Írott és elektronikus média régen és ma

 Végh Antal íróról mostanában keveset beszélünk. A Kádár-korszakban ő képviselte a magyar irodalomban azt a népi-szociológiai mozgalmat, melyet a hatalom sohasem szeretett. Érdekelte a futball is, sikeres bestseller sportkönyveket írt, de ő nem ezeket tartotta igazán nagyra, hanem az úgymond " igazi" irodalmi műveit.   Kevesen tudták Végh Antalról, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc után a megtorlások áldozata lett, nyolc hónapot ült börtönben. Nagyon keveset beszélt erről az időszakról a sajtóban és a médiában, talán érthető, hogy miért. Mostanáig arról sem volt tudomásunk, hogy irodalmi művébe beleszőtte volna a történteket.  A Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle című folyóirat 2023/3. számában azonban olvashatjuk Valaki velem volt című novelláját, amely arról szólt, mi mindent kellett neki, a falu forradalmi bizottsága korábbi titkárának átélnie 1956 után. Nagyon lírai hangvételű, a forradalom utáni időszakot a kisember szemével bemutató, történészek számára is érdekes

 Az Alföld irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 2013/7. számában jelent meg Tóth Krisztina: Ahogy eddig című novellája. Témája: az idősekről, elesettekről való gondoskodás, illetve a magyar egészségügynek a legelesettebbekhez való viszonya.  Nem akarok egy kétoldalas irodalmi műről cselekményvázlatot adni, hiszen akkor semmi értleme nem volna elolvasni a novellát, inkább csak felvillantanám:vannak lelkiismeretes és vannak lelkiismeretlen orvosok.Nagyjából ez az egyik tanulsága ennek a kitűnő műnek. De még van több is. Az Ahogy eddig nagyon élesen társadalomkritikai mű.  Például az, hogy érdemes lenne ezt a Tóth Krisztina-novellát elolvasnia minden idősödő embernek. Mert- ahogy nagyapám, aki már nincs köztünk- 70 éves kor után bármi történhet az emberrel, ki kell alakítani egy rendszert, magunk körül, hogy ha egészségünkkel hirtelen baj támad, akkor kit értesítünk, hova megyünk, kiben bízunk,stb. És ezt mindenki csak magának alakíthatja ki. Senki ne higgye magáról azt, hogy örökké

 A huszadik században sajátos irodalmi műfajjá nőtte ki magát a kutyás történet, s ez a tendecia folytatódik a 21.században is. Az emerek szívesen olvasnak kutyákról, macskákról. ilyen a természetünk.  A Ligt irodalmi és ökológiai folyóirat 1997/6. számában olvashatunk egy kitűnő kutyás történetet Vidor Miklós tollából, címe:Titus- változó perspektívából. Voltaképpen megismerjük azt a történetet, ahogyan a gazdi és kutya egymásra talált. Van itt bujkálás a gyomok között, autó általi gázolás, meg minden, amit a kutyás gazdik átélnek.  Jó kis novella ez ( pontosabban, a folyóirat meghatározsa szerint: képaláírás). engem leginkább az antropomorfizálás zavar. Vior úgy beszél a kutyáról, mint egy emberről. Pedig nem, ezt nem szabad. A kutya állat, az ember legjobb barátja. De nem több. Amúgy a novella kitűnő, rendkívül személyes. 

 Erle Stanley Gardner nevét elsősorban Perry Mason- regényeiről ismerjük, ahol is a csaavaros eszű ügyvéd mindig bebizonyítja, hogy ügyfele ártatlan.  Kevésbé ismert, hogy Erle Stanley Gardner remek novellista is volt. AZ IPM ( mely tudományos- ismeretterjesztő magazin létére rendszeresen közölt krimi és sci-fi novellákat, erről a gyakorlatról a korban igencsak parázs viták folytak, volt ismerősöm, aki emiatt mondta le az előfizetést) 1978/2. számában olvashatjuk a neves amerikai krimiszerző Fenyeget a múlt című krimijét.  A fiktív történetnek voltaképpen három szereplője van. George Ollie valamikor balhés fiú volt, több bűncselekményt is elkövetett, de ezekért leülte a büntetést, és jó útra tért: egy teljesen korrekt motelt vezet. CSakhogy egykori társa, Larry kiszabadul, megjelenik a motelban, és bántani kezdi George-t. Tulajdonostárs akar lenni, zárás után megjelenik, elrabolja a bevételt, stb. George nagyon fél Larrytől, mert a börtönből szabadult férfi csak az erő nyelvén ért. Ste

 A Kortárs folyóirat 1977.januári számában jelent meg Dobos László:Meglátszanak a vizek mélységei című novellája(a magyar irodalmi köztudat a novella és elbeszélés műfajmegjelöléseket gyakorlatilag szinonímaként használja. Így teszek én is).  A Szerző-elbeszélő egy mentőcsónakot kísér végig egy elárasztott dunai falun,közben persze beszélget a helybeliekkel és a mentést végző katonákkal. Megtudjuk,miért a diófára kell menekülni,ha jön a víz. Bepillantunk egy elárasztott házba,ahol a víz még mindig kerrng,nem hagy alább erejével. Megismerkedúnk idősekkel,akik nem akarják elhagyni házukat,meg egy zavart elméjű férfival,aki...de ezt már mem árulom el. A dunai árvizek történetét alaposan dokumunzálta a magyar média,érdemes az irodalmi feldolgozásokkal is megismerkedni. Dobos László novellája apokaliptikus bangulatot áraszt. Kitűnő,érzékletes,az Olvasó szinte érzi a víz szagát. Ajánlom mimden irodalomkedvdlőnek. 

 Fendrik Ferenc írót,újságírót az irodalomtörténet méltatlanul hanyagolja. Legtöbb szakmabeli csak annyit tud róla,hogy ő volt Bulla Emma színésznő férje. Pedig Fendrik nagyon tehetséges író volt,ezt bizonyítja a Sohanapján,délután négykor című írása is,mely a Nők Lapja 1979/50.számában jelent meg. A történet az 1970-es években játszódik,valahol Magyarországon. Irén csinos,harmincéves asszony,férje,János huszonhat-akkoriban nem mindennapi dolognak számított,ha egy házasságon belül a nő az idősebb. Egy reggel egy gerle repül a házuk ablakába,Irén etetni kezdi a madarat,ennek János nem örül. Irén éretlennek,kamaszkorból éppenhogy kikerült felnőttnek tartja Jánost. Munkahelyén ugyanakkor van udvarlója:az üzem nőcsábásza,az izmos(félkézzel elbírja az elektromos írógépet),Rácz Pista nézte ki  magának a csinos fiatalasszonyt. Randira hívja. Miközben Irén randizik,János otthon füstölt csülökkel várja...a történet végét nem árulom el. Nekem az jutott eszembe Fendrik Ferenc novelláját olvasva,h

 Akit érdekel az egyéni és történelmi emlékezet kérdése,feltétlenül olvassa el Miklya Luzsányi Mónika:Hencida című novelláját!A Jelenkor című,kiváló folyóiratban jelent meg(2006.április,401-405.oldal). Egy "sürített" családtörténetet olvashatunk ebben a műben. Történetet,mely apró mozaikdarabkákból áll össze. Az elbeszélőnek nincs is szándékában hagyományos,19.századi értelemben vett lineáris történetet összeállítani. Pontosan azáltal lesz a történet évtizedeket átívelő kerek egész,hogy nem ismerjük minden mozzanatát. Az elhallgatás,a csend is a történések része. Amire nem vagy nem jól emlékezünk,az is fontos,mert identitásképző erő lehet. És a kert,mint motívum-mennyire más,mennyire eltér a nagy kkasszikusok kert-ábrázolásaitól,ha jön egy idegen ember,és átveszi a kertben a hatalmat. Irányít a saját otthonodban. Nem feltétlenül rossz szándékú,de mindent elront. Nem szeretnék részletesen szólni a novella harmadik,mindent meghatározó eseménysorozatáról,szeretném,ha Ön,Kedves L

 Olykor sokkal több és jobb pszichológiát lehet tanulni irodalmi alkotásokból, mint lélektani szakkönyvekből- én legalábbis így vagyok vele. Elolvastam Schillinger Gyöngyvér: Április huszonegy című novelláját az Alföld folyóirat 2021/2. számában (25-28.oldal), és sok mindent megértettem a gyász feldolgozásáról- amit addig is sejtettem, csak valahogy homályosan, alaktalanul gomolygott bennem.Schillinger Gyöngyvér kisepikai műve megtanított arra, hogy legalább magam előtt kimondjam ezeket az érzéseket, gondolatokat. A novella hőse, az egyes szám első személyű elbeszélő egy barátja apjának kínos jelenetekkel tarkított temetésén vesz részt- eközben pedig újra átéli saját, édesapja elvesztése felett érzett gyászát. A két gyász, a két elvesztés-érzés összekeveredik.  Amit tanultam ebből a nagyon értékes műből: 1.A gyász nem múlik el, nincs olyan, hogy vége, ez nem film, nem sportverseny. 2. Az ember csak rosszat tesz magának azzal, ha erőlteti a túllépést. Minden folyónak megvan a maga apály

 Mindenkinek van egy képe az apjáról. Azt gondolom,legtöbbünk,akik már csak felnőttként tudunk visszaemlékezni boldog(?) gyermekkorunkra, furcsa,ellentmondásokkal teli emberként gondol az apjára,akár él még az apa,akár már eltávozott közülünk. Grecsó Krisztián:Apám üzenetei című novellájában (Nők Lapja,2022.november 9.) az apának van egy jobbik énje és egy rosszabbik énje. De összességében:furcsa,különös,üzenetei által sem mindig könnyen érthető ember. Nem kell ahhoz pszichológusnak lenni,hogy értsük,miért van ez így. Szerintem azért,mert hagyományos családban az apa szuverénebb lény,mint az anya. Az anya,főleg anyaságának első éveiben,szinte összeforr gyermekével. Az apa messzebb marad,az apa sokáig dolgozik,későn jön haza,mindenféle titokzatos dolgot csinál,és erre szüksége is van a gyereknek,mert azáltal,hogy részben megérti apja titkait,"bevezetődik"abba a sokszor elég bonyolult,egymásra épülő rendszerek hálózatából álló metarendszerbe,amit úgy hívnak,hogy külvilág. Amiko

 A Rakéta Regényújság 1988/31.számában találtam három remek novellát. Teljesen különböző témák,kultúrák és megközelítések,az egyik novella ráadásul krimi,a maga nemében mindhárom magas szintű irodalom,öröm az Olvasónak. Marosi Gyula:Vadgesztenye című irása nem klasszikus katonatörténet. A besorozott fiatalemberek a megszokott centizésen kívül új mókát találnak:kiszedik a vadgesztenyék belsejét. Ezzel is múlik az idő. Csakhogy 1963-at írunk,a politikai helyzet feszült. Egy héttel leszerelés előtt a politikai tiszt összehívja az állományt... Alberto Moravia,a talán legismertebb 20.századi olasz író Vén bolond című novellája az öregségről szól. Egy fodrászüzletben négyen dolgoznak:a főhős,egyben narrátor,ötvenes éveiben jár. Amato,a korábbi csendőr huszonéves,Giuseppe öreg motoros,Iole,a manikűrös pedig szép és tetszetős fiatal lány. Hősünk egyszer összeszedi bátorságát,és meghívja a hölgyet egy hétvégére,Ostiára,a Róma közelében található strandra. Csakhogy itt szembesülnie kell valamive

 A Rakéta Regényújság 1988/17.számában olvashatjuk Betty Ren Wright:Szegény drágám című krimi-novelláját. Jól szerkesztett,egy poénos,de eredeti mű. Klasszikus angol típusú krimi. A novella főhőse-egyben narrátora-egy fiatalember akinek meghal a nagynénje. Valahogy nem akaródzik neki a temetésre elmenni,s bár nagy nehezen ráveszi magát,elvégre Phyllis néni szerette őt,a temetést követő bankettra már nincs szíve elmenni. Inkább másnap látogatja meg az elhunyt testvérét,Mary nénit. Kiderül,hogy otthonában Phyllis egy zsarnok volt. Semmi nem volt jó,amit Mary csinált,folyton egészségügyi panaszaira hivatkozva sajnáltatta magát,a kertben pedig soha semmi nem tetszett neki,persze,ő maga egy kapavágást sem tett volna soha. Szóval,Phyllis néni egy elviselhetetlen gonosz testvér volt. Ráadásul még Mary udvarlóját is el akarta venni.A mű fő kérdése:mindkét testvér gonosz volt,vagy csak egyikük? Remek novella,jó cselekményvezetés,közvetett jellemrajz,leköti az Olvasót,érdekes.  Mikor olvassuk,a

 A Rakéta Regényújság 1988/20.száma közli Szobotka Tibor:Idegenforgalom című novelláját. Szobotka tibor nevét általában onnan ismerjük, hogy ő volt Szabó Magda férje, de saját jogán is helye van a magyar irodalomban, mert remek elbeszéléseket, novellákat írt.  Az Idegenforgalom című történet főhősei:három fiatalember. Egyikük tetemes summát örököl amúgy ismeretlen nagynénjétől, és elhatározza, hogy szállodát nyit belőle, de nem akármilyet: legfőbb profilja az intézménynek az, hogy a hölgyek jól érezzék magukat. A három igazgató, Sándor, Péter és Géza, szorgalmasan megtesz mindent azért, hogy az ide érkező előkelő és választékos úrihölgyek ne érezzék igazgató, rosszul magukat. Péter az intelligens, ő foglalkozik a múzeumlátogatásra vágyó negyven feletti nőkkel. Géza, a játékos, a romantikus, a jókais, a harminc és negyven év közötti korosztályra speciaálizálja magát, míg a hatalmas izomzatú, amoroso külsejű Sándor " viszi" a temperamentumos hölgyeket 18 és 40 év között. Sorra

 A modern pszichológia nagyon kedvelt kutatási témája a külónböző generációk együttélésével,együtt-munkálkodásával járó problémák felderítése,elemzése. Ehhez a témához az irodalom is hozzáteszi a magáét. H.Barta Lajos:A vízimentő című novellája a Rakéta Regényújság 1988/26. számában jelent meg.  Kis bevezető a cselekménybe:A hatvanéves papa jelentkezik balatoni vízimentőnek,fel is veszik. Csakhogy nem tud már jól úszni,félve gondol arra,hogy egyszer talán majd közbe kell avatkoznia.Veje aki egy házban él az öregúrral,le akarja beszélni erről az egész vízimentősdiről. Csakhogy a papának kell a nyugdíj mellé a pluszpénz,ugyanis meg akarja venni a szomszéd telket. Egy nap az öregúr kétségbeesett kiáltásokat hall a közeli nádasból... Nagyon megható,szívhez szóló novella,valamelyik szereplőben magunkra ismerhetünk. Érdemes elolvasni. Rakéta Regényújság példányait pedig jobb antikváriusnál vagy a nemzeti könyvtárak folyóirattárában lehet böngészni.

 A Rakéta Regényújság 1988/27.számának legelején olvashatjuk Déry Tibor:Békés szőlőhegy 1938-ban című novelláját. Az erősen móriczi utánérzésű alkotás lehetne jó,lévén Déry Tibor a huszadik század egyik legjelentősebb magyar írója. Ám a zsenit ezúttal cserbenhagyta zsenialitása. Mert persze,értjük,mit jelent 1938:közeledik a második világháború,a falu jól szituált lakói pedig a kocsmában isznak-ilyenkor persze felvetődik az Olvasóban,hogy mégis,mi a túrót kellett volna csinálnia egy állatorvosnak meg egy birtokintézőnek,talán bunkereket ásni? A következő probléma a novellával a sok szereplő. Mindenféle férfiak és nők ülnek az asztalnál,az Olvasónak pedig meg kellene jegyeznie,ki ki mellett ül. Nem jegyzi. Továbbá érthetetlen,milyen motivációval követi el a tettes,a szótlan vendég,a tettét. Amúgy meg miért baj az,ha egy társaság jókedvű és a mellettük lévő asztalon ülő vendég szótlan?Az intéző pedig az úri osztály képviselője lenne,ezért kellene neki ütnj a parasztokat? Erre már jobb ne

 Daniel Boulanger a huszadik századi francia irodalom egyik legismertebb novellistája,regényírója,filmforgatókönyv-írója volt. A Rakéta Regényújság című irodalmi hetilap 1988/21.számában jelent meg A virágkertész című novellája. Amelynek akár azt az alcímet is adhatnánk:Ha valaki kéregetni akar... Tipikus kispolgári francia környezetben játszódik a mű. Férj biztosítási ügynök,feleség háztartásbeli. Flore,a fiatalasszony, éppen mosogat,amikor csengetnek. Egy markáns arcú,ám eléggé szerencsétlennek tűnő figura,Placide,áll az ajtóban. Virágkertész,és munkát keres. Sebesülései vannak azonkívül sánta. Flore 100 frankot(szerény számításaim szerint ez ma forintértékben olyan 50 000 körül lenne) ad neki azzal,hogy tízet vegyen le,a többit hozza vissza. Aha,ahogy az ilyenkor lenni szokott,az asszony soha többé nem látja a tarhálót. Vagy mégis? Mert két hét múlva megint csengetnek. Megint Placide áll az ajtóban,megint virágkertészi állást keres,természetesen sebesült...Szóval,ennek a remek kis h

 A rendszerváltás után a sajtó, a média tele volt olyan emberekkel, akik a levert 1956-os forradalom és szabadságharc után Nyugat-Európába, Amerikába vagy Ausztráliába emigráltak, s ott sikeres karriert futottak be. Azokról az emberekről már jóval kevesebb szó esett, akik Magyarországról ilyen vagy olyan indíttatásból Nyugatra emigráltak,de nem sikerült a kinti életüket felépíteni. Ezekről az emberi sorsokról leginkább csak a szépirodalom ad hírt, ha egyáltalán...A történelem nevű hatalmas tortának ez a szelete valahogy nem kellett senkinek Ferdiandy György: Szarvasok című novellája a Rakéta Regényújság ( amely, nevével ellentétben, nemcsak folytatásos regényeket közölt, de kisprózát is) 1988/22. számában jelent meg. Nem kapott erős kritikai visszhangot, hiszen ellentmondott a mainstream azon sugallatának, miszerint minden kinti magyar gazdag és sikeres. A Szarvasok című novella hősei boldogtalanok, éppenhogy megélnek, és nagyon nagy tragédiák emlékét hordozzák szívükben.Nem építettek

 Szakonyi Károly(1931-) nevét elsősorban drámáiról ismerjük. Az utóbbi évtizedekben minden valamirevaló magyarországi színház játszott Szakonyi- darabot. Kevesebben tudják, hogy Szakonyi Károly a prózai irodalmi műfajokban is letette a névjegyét, nem is akárhogy. Példa erre a Rakéta Regényújság 1988/13. számában közölt Hangversenydarabok című novellája. A történet úgy kezdődik, hogy egy író ( az elbeszélő, maga Szakonyi) úgy dönt, alkotói szabadságra megy, vidékre, itt befejezi művét. A szomszéd házból, mindennap ugyanabban az időpontban gyönyörű szép klasszikus zenedarab hangzik fel. Az írtó elhatározza, utánajár annak, ki zenél ilyen gyönyörűen.  Kiderül, a szomszéd házban már évek óta nem laknak. Két hölgy lakott ott, de már elköltöztek.  Tovább nem akarom spoilerezni a cselekményt, nagyobb könyvtárakban megtalálható a regényújság, el kell olvasni. A mű vége annyira misztikus, rejtélyes és kalandos, hogy még napjaink bestseller-írója, Stephen King is megirigyelhetné.  Csak egyetlen

 A Rakéta Regényújság 1988/13.számának 12-13.oldalán olvastam egy addig számomra ismeretlen Mikszáth-novellát,mely voltaképpen egy viccről,egy úriember ártatlan megvicceléséről szól,vagy talán kicsit többrő. Mondjuk,a 19.századi magyar közéletről.A novella címe:A Lőrinc kalapjai. Adva van egy mogorva,nőkkel szemben kissé tartózkodó úriember,bizonyos Lőrinc,aki minden nap kalapban jár,és a Figarot olvassa,akár a korabeli úriemberek nagy része. Egy barátja elhatározza,hogy megvicceli ezt a Lőrincet. Odamegy hozzá,és hosszas alkudozás után elkéri a kalapját,cserébe vesz neki egy újat. Másnap,szintén egy viccbe beavatott úriember,Lőrinc előző nap vásárolt kalapját kéri el,cserébe vesz neki egy újat. És így tovább,szegény Lőrinc mindennap új kalapot kap. A vicc hatására azonban jelleme kissé megváltozik... Kitűnő írás,igazi magas Mikszáth-színvonal,amely a 21.század olvasója számára is tanulságul szolgál. Nem beszélve arról,hogy jó visszagondolni arra az időszakra,amikor a népszerű sajtóter

 Van egy nagyszerű bűnügyi novella,Don Ridgemond írta, az a címe:Az ügyvéd látogatója, és magyarul a Rakéta Regényújság 1988/13.számában olvasható. Egy igen ravasz pszichológiai rejtvénynek vagyunk tanúi, és annyira eredeti a krimi, hogy nem hal meg benne senki. A sztori annyira eredeti, hogy úgy döntöttem, egyetlen szót sem írok le belőle, mert akkor mindenki rájön a ravaszságra.  Inkább a dolog pszichológiai részéről beszéljünk és gondolkodjunk egy kicsit. Vannak olyan emberek, mint a novellában szereplő ügyvéd,  akiknek a karrierjük még a feleségük életénél is fontosabb. Ez szörnyű. Ezt a szörnyűséget önti a bűnügyi irodalom formanyelvébe Don Ridgemond. Elképesztő, nincs rá jobb szó. Mindenkinek ajánlom elolvasásra, pár perc alatt végére ér az ember, aztán fél órát ül némán a döbbenettől. 

 A Rakéta Regényújság 1988/23. számában olvashatjuk Ébert Tibor novelláját,amely a sokatmondó Szerelem címet viseli. A novella voltaképpen egy képzeletbeli bírósági tárgyalás leírása.Az ügyben szerepel egy dúsgazdag férfi,Arnold,aki anyagi javakkal halmozta el szerelmét,Katalint:autókkal,jachtokkal,olajfinomítóval,hidroplánnal,kikötőkkel.Csak éppen a szeretetét,a finom érzéseit nem volt képes kimutatni. Katalin pedig pont erre vágyott.A háttérben meghúzódó képzeletbeli tanúk: a a halász,az olajfúró munkás,a fuvaros,a hajóskapitány,a pilóta pedig pontosan ezt tudná megadni Katalinnak. Gazdagságot,átlagon felüli anyagi javakat viszont nem. Vajon kinek a javára ítél ez a képzeletbeli bíró? Ébert Tibor novellája-mindössze két hasáb terjedelmű-a magyar irodalomban szokatlan hangvételű,furcsa,de jó írás. Érdemes elolvasni!A Rakéta Regényújság régebbi példányait pedig jobb antikváriumban lehet beszerezni.