Írott és elektronikus média régen és ma

 A magyar írók jelentős része,s a Magyar Írószövetség,kulcsszerepet töltöttek be az 1956-os Forradalom és Szabadságharc során. Éppen ebből kifolyólag a Kádár-hatalom feloszlatta a Szövetséget. A forradalom után több írót elítéltek,többen kūlföldre menekültek,azaz disszidáltak. Az irodalmi élet,dacára az újonnan alapított folyóiratoknak,gyakorlatilag elhalt. Aztán 1958.körül bekövetkezett egy lassú olvadás. Írók és hatalom közeledni kezdtek egymáshoz,hiszen mindkettőjüknek szüksége volt a másikra. Megjelent 1958-ban egy népi írókról szóló írás,aztán 1959.februárjában a Társadalmi Szemle című kommunista elméleti folyóiratban Tézisek.  A felszabadulás utáni magyar irodalom néhány kérdéséről című írás. Nem túl hízelgő az írókra nézve. Az Írószövetség nyíltan ellenséges volt a szocializmussal,név szerint megemlítik Illyés Gyulát és Tamási Lajost. Az írók,legalábbis a tanulmány szerzője szerint,a Nagy Imre-féle revizionista irányzat uszályába került. Az "ellenforradalom"alatt az Ír

A BBC History 2020.februári számának Ormos Mária történészre emlékező írásában olvashatunk egy mondatot, mely megütötte a szememet. Ormos Mária szerint a gorbacsovi reform " megfosztotta (Kádárt-GBP) azoktól a politikai érvektől, amelyekkel annak idején körülvette Nagy Imre kivégzését". Nem gondolom, hogy a gorbacsovi fordulat fosztotta meg Kádár Jánost az " érveitől". Inkább egyenesen maga a nagybetűs Történelem volt az, amely világossá tette, hogy nem lehet a végtelenségig halogatni a Nagy Imre- üggyel való őszinte szembenézést. Kádárnak nem volt választása. A körmére égett az ügy- és ezzel a " kényelmetlen" tüzecskével soha nem volt képes megbirkózni. Kádár János ideje a nyolcvanas évekre elmúlt. Megöregedett, értékrendje, életfelfogása idejétmúlttá vált. Az Idő mindent elintézett. 

A történettudomány úgy érzi emlékezetében Kádár Jánost, mint jó propagandistát, akit a korabeli írott és elektronikus média megszerettetett a néppel. Kádár sakkozik, Kádár az úttörők között, Kádár olvas stb. Nos, ennek a fajta propagandának a Hajdú-Bihari Napló 1956-os számaiban még nyoma sincs. Sőt! A számok azt mutatják, hogy a sajtó inkább agyonhallgatni igyekezett Kádár Jánost, semmint propagálni. 1956.novemberében Kádár nevét mindössze 13 alkalommal olvashatjuk a Hajdú-Bihari Napló ( továbbiakban :HBN) lapjain. Ezzel szemben Nagy Imre neve 8, Rákosi neve 9, Gerő 6 alkalommal fordul elő( Rákosi és Gerő sokszor együtt, "Rákosi-Gerő klikk"- ként van említve, mindig negatív kicsengéssel). A külföldi államférfiak listáját a jugoszláv Joszip Broz Tito vezeti, 7 említéssel. Feltűnő, hogy a szovjet pártfőtitkár Nyikita Hruscsov mindössze egyetlenegyszer van megemlítve. Ennél is érdekesebb 1956.decembere, amikor is Kádárt mindössze 5 alkalommal említik. Idő kellett tehát ahh