Írott és elektronikus média régen és ma

 Amióta intézményes irodalomoktatás létezik hazánkban,folyik a vita arról magyartanárok,középiskolások(és nyugodtan ide vehetjük még az irodalomtudósokat,politikusokat,oktatáskutatókat,szülőket és még sok mindenkit) között,hogy kell-e középiskolában a régebbi korok magyar irodalmát tanítani. Az egyik tábor szerint ezek a szövegek túl nehezek egy középiskolásnak. A másik tábor szerint az mégsem járja,hogy úgy érettségizzen le valaki,hogy nem olvasott Csokonait,Jókait,Mikszáthot. Szeretném leszögezni,hogy jómagam ezzel a "másik tábor"-ral értek egyet.  Olvastam az Élet és Irodalom hetilap 2022.október 7-i számában Jéga-Szabó Krisztina:Legendahántás című írását. Szerző egy könyvismertetésbe ágyazva fejti ki véleményét a kérdésben.Minden magyartanárnak javaslom a cikk elolvasását.Hogy mi a véleménye Jéga-Szabó Krisztinának a tanítsunk-avagy ne tanítsunk kérdésben,azt itt most leszek olyan szíves nem elárulni.Akkor mi értelme volna a teljes cikk elolvasásának? Van egy kis szellemi

 A Rakéta Regényújság 1988/13.számának 12-13.oldalán olvastam egy addig számomra ismeretlen Mikszáth-novellát,mely voltaképpen egy viccről,egy úriember ártatlan megvicceléséről szól,vagy talán kicsit többrő. Mondjuk,a 19.századi magyar közéletről.A novella címe:A Lőrinc kalapjai. Adva van egy mogorva,nőkkel szemben kissé tartózkodó úriember,bizonyos Lőrinc,aki minden nap kalapban jár,és a Figarot olvassa,akár a korabeli úriemberek nagy része. Egy barátja elhatározza,hogy megvicceli ezt a Lőrincet. Odamegy hozzá,és hosszas alkudozás után elkéri a kalapját,cserébe vesz neki egy újat. Másnap,szintén egy viccbe beavatott úriember,Lőrinc előző nap vásárolt kalapját kéri el,cserébe vesz neki egy újat. És így tovább,szegény Lőrinc mindennap új kalapot kap. A vicc hatására azonban jelleme kissé megváltozik... Kitűnő írás,igazi magas Mikszáth-színvonal,amely a 21.század olvasója számára is tanulságul szolgál. Nem beszélve arról,hogy jó visszagondolni arra az időszakra,amikor a népszerű sajtóter