Bejegyzések

poén címkéjű bejegyzések megjelenítése

Film,fiatalkor,édes nosztalgia.A poénok ma is bejönnek

 Amikor 2003-ban először láttam a Libiomfi című magyar filmet(rendező Végh Zsolt és Kálmánchelyi Zoltán,főszereplő Mucsi Zoltán),egy nagy baráti társasággal voltam. Jókat röhögtünk a poénokon,de megértettük a lényeget is.A színjátszás a legszentebb művészet és kész,add magad,ha tudod,amúgy meg éljen Sztanyiszlavszkij! Amúgy a film egy újtaértelmezett Micimackó-történet. Közel húsz év után újranézve a filmet,amolyan édes-bús nosztalgiám támadt. Eszembe jutott,milyen jó volt közel harmincévesnek lenni,lendület,dinamizmus,de már felnőttként,magamat érettnek gondolva. A poénok ma is bejönnek,nem tűnt el a humorom,most felfigyeltem rá,milyen jó ennek a filmnek a színvilága,az egész olyan édes-bús volt. Mint Sztanyiszlavszkij. Vagy nem? Nem értek hozzá.

Sztercey Szabolcs verse:Javítás- helikon.ro

A Helikon című irodalmi folyóirat 2018/8. számában bukkantam rá Sztercey Szabolcs versére, melynek címe: Javítás ( a cím kisbetűvel írva). Őszintén szólva, először nem is akartam elolvasni, gondoltam, megint valami ifjú poéta világmegváltó ábrándozása- de nem. A mű kellemes cslódást okozott. A vers első sorai egy esküvőre való készülődést idéznek: a menyasszony keresi a ruhát, a vőlegényre szűk az öltöny, és nyakkendőt sem tud kötni, végül mégis megköti- de aztán akkora, de akkora poén jön, hogy bármelyik standupos megirigyelhetné. Aki nek módjában áll Helikont olvasni, ezt a verset ne hagyja ki! Számomra eddig a " TOP 10 versek 21. század" kategóriában ott lenne az első háromban. Itt pedig a folyóirat weboldala: helikon.ro Nagyon igényes, nagyon profi.