Írott és elektronikus média régen és ma

 A Nők Lapja Évszakok 2020.nyári számának 86-88.olvashatjuk Balázs-Piri Krisztina kitűnő cikkét Georgia O'Keeffe-ről,a magyar felmenőkkel is büszkélkedő amerikai festőről,aki utálta,ha festőnőnek nevezik,merthogy a művészi tehetségnek és a nemiségnek ne legyen köze egymáshoz... Georgia egy életével is művész,egy nem mindennapi egyéniség volt,az biztos. Mint Balázs-Piri Krisztina cikkéből kiderül,a közönség eleinte kissé félreértette,mindenféle freudista elemeket láttak bele virág-ábrázolásaiba. Aztán tisztázódott a dolog,sőt,Stieglitz,a híres galériatulajdonos feleségül is vette a kúlönc természetű nőt. Aki amúgy nemcsak virágokat festett,mintegy 2000 képe közül csak kb.200 ábrázol virágot. Balázs-Piri Krisztina írása kiváló,a magyar médiavilágban szokatlanul erős,nívós ismertetterjesztő cikk. Alkalmas arra,hogy felkeltse az érdeklődést Georgia O'Keeffe élete és munkássága iránt,és további kutatásra ösztönözzön. 

 Ha azt halljuk: barokk festészet, mindenkinek eszébe jutnak nevek. Rubens, Caravaggio, Rembrandt, Hals, Vermeer, őket mindenki ismeri. De ki ismeri Artemisia Gentileschit? Jómagam még soha nem hallottam róla, a BBC History című folyóirat 2021.februári számában találkoztam először a nevével. Catherine Fletcher kitűnő cikke ( Egy barokk festőnő gyötrelmei, 55-59.o.) hívta föl rá a figyelmemet.  A cikk maga a festőnő jellemére, ambíciózus személyiségére összpontosít, de a Szerző nem felejti el megjegyezni, hogy egy művésznél mégiscsak a műalkotásai számítanak valamit. S valóban: az illusztrációként közölt képek alapján kijelenthetjük, hogy Gentileschi a barokk legnagyobb festői közé tartozik.  A Jáhel és Sisera című képen gyilkos és áldozat viszonya ér meg sok-sok mondatot. Sisera arcán békés, álombéli nyugalom, gyilkosa arckifejezése semleges, az egész tett egyfajta kötelesség. Zsuzsánna és a vének című képén szinte halljuk a kéjvágytól fűtött vénemberek perverz suttogását, röhögését, é

 Tudják,vannak azok a magabiztos emberek,akik krimi nézése közben már fél óra után megmondják,ki a gyilkos,hogyan tette. És persze,ezeknek a nézőknek sosincs igazuk. Az ilyen típusú médiafogyasztók figyelmébe ajánlom a 24 feketerigó című Agatha Christie-krimit. David Suchet ebben is elképesztőt alakít,de ami most nekünk lényeges,az a cselekmény.  Poirot egy vendéglőben ül a fogorvosával,amikor felfigyel egy idős festőművészre,aki egyik pillanatról a másikra megváltoztatja étkezési szokásait. Nem sokkal ezután a festő meghal. Érdekes módon pontosan ezekben a napokban halálozik el a művész testvére is.  Hogy mi köze mindennek az önteltséghez?Csak annyi,hogy a Krimi Királynője játszik velünk egy kicsit. Azt mindenki kitalálhatja,hogy az,akit Poirot látott steaket enni,nem biztos,hogy a halott. De innentől aztán homály. Mert ha így van,akkor hogyan halt meg a művész testvére?Honnan tudta a festő gyilkosa,hogy meg fog halni a festő bátyja? És miért ér a Gascoigne-hagyaték hirtelen milliókat