Írott és elektronikus média régen és ma

 A Mandiner című hetilap 2023.51-51.száma interjút közöl a nagyon szimpatikus Kokas Katalin- Kelemen Barnabás zenészházaspárral ( Farkas Anita:Jó ilyenkor a csendnek támasztani a létrát. Mandiner, 2023.51-52.szám, 80-85.o.). Az interjúnak a lényege a családi élet, munka és magánélet egyeztetése, a közelgő karácsonyi ünnepek. Nagyon szép, megnyerő családot ismerhetünk meg. Egy mondat azonban szemet szúrt a cikkben, és nem adott okot örömre. A 84. oldalon olvashatjuk, hogy 2022-ben Magyarországon összesen 28 fő érettségizett zongorából. Ez rettenetesen kevés.Bartók, Kocsis Zoltán és Fischer Annie országában! Vajon miért csökkent le a fiatalok érdeklődése e hangszer iránt? Egyrészt azért, mert a zongora alapvetően a klasszikus zene interpretálására alkotott hangszer, a klasszikus zene iránt pedig általában csökkent az érdeklődés. A rap - pontosabban a rap folytonos hallgatása- tönkretette a fiatalok zenei ízlését. Azonkívül a zongora a legdrágább hangszer, a legtöbb szülő nem engedheti me

 Szakonyi Károly(1931-) nevét elsősorban drámáiról ismerjük. Az utóbbi évtizedekben minden valamirevaló magyarországi színház játszott Szakonyi- darabot. Kevesebben tudják, hogy Szakonyi Károly a prózai irodalmi műfajokban is letette a névjegyét, nem is akárhogy. Példa erre a Rakéta Regényújság 1988/13. számában közölt Hangversenydarabok című novellája. A történet úgy kezdődik, hogy egy író ( az elbeszélő, maga Szakonyi) úgy dönt, alkotói szabadságra megy, vidékre, itt befejezi művét. A szomszéd házból, mindennap ugyanabban az időpontban gyönyörű szép klasszikus zenedarab hangzik fel. Az írtó elhatározza, utánajár annak, ki zenél ilyen gyönyörűen.  Kiderül, a szomszéd házban már évek óta nem laknak. Két hölgy lakott ott, de már elköltöztek.  Tovább nem akarom spoilerezni a cselekményt, nagyobb könyvtárakban megtalálható a regényújság, el kell olvasni. A mű vége annyira misztikus, rejtélyes és kalandos, hogy még napjaink bestseller-írója, Stephen King is megirigyelhetné.  Csak egyetlen

 Bevallom,nem vagyok a klasszikus zene nagy értője és elemzője. Niccolo Paganini azért engem is ámulatba ejt:az élete,a munkássága,az egész milliő,ami őt körbevette. A közelmúltban volt szerencsém olvasni Kas László:Niccolo Paganini emlékére című cikkét(Vakok Világa 1990.május,25-26.oldal).  Szerző ebben a rövid,mindössze kétoldalas nekrológban méltatja a nagy hegedűművész munkásságát,elmondja,mennyire csodálták őt a kortársak,pl.Schubert,Liszt. Szól a nagy itáliai hegedűművész által bevezetett zenei-játéktechnikai újdonságokról,pl.a scordaturáról,ami kissé egyszerűsített fordítással a húrok áthangolását jelenti. Aztán következik egy felsorolás a méltó utódokról,Hubermannról,Ricciről,Szigeti Józsefről,Ojsztrahról. Nagyon igényes,ugyanakkor nagyon szívből fakadó írás. Érezhetjük,hogy a cikk írója nemcsak jól ismeri,de szívből szereti is tárgyát.

 A Reader's Digest magazin 2000.októberi számában olvashatjuk Andrea Barnetnek a Harlemi Kórusiskoláról írt cikkét. A Harlemi Kórusiskolát Walter Turnbull alapította. Az volt a cél,hogy nehézsorsú srácoknak,akiknek sok esetben hiányzik az apja,olyan iskolát alapítson,ahol közismereti és zenei tárgyakat egyaránt tanulhatnak. Nagy szervezőmunkával,óriási pedagógia érzékkel ezt meg is valósította. S hogy miért írtam azt,hogy a nehezebb utat választotta? A mai amerikai fiatalok zenéje a hip-hop és a rap,illetve ezek különböző változatai. Nos,Mr,Turnbull úgy gondolta,hogy ez nem elég. Klasszikus kórusműveket is előadnak,a repertoáron van Händel,Bach,méghozzá eredeti német szöveggel. Nem semmi. A klasszikus művek által a fiúk nevelődnek,megtanulnak öltözködni,viselkedni. És persze zenei műveltségre tesznek szert.  Na,ezért írtam a poszt címében,hogy a nehezebb út. Mert ez az. De a Reader's Digest cikke szerint sokkal eredményesebb.  Andrea Barnet kitűnő cikke egy kitűnő ember nagysze