Írott és elektronikus média régen és ma

 Olvasom az Irodalmi Szemle című folyóirat 1986/3. számában Barak László: a realizmus mítosza című versét,s közben azon gondolkodom, miért érezzük még mindig kissé misztikusnak, ha valami vagy valaki úgy jellemzi önmagát, hogy realista. Ez a valami vagy valaki lehet egy művészeti alkotás, de lehet egy hétköznapi ember is, aki kijelenti magáról, hogy ő bizony realista, s ettől- környezete szemében- egyből felmagasztosul. Alaposan megnézi őt az ellenkező nem, irigykedve gondolunk arra, mennyi pénze és hány ingatlanja lehet ennek a derék realista jóembernek. A " realista, reális" szavaknak mind a mai napig van valami titokzatos mellékíze:valami, ami követendő. Magánéletünkben a realistát úgy látjuk, hogy hogy ő a kicsit felettünk álló, a távolbéli ködvilág tudója, minden okok és következtetések ismerője, olykor kritikusa, de mindenekelőtt: gyakorlati felhasználója. A realistának vannak anyagi javai, van tiszta gondolkodása, s irigylik is ezekért, és ezt ő tudja, de nem érdekli.

 Az Új Művészet c.folyóirat 2003.júliusi számában olvashatjuk Lóska Lajos cikkét Csendes képek. Száz éve született Faber Gabriella címmel. Remek cikk,egy,a magyar művészettörténetben kevéssé ismert alkotó szakavatott bemutatása érdekfeszítő szöveggel,jól válogatott képanyaggal.Lóska Lajos nagy gondot fordít arra,hogy beillessze a magyar művészettörténetbe Faber Gabriella munkásságát. Faber Gabriella a halvány,csendes színek,a szinte ködbe burkolódzó látvány festője volt egy olyan korban,amikor a szocreál harsány vöröse,a posztimpresszinizmus méregzöldje töltötte be a kiállítótermeket. A Fiatal fák című képén a kék szinte fehér,a barnák is egészen világosak. A Bérház körfolyosó című képén barna és szürke foltok érzékeltetik a ház sötétségét,misztikumát. Mert Faber Gabriella képein a misztikum,a titokzatosság éppolyan erős,mint mondjuk a romantika sötét erdőket mutató tájképein. Pontosan attól válik titokzatossá a táj,a fák,a bérház, hogy Faber pont az ellentétét festi annak,amit mi a va