Írott és elektronikus média régen és ma

 Egy nemzetközi szakportálra hivatkozva írja a 24.hu,hogy az Egyesült Arab Emirátusok közoktatásában robotok tanítanak majd. Az oktatási miniszter véleménye szerint éppen a Covid-járvány idején bizonyosodott be, hogy a technikai fejlődés nagy lehetőségeket nyit meg az oktatásban. Az Emirátusok az első ország,amely mesterséges intelligenciát használó humanoid robotokat alkalmaz a hagyományos iskolákban,18 éven aluliak jelenléti oktatásához. Az ellenzők szerint-erről már nem ír a magyar internetes portál kitűnő,alapos cikke-a személyes kapcsolat elengedhetetlen az oktatásban. Szerintem azoknak van  igazuk,akik inkább csak a nagyobbak,a középiskolások esetében látják kivitelezhetőnek a robotok általi oktatást. A kisebb gyerekek még jobban igénylik a személyes irányítást,az interperszonális kapcsolatot.  Amúgy,ha én ma lennék középiskolás,jó alaposan letesztelném azt a robotot...

A szocializmusban nagyon sokáig nem lehetett a közoktatás elméleti-ideológiai alapjait megkérdőjelezni. Éppen ezért az Alföld folyóirat 1981-es ún. iskolavitája igen nagy feltűnést keltett, és a reformidőszak jelének látszott. A folyóirat 1981/11. számában Miksa Lajos tette közé gondolatait. Van egy pár mondat, ami harminc év múltán is aktuális: "Lényegéből fakadóan az iskola teljesítményelvű , célra orientált intézmény. Valójában nem a gyermek érdekli, hanem az eredmény, amelynek a gyermek személyiségében kell megmutatkoznia. Az iskola meg sohasem engedhette meg magának azt a luxust, hogy szeresse a gyermeket, mert nem szeretnie kellett, hanem foglalkoznia vele.  Nem a gyermek volt a legfontosabb, hanem a nevelési cél." (59.o.) Hú, de igaz. Jómagam mindig is gyanakodva fogadtam, mikor egy iskola kizárólag a kupáival, az országos mittudoménmin elért eredményeivel, éltanuló élsportolóival dicsekszik. Hol a gyerek? Hol a személyiség? A gyermeknevelés nem lehet kizárólag ere

Csak most került kezembe a Vigília katolikus folyóirat 2015/11. száma, amelyben Darvas Ágnes szociológus, az ELTE tanszékvezető tanára,  a magyarországi gyermekszegénységről írt. Az, amit Darvas Ágnes írt, mind igaz. Valóban vannak Magyarországnak alapos elmaradásai ebben a témában, és az is igaz, hogy a gazdag és szegény gyerekek közötti olló évről évre nyílni látszik. Azzal azonban már nem tudok egyetérteni, hogy Darvas Ágnes jóformán kizárólag a kormányt hibáztatja mindezért. Érthető, hogy a mindenkori kormányzatnak van felelőssége egy ország szegényei felett. Ám az, hogy Szerző szerint az ingyenes tankönyv, az ingyenes étkezés kiterjesztése, a nyári étkeztetés " csak minden ötödik" segélyezettet ér utol, szerintem -személyes tapasztalatok alapján is  mondhatom ezt- nem állja meg a helyét. Jóval nagyobb ez a szám. Azokban az oktatási intézményekben, ahol módom volt tanítani, a szegények szinte mindegyike részesülhetett a különböző szociális ellátásokból, így vagy úgy.

A Magyar Nemzet 2016.december 7-i száma, finoman, kulturáltan, de bírálja az Orbán-kormányt. Talán nem véletlen, hogy vezércikként a magyar diákok PISA-teszten mutatott gyenge teljesítménye szerepel, ráadásul egy tanár a gyenge teljesítmény okaként a közoktatás államosítását jelöli meg- Továbbra is problémák vannak a Questor-ügyfelek kártalanításával- Hogyan intézik pénzügyeiket a magyar EP-képviselők?- Az állampolgár című film a bevándorlásról szól, főszerepet egy afrikai amatőr színész alakítja- Lassulóban a magyar gazdaság növekedése, a mezőgazdaság a húzóágazat- Hosszú Katinka újabb győzelmei. Külön említést érdemel, hogy Abe Sinzó japán miniszterelnök Pearl Harborba látogatott. Az amerikaiak közelednek Japánhoz, ellensúlyozandó Kína szerepét?