Írott és elektronikus média régen és ma

 A magyar oktatás történetét át-meg átszövik az ilyen-olyan tehetséggondozó programok. Ezek egy része bevált, más része el sem indult a megvalósítás útján-a forráshiány, ugyebár... Az Új Köznevelés folyóirat 72. évfolyamának 10. számában egy igencsak különleges tehetségfejlesztő pedagógiai programmal találkoztam. A Komplex 3+T módszer atyja Orbán Sándor testnevelőtanár és cselgáncsedző.  A program lényege, hogy nem járulékos kiegészítő dolognak tekinti a sportot. A különböző sportágak technikáit egy mozdulatsoron belül ötvözik, így a sportolást kreatív időtöltéssé változtatják. Minden modul ( ha jól értelmeztem) hármas felosztásban működik:sport,művészetek, kutatások.  A módszert közel 25 éven át alkalmazták és számos kitűnő eredményt értek el vele, sikerélményt okozva a szakközépiskolás-szakiskolás tanulóknak.  Nem tudom, most hogy áll ez a program, alkalmazzák-e még. Ha valaki tudja,írja meg!  (Orbán Sándor:A Komplex 3+T módszer mindenkinek.Sport, művészet és kutatás a tudatosság jeg

 A Nagy-Britannia és Kína közötti szerződés értelmében 1997-től hong Kong visszakerült Kínához. Ahogy közeledett ez a bizonyos 19997-es év, a nemzetközi sajtó és média egyre inkább aggódni kezdett...A Newsweek című amerikai hetilap ( olyan népszerű volt az olvasók körében, hogy cég beszüntette a printelt kiadást, de az olvasók nyomására egy év múlva mégis újraindították) 1996.junius 24-i száma közli Lynette Clementson cikkét ( Little Red Schoulhouses.Teaching children a new way to think after 1997. 27.o.), amelyben hongkongi magániskolások fejtik ki véleményüket a közelgő csatlakozásról. Volt, aki aggódott, volt, aki nem. Működtek már ekkor kínai pedagógia elvek szerint működő iskolák is, a cikk főként ezekre koncentrál.Volt, akit csak az érdekelt, hogy az ohiói egyetemre kapott ösztöndíja ne vesszen kárba.  Az egész cikkből árad valami naiv fiatalság. Úgy érezték a megkérdezettek, bárhogy is alakuljanak a nagypolitikai dolgok,nekik mindenképpen jó lesz. Kínában is jó lesz, meg a hong

 A Reader's Digest magazin 2000.októberi számában olvashatjuk Andrea Barnetnek a Harlemi Kórusiskoláról írt cikkét. A Harlemi Kórusiskolát Walter Turnbull alapította. Az volt a cél,hogy nehézsorsú srácoknak,akiknek sok esetben hiányzik az apja,olyan iskolát alapítson,ahol közismereti és zenei tárgyakat egyaránt tanulhatnak. Nagy szervezőmunkával,óriási pedagógia érzékkel ezt meg is valósította. S hogy miért írtam azt,hogy a nehezebb utat választotta? A mai amerikai fiatalok zenéje a hip-hop és a rap,illetve ezek különböző változatai. Nos,Mr,Turnbull úgy gondolta,hogy ez nem elég. Klasszikus kórusműveket is előadnak,a repertoáron van Händel,Bach,méghozzá eredeti német szöveggel. Nem semmi. A klasszikus művek által a fiúk nevelődnek,megtanulnak öltözködni,viselkedni. És persze zenei műveltségre tesznek szert.  Na,ezért írtam a poszt címében,hogy a nehezebb út. Mert ez az. De a Reader's Digest cikke szerint sokkal eredményesebb.  Andrea Barnet kitűnő cikke egy kitűnő ember nagysze

A késő Kádár-korszakban járunk, a Szovjetunióban már Gorbacsov van hatalmon, reform itt, reform ott, reform a meglehetősen poroszos pedagógiában. A Gyermekünk című folyóirat ( teljesen a kor színvonalán mozgó, modern médiatermék) 1986/5. számában olvashatunk cikket Szabó Éva tollából, Nem kérek bocsánatot címmel. A cikk arról szól, hogy nem vesszük figyelembe a gyermek egyéniségét, lelkét, csak normatív módon számon kérünk tőle bizonyos dolgokat, és ezzel meg is elégszünk. Szó esik az írásban egy kislányról, akit sarokba állítottak, mert visszabeszélt, és hogy újságíró szóba akart elegyedni ezzel a kislánnyal, csak valahogy az illem nem engedte... Igazából két problémáról van szó. Valóban igaz, még a 21.században is igaz, hogy kevésbé vesszük figyelembe a gyermek egyéniségét. Ez tény. A másik viszont, hogy sarokba állítják a gyereket, mert visszabeszélt, az szerintem elfogadható. Nem baj, ha a bűnt büntetés követi. Csak ne öncélúan. Mindig a gyermek érdekét tartva szem előtt.