra tervez, nem pillanatnyi karrierpolitikus. 3. Macron a katolicizmus liberális ágának híve. 4. Macron ellen már két éve tüntet a saját népe, ő pedig vízágyúval oszlatja őket, és nem tesz különbséget sztrájkoló munkások és anarchisták között. 5.

La Croix a francia katolikus egyház lapja. Az 1984.július 29-30-i számban olvasható egy cikk, mely arról szól, hogy egy hölgy nagy nehézségek közepette otthagyta a Moon szektát, és visszatért a katolikus egyházba. A cikk szerzője ezt általános folyamatként láttatja. Szerintem hibásan. A "dezertáló" hívők már 1984-ben sem hagyták ott a szektákat és nem tértek vissza a katolikus egyházba. A római katolikus templomok kongtak az ürességtől. Ami a legrosszabb:a kiábrándult keresztény hívők nem azért hagyták ott a katolikus egyházat, mert szektákba vágytak ( és itt jön a kérdés: mit nevezünk szektának? Egy nemrégiben keletkezett katolikus honlap még a baptistákat is szektának minősíti!), hanem azért, mert a katolikus egyház kiüresedett, nem tudott számukra semmi lényegeset mondani. Ennyit a Croix cikkéről. 

Ha a képzőművészet szót halljuk, aligha az üvegművészet jut elsőként eszünkbe. Pedig csodálatos dolog, az emberi kreativitás egyik csúcspontja. A Művészet című folyóirat 1985.márciusi számában Acsay Judit cikke bemutat három jeles 19-20. századi művészt: Gallét, Tiffanyt és Lalique-t. mindhárman franciák- akkoriban Franciaország volt a képzőművészet fővárosa. Tiffanyt persze ismeri az ember, tőle tudja, hogy mire számítson, de Gallé meglepett. Egy nagyon szép sárgás-rózsás-leveles kancsóval reprezentálja magát a folyóirat 43. oldalán, és elképesztően tetszetős. De megemlíthetem Tiffanynak a Gyümölcsvirág lámpáját, ,melyet 1905-ben készített. Bravúr! Szerintem a lakástulajdonosok többsége belemenne, hogy ilyesmi díszítse a nappalit. Aki szereti a szépet, netán szakmájába vág a dolog, például rajztanár,  nézze meg a Művészet folyóirat 1985.márciusi számában. Ahol is további érdekes írásokat találunk az üvegművészetről- merthogy ez egy tematikus szám.

Macron francia elnök politikáját, imázsát, Európa-koncepcióját már sokan sokféleképp elemezték. Kottász Zoltán cikke a Magyar Idők internetes oldalán olvasható ( persze, lehet, hogy megjelent a nyomtatott verzióban is...). Nagyon pontos, lényeglátó cikk, melynek alapmondandója: Macron liberálisnak tetteti magát, miközben személyisége, habitusa velejéig konzervatív. Ez a cikk lényege, igazsága. Nem akarok dicsekedni, de mindig is ezt éreztem. Valahogy nem igazi ez a Macron- lazaság, ez a Macron-liberalizmus. Túl megjátszott, túl kimódolt. Az igazi Macron egy száraz, intelligens, a konz-lib ellentétpárban középre húzó alkat. Csakhogy az nem hoz szavazatot, ezért aztán image-t kell váltania. Ebben jól fizetett tanácsadók segítik, de amikor az ember kibújik az álca mögül, akkor aztán... Hadd dicsérjem meg még egyszer Kottász Zoltán írását. Remek gondolatokat indít el az Olvasóban. Link: magyaridok.hu