A mimézis-elmélet,természet és önkifejezés Somlyó György egy versében
Méghozzá a Szonett-a tóban tükröződve című Somlyó György-versről van szó,mely az Új Írás c.folyóirat 1978/6.számában jelent meg. Már Arisztotelész óta tudjuk,hogy a műalkotás egyfajta visszatükrözése a valóságnak. Mégis,kevesen foglalkoztak azzal a problémával:hogyan hat az alkotóművészre az,ha valami visszatükrözi őt?Milyen lélektani változásokat idéz elő,ha valaki azzal keresi a kenyerét,hogy visszatükröz? Somlyó György válasza erre a kérdésre pozitív,ő láthatólag élvezi ezt a valóság-imitátori tevékenységet,élvezi azt,hogy ír a napsugárról,a víztükörről,a törött nádszálakról,a köveket bevonó zöld moszatokról. Az,hogy szerkeszthet,hogy valóság-elemekből szonettet állíthat össze,külön is inspirálja. Nem minden író,költő élvezte ezt ennyire. Valahol ez (is) az irodalom tragédiája.