Írott és elektronikus média régen és ma

 A Digitális Fotó című folyóirat 2012.szeptemberi számában a világhírű fotós,Steve McCurry Mianmarban készült képeiből láthatunk válogatást. McCurry az ősit,az időtlent próbálta megragadni. Sikerrel. Még a témáikat tekintve dinamikus,pörgős képeken is ott érzi az ember az álló időt,vagy-Fernand Braudelnek,a neves történésznek szavait idézve-a hosszú időt. Amikor nem a mindennapok létküzdelmei számítanak,hanem az igazán hosszútávú folyamatok,az út a szellemiekbe,talán az örökkévalóság felé. Buddhista szerzetestanoncok futballoznak a kolostor udvarán:minden mozog,mégis,a mindennapos tettek mögött ott lebeg valami űr. Ezek a fiatal és elszánt kamaszok mintha máris spirituális emberek lennének. Egy másik képen ledöntött istenszobrokat látunk,kisgyerekek szaladgálnak közöttük. A ledöntött szobrok élnek,mert a szellemi tartalom ott van bennük. Ez nem a fogyasztói társadalom világa:a képen látható iskola olyan szegény,hogy a diákoknak még pad sem jut,a földön fekve olvasnak,írnak,alázattal ha

 A Digitális Fotó c.folyóirat 2012.szeptemberi számában olvashatjuk Somogyi Nóra cikkét. Az írás Tim Mantoanival,a neves amerikai fotóssal és extra méretű polaroid képeivel foglalkozik. Mantoani új értelmet adott a "portréfotó" szónak. Az ő képein a "modell"mindig valamit cselekszik,az arc sohasem mozdulatlan (talán csak Teréz anya esetében,de ennek az ál-statikusságnak ott funkciója van,a lelki dinamizmust takarja),a fotók olyanok,mint egy kimerevített filmkocka. A Beatles tagjai éppen párnacsatáznak,a kutyát sétáltató házaspár éppen megáll az út szélén. Fidel Castro kubai vezető pedig a szemmel láthatóan kissé illuminált szovjet pártfőtitkárt,Hruscsovot öleli.  Azon gondolkoztam,ad-e valamilyen többletet a képeknek az,hogy Mantoani óriásira nagyítja őket. Nem csak egy öncélú performance-ról van szó?Rájöttem,hogy nem. Az előbb említett Fidel Castro-kép esetében ugyanis pont az hozza elő a részleteket,az teszi résztvevővé a nézőt,hogy a híres történelmi személyisége