Írott és elektronikus média régen és ma

 A temetők alapjában véve nyugodt, ember által ritkán járt helyek. éppen ezért lehetőségeket is rejtenek: sok,eltűntnek vagy kihaltnak hitt növényfaj valamelyik temetőben lelt menedéket. Nem úgy, hogy a gyászoló rokonok kihuzigálták: egyszerűen csak itt húzódtak meg a globális éghajlatváltozás egyre kíméletlenebb csapásai elől. Itt találtak új élőhelyet.  Az Egyetemi Élet 2015.novemberi számában nagyon érdekes cikket olvashatunk. Magyarországi, romániai és szlovákiai temetőket kerestek fel ambiciózus biológus-kutatók, és kihaltnak hitt, vagy adott területen kipusztultnak hitt növényfajok sokaságát találták meg, éltek és virultak. Csak egy példa a sok közül:24 orchideafaj egyedei kerültek elő 145 temetőkből.  A cikkből megtudjuk azt is, mi kell ahhoz, hogy egy növényfaj a temetőben jól érezze magát. Lehetett volna több fotóval illusztrálni ezt a nagyszerű cikket.  (Süveges Kristóf-Fekete Réka-Löki Viktor:Élet a halál színterén-a Kárpát-medence temetőinek növényritkasá...

 A Tudomány című folyóirat 1988.februári számában olvasom David Crews cikkét,melynek címe:Egynemű gyíkok udvarlása:az agy evolúciójának modellje. A cikk egy igen különleges gyíkfajról,a futógyíkok családjába tartozó Cnemidophorus uniparensről szól. Az USA délnyugati részén élő állatfaj uniszex módon él. A faj csak nőstényekből áll,melyek szűznemzéssel szaporodnak. Külső megtermékenyítőre,azaz hímre,nincs szükségük. David Crews azt vizsgálja tanulmányában,hogyha egyszer szűznemzéssel történik a szaporodás,miért szerepel a nőstények szexuális viselkedésében az udvarlás. A nőstények a peteérés előtti szakaszban olyan viselkedésformákat mutatnak,mint más gyíkfajoknál a hímek. Vajon mi lehet ennek az oka és evolúciós magyarázata? A futógyík őse egy biszexuális gyíkfajta volt-ennek vajon van köze a különös viselkedéshez? Megtudhatják,ha elolvassák David Crews kiváló cikkét a Tudomány folyóirat 1988.februári számában. Ajánljuk biológusoknak, evolúciókutatóknak,mindenkinek,akit érdekelnek ...

 Aligha kétséges,hogy a természettudósok számára a 2020-as évek az Északi-és a Déli-sarkvidék(azaz az Arktisz és az Antarktisz) kutatásának évei lesznek. A geológusok ásványkincsek után,a biológusok új növény-és állatfajok és ökoszisztémák után kutatnak a Föld leghidegebb pontjain. Hogy miféle,eddig ismeretlen vagy alig ismert élőlények fordulnak elő a jégmezőkön,arra egy példa az origo.hu cikkében(Vérfagyasztó lényt találtak az Antarktiszon.Feltöltve 2023.01.08.Megtekintve ugyanezen nap 18 óra 12 perctől) olvasható és látható. A 20 centiméteres nagyságra is megnövő férget az Antarktisz kutatói találták,bár már 1939-ben készült róla leírás,élő példányt csak most fogtak a kutatók. Még azt sem tudjuk,mivel táplálkozik a különös állat.

 1965-ben elindult egy nemzetközi biológiai program (IBP),melynek célja az volt,hogy a halászat termelékenységének növelésével megoldják az éhínségek problémáját. A magyar sajtóban érdemes Dr.Lányi György cikkét(Halgyárak az óceánon. Delta,1976/11.26-28.oldal)áttanulmányozni. A program abból indult ki,hogy míg a fejlett tőkés országok mezőgazdasága alig növekszik(Olaszország 0,4 százalék évente,Japán 5 százalék öt év alatt,Hollandia 3 százalék négy év alatt),addig a tengeri halászat termelékenysége akár 44 százalékkal is növelhető. Mindenféle szerkezeteket,lézerrel működő szonárokat,ultrahang-kibocsátó,halakat vonzó kütyüket helyeztek üzembe. A kifogott tengeri hal mennyisége a sokszorosára nőtt. De:1. Az afrikai,ázsiai,latin-amerikai éhínségeket mindez nem oldotta meg. A kifogott hal egyszerűen nem jutott el a lakossághoz 2. Nagyon sok halfaj a kipusztulás szélére jutott. Túlhalászták őket. Úgyhogy-bár a Delta magazin cikke reményteljes és optimista hangvételű,az IBP program nem v...

 Az Élet és Tudomány c.közkedvelt folyóirat 2020/47.számának 1500.oldalán (természetesen folyamatos a számozás egy esztendőn belül,így jön ki ez a nagy szám) elolvastam Molnár Csaba cikkét,melynek címe:A kétféle királylazac igazából egyféle. A cikk arról szól,hogy megvizsgálták a korábban külön fajnak vélt tavaszi és az őszi királylazacot,és kiderült,hogy valójában egy faj. Csak az őszi ivarérésű fajtának valahogy hamarabb kifejlődik mindene,hamarabb megerősödik,ezért erősebb lesz,mint a tavaszi faj.  Lehet,merül fel bennem a kérdés,hogy az embereknél is így működik?Aki hamarabb érkezik,az a nyerő,mert több ideje van megerősödni? És aki hamarabb érkezik,szükségképpen elfogyasztja az erőforrásokat a későn érkezők elől? Beugrott az "iskolarendszer"szó,hirtelen nem is tudom,mi okból...Amúgy az ÉT cikke kitűnő,kellemes olvasni. Az azért érdekelne,hogyan reagáltak a dologra a jurok indiánok.

2019.márciusában a marokkói Agadirban konferenciát rendeztek az ortophterológusok( rovarszakértők). A konferenciáról az Élet és Tudomány ( itt most a főoldalra linkelünk ) 2019/49. száma írt. A szakértők megállapították, hogy a klímaváltozás hatására egyre több sáska, szöcske- és tücsökfaj (egyenesszárnyúak rendje) jelenik meg eredeti élet-területétől északabbra. Olyan fajokkal találkoznak az emberek Hollandiában, melyek azelőtt csak a maditerrán vidékeken voltak honosak. Hát, nem voltunk jó gazdái a bolygónak. De, és nagyon de:amíg a klímaváltozás okait, jelenségeit szakmailag kutatják és értékelik, addig nincs baj, az jó. De amikor a klímaváltozásból politikai következetéseket vonnak le ( az Élet és Tudomány nem esett ebbe a hibába), az már veszélyes. A globális éghajlatváltozás a biológusok ügye. Olyan stratégiákat kell kidolgozni biológusok, ökológusok segítségével, melyek segítenek a meglehetősen rossz állapotban lévő Földnek. Hogy aztán jó gazdák legyünk, jó uralkodók.