Bejegyzések

Villányi László címkéjű bejegyzések megjelenítése

Alföld,2018/12.

 Az Alföld Debrecenben megjelenő,de országos terjesztésű irodalmi,kritikai és művészeti folyóirat,Magyarország egyik legrégebbi és legszínvonalasabb kulturális sajtóterméke. Most a 2018/12.szám tartalmából szemlézünk. Jómagam még soha nem olvastam Vörös István tollából olyan kitűnő verseket,mint az Egy kor kezdete,Egy nádlevél,Hullámok;Mondóka egy vágyról,A nők fénye. Bravó,legfelső fokban brávó!-Villányi László versei madarakról és emberekről szólnak. Nem gondolom,hogy "önjáró költészet"ez,nagyon is érzem rajta a kimunkáltságot,a megformázást-Antal Balázs:Védtelenül című novellája a férfi védtelenségét,kiszolgáltatottságát fogalmazza meg-G.István László költeményeinek fő témája az öregedés,a mindenűtt tapasztalható halál,a méltóságteljes távozás vágya-Tanulmány Tandori Dezsőről és Kassák Lajosról-Závada Péter hosszúverseiben egy szürke,bizonytalan világról ír,no meg arról a nem mindennapi kérdésről:mit kezdhet ezzel a világgal a 21.századi ember-Tanulmány Szabó Lőrinc és Nem...

Amikor gyerekként átbicikliztél a sáron...

 Olvasom Villányi László:A por színei című csodalatosan szép versét az Alföld folyóirat 2012/3. számában,s eszembe jut az,amit a drága Nagy László válaszolt egyszer egy olvasói levélre:nem kezdhetjük a költészetet az ábécénél. Nem,a költészet,benne a tájleíró vers(vagy tájkóltészet,kinek hogy tetszik) is változik. Villányi László versében például nem konkrét tájjal,hanem metaforikus táj-elemekkel,természeti jelenségekkel,állatokkal találkozunk. Nem is maga a táj az érdekes,hanem az embernek a természethez,az archaikushoz,a porhoz,a homokhoz,a sárhoz való viszonya. A gyerek,aki átbiciklizik a sáron.Táj és teremtés,természet és visszatérés az ősihez.  Mostantól kezdve,ha sarat látok,ha a vihar homokot fúj felém-eszembe jut egy vers...