Írott és elektronikus média régen és ma

 Az nem igaz,hogy a Kádár-korszakban (1957-1988) egyáltalán nem volt angol nyelvű sajtó Magyarországon. Az InterPress Magazin 1976/12.száma például teljes egészében angolul jelent meg. Olvashatunk cikket az ókori nagyvárosról,Karthagóról. Találkozhatunk Ázsiában működő elefánt-óvodákkal. Megtudhatjuk,hogy a sci-fi vagy a horror árt jobban az egészségnek. Képet kapunk arról,mi is az a CETI program,és régi vízimalmok fényképeiben is gyönyórködhetünk.  A politikailag rázós témák természetesen "kerülve vannak".Az IPM az akkori "keleti blokk" legtrendibb magazinja volt. Ráadásul angol nyelven-hát így már igazán menőnek érezhette magát,aki hozzájutott. 

 Az Univerzum- azóta már megszűnt tudományos-ismeretterjesztő magazin-1976/8.számának 51-53. oldalán nagyon jó kis összefoglaló cikk található az irídiumról, a Mengyelejev-féle periódusos rendszer 77. eleméről, amely a platina-csoportba tartozik, tehát fém.Megtudjuk, hogy az elem atomsúlya 192,22. Két izotópja fordul elő. Ami igazán érdekes, az előfordulása. annyira ritka, hogy a földkéregnek mindössze egymilliárdod részét teszi ki. Ez nagyon kevésnek tűnik, de- tekintve a földkéreg térfogatát- azért eléggé jelentős mennyiség. A cikk szerzője megírja, hogyan lép reakcióba az irídium különböző fémekkel, sókkal, s hogy mire használják. Például töltőtollak hegyeit készítették belőle- ez a cikk még jóval a mobiltelefonok megjelenése előtt íródott. Nem tudom, ezek a bizonyos töltőtollak engedélyezettek-e manapság is, mindenesetre manapság, a 21.században, jó sokat érhet egy ilyen irídium-hegyű töltőtoll.  Nagyon jó kis összefoglaló cikk. Kár, hogy az Univerzum folyóirat megszűnt, mert megje

 Megoszlanak arról a válemények, hogy jó volt-e fiatalnak lenni a 20.században. Azt gondolom, a mai fiatalok közül kevesen cserélnének azokkal a sraácokkal, akik a volt Jugoszláviában építőtáborban dolgoztak. Az építőtáborok az 1945 utáni kommunista rendszerekben  voltaképpen kötelező nyári ingyenmunkát jelentettek a továbbtanulni készülő fiataloknak.Nem volt éppen jó ajánlólevél, ha valaki nem vett részt ilyesmiben. A Képes Ifjúság című magazin ( a kor viszonyaihoz mérten szabad, valójában telis-tele van propagandával) 1976.szeptember 8-i számában olvashatjuk Dudás Károly cikkét egy ilyen építőtábor programjáról.Ébresztő 4 órakor, 5 húszkor indulás munkába, 13 óra húszkor volt ebéd, és 14 óra 30-kor volt vége a munkaidőnek. Ráadásul nehéz fizikai munkát kellett végezni, több, mint nyolc órán keresztül.  Szóval, a mai srácok ezt már nem csinálnák...

 A Delta magazin 1976/12. számában olvashatjuk a Sopron-Várhely című írást. Arról szól, hogy szenzációs eredményt ért el a magyar régészet. Dr.Patek Erzsébet vezetésével hatalmas erődrendszert tártak fel Sopron körül, áll egy földvárból, és egy több kilométer hosszú sáncrendszerből, illetve 200 halomsírból.  A fantasztikus építmény a Halstatt- kultúra népének alkotása, kb. 2500 évvel ezelőtt (időszámításunk előtt párszáz éve) emelték. Amint a cikk is kiemeli, több száz tonna földet kellett megmozgatni ahhoz, hogy ez a fantasztikus építmény létrejöjjön.  Azon gondolkoztam el, hogy ez a kultúra ismerte-e a háborúkat? Valószínűleg ige,n hiszen erődrendszert építettek. kérdés, hogy kik: szabadok vagy foglyok vagy mindkettő. Ha szabad státusúak építették, mindennapi mezőgazdasági munkájuk mellett, az kegyetlen lehetett...Mindenesetre az utókornak a régészet dicsősége meg a ámulat-bámulat gyönyöre maradt. Minden egyéb, ma már,mellékes.  Amúgy jó lenne, ha a hazai írott sajtó és elektronikus

 1965-ben elindult egy nemzetközi biológiai program (IBP),melynek célja az volt,hogy a halászat termelékenységének növelésével megoldják az éhínségek problémáját. A magyar sajtóban érdemes Dr.Lányi György cikkét(Halgyárak az óceánon. Delta,1976/11.26-28.oldal)áttanulmányozni. A program abból indult ki,hogy míg a fejlett tőkés országok mezőgazdasága alig növekszik(Olaszország 0,4 százalék évente,Japán 5 százalék öt év alatt,Hollandia 3 százalék négy év alatt),addig a tengeri halászat termelékenysége akár 44 százalékkal is növelhető. Mindenféle szerkezeteket,lézerrel működő szonárokat,ultrahang-kibocsátó,halakat vonzó kütyüket helyeztek üzembe. A kifogott tengeri hal mennyisége a sokszorosára nőtt. De:1. Az afrikai,ázsiai,latin-amerikai éhínségeket mindez nem oldotta meg. A kifogott hal egyszerűen nem jutott el a lakossághoz 2. Nagyon sok halfaj a kipusztulás szélére jutott. Túlhalászták őket. Úgyhogy-bár a Delta magazin cikke reményteljes és optimista hangvételű,az IBP program nem válto

 Az azóta már,sajnos,megszűnt Delta magazin 1976/10. számában olvashatjuk Greguss Ferenc:Az Antarktisz búvárai című cikkét,melyben Szerző Paul Bert francia kutató és munkatársai kísérletsorozatát mutatja be. A kutatók arra voltak kíváncsiak,hogy1. Milyen mélységbe merülnek le vadászat közben a császárpingvinek és a Weddel-fókák 2. Hogy lehet,hogy a mélységből való feljövetel közben nem kapnak keszonbetegséget? Az első kérdésre a részleges válasz:a kutatók eredménysi alapján a császárpingvinek 260 méteres mélységbe is lemerülnek. Ez hatalmas mélység,a keszonbetegséget pedig úgy kerülik el,hogy teljesen alacsonyra,percenként 16 alá lassul a pulzusok,és teljesen más az oxigén-nitrogén háztartásuk is,mint az emberé. Akit érdekel a cikk,nagyobb médja-adatbázisokban illetve nagyobb könyvtárak folyóirat-állományában megtalálja.

 A dán állattenyésztés mindig is világszínvinalon működött,nem utolsósorban az innovációk hatékony felhasználása miatt. Egy ilyen innovációról számol be egy igencsak elfeledett,de színvonalas sajtótermék,a Delta magazin 1976/12.száma,kis hírként,a 4.oldalon. A dánok műanyag napszemúveget raktak a csirkékre.A probléma az volt,hogy a derék tyúkanyók hajlamosak,főként a tojáskiköltés időszakában,a másik derék tyúkanyóban a halálos ellenséget látni. Ilyenkor heves összetűzések robbannak ki a csirkék között,ami járhat az állatok jelentős súlyvesztésével is. Namost:a dán tudósok és gazdák úgy okoskodtak,hogyha sötét szemüveget teszünk a csirkére,akkor nem fogja látni ellenségnek vélt fajtársát,és szép nyugodalmasan kapirgál tovább,gazdája nagy boldogságára. Azt már kevésbé vették figyelembe a dánok,hogy a vak tyúk nemcsak az ellenségét nem látja,de mást sem. A kaját sem. Vagy úgy gondolták,igaz a közmondás,és vak tyúk is talál szemet? Kedves Barátom!Ha szeretsz számítógéppel vagy ceruzával,v

 Van az irodalomtörténetnek az a szegmense,ami már a mitikus legendák birodalmába vezet bennünket. Mintha egy más országban,más világban játszódó hosszú történetbe pottyannánk be. Az Új Írás címü folyóirat 1976/7.száma közli Juhász Ferenc fiatalkori versét,Arany címmel. 1946-ban íródott a mindössze két versszakos költemény. A mű az anyai önfeláldozásról szól,az arany pedig a húslevesben fodrozódó aranykarikákat (emlékszünk Szindbádra?) jelenti. Tényleg olyan érzése lehet az Olvasónak hogy egy másik bolygón él. Felidéződik a pont ugyanebben az esztendőben bemutatott Valahol Európában című film is. Ez már tényleg irodalomtörténet,út a legendák,mítoszok földjére.Ködbe vesző kultúrvidékekre.

 A fotográfusok egyik legnagyobb szakmai kihívása az,hogyan fényképezzenek valamit igazán közelről úgy,hogy az a kép a nézőre is hatással legyen. Manapság erre már mindenféle ravasz technikai segédeszközök és megoldások vannak. De nem volt ez mindig így. Magyarország sokáig meg volt fosztva annak lehetőségétől,hogy hozzáférjen a csúcstechnikához.  Az Ezermester című folyóirat 1976/11.számának hátoldalán egy tipikus Kádár-korszakbéli,amolyan" szegény ember vízzel főz"megoldást láthatunk a közeli fényképezés problémájára. A csávó,kezében a fényképezőgéppel,hason fekszik az ágyon. Előtte egy bébi-etetőszékből előállított,kis polcokkal tagolt állványzat,ha lehet ezt így nevezni. A fotós felteszi a megörökíteni kívánt tárgyat az egyik mini-polcra,és máris lehet  kattintgatni. Hát,erre mondják,hogy csináld magad-megoldás. Fapados,ahogy ma mondanánk. Ugyanakkor az ötlet jó,végül is kreatív módon használ fel eredetileg más célra tervezett tárgyakat. De azért,belegondolva abba,milyen

 A magyar írott sajtó és elektronikus média az 1970-es években valamelyest nyitottá vált. Már lehetett beszélni apróbb hibákról,már nem tartóztatták le az újságírót,ha valami kisebb apró-cseprő negatívumról írt.  Példának okáért egyre többet beszélt a média Magyarország eladósodásáról,arról,hogy tartozunk a szovjeteknek is,meg a Nyugatnak is. A politikai és gazdasági vezetés-a Kádár-korszakban ez részben fedte egymást-1975-ben újabb hitelfelvételről hozott határozatot. A közvélemény,a suttogó pesti propaganda pedig megijedt... Ezért aztán Timár Mátyás,a Magyar Nemzeti Bank(MNB) akkori elnöke egyfajta "nincs semmi baj,a szekér halad"-hangvételű,kincstári optimizmust sugárzó interjút adott az akkori idők vezető írott sajtótermékének,a Népszabadságnak. (1976.július 14.). Az interjúban, némileg célzott kérdésre válaszolva az MNB elnóke elmondta,hogy azért kellett nyugati hitelt felvenni,hogy 1. Kompenzáljanak bizonyos veszteségeket-ezt a sorok között olvasni akaró Átlagolvasó úgy