Írott és elektronikus média régen és ma

 Napjainkban divatos szó lett a biodiverzitás. A biológiai sokféleséget jelenti, azt, hogy egy adott területen hány őshonos faj él, hány pusztult ki, milyen invazív ( betelepülő) fajok élnek stb. Biodiverzitás tehát nem más, mint a fajok sokfélesége. Minél több faj él egy területen, az a terület annál közelebb jut az ökológiai egyensúly állapotához.  De vajon mérhető a biodiverzitás, van olyan statisztikai módszer, amelynek segítségével nyomon tudunk követni akár több száz állat- és növényfajt egy viszonylag nagyobb térségben, vagy akár az egész Földön? A Nature tudományos folyóirat 2001.július 5-i számában olvashatjuk Michel Loreau és Andy Hector tanulmányát, melynek címe:Partitioning selection and commplementariy in biodiversity experiments, és a 72-76. oldalon olvasható. A két kutató olyan matematikai statisztikai módszert fejlesztett ki, melynek segítségével változatos flórával és faunával rendelkező nagyobb térségek biodiverzitása is nyomon követhető. A cikkben foglaltak megértésé

 Nem irigylem azokat a kutatókat,akik a 20-21.század technikatörténetével foglalkoznak. Ugyanis igen sok dolguk van. Már a 20.század közepén elképesztő technikai fejlettségi szintre jutott az emberiség,s ezen fejlődés a mindennapok gyakorlatában is testet öltött. Az Univerzum folyóirat (természettudományokkal és tudománytörténettel foglalkozott) 1969/7. számának 96.oldalán egy különleges televíziót láthatunk-hadd tegyem mindjárt hozzá,hogy akkoriban Magyarországon már az is nagy dolog volt,ha egy családnak egyáltalán bármiféle tévéje is akadt-,melyet a japán Hayakawa cég gyártott. Az akkoriban igen vékony,56 mm-es képcsővel ellátott készüléket ugyanis mindkét oldalról lehetett nézni!Elöl-hátul adta a műsort. Ez akkoriban óriási innováció volt.  1969-ben,ha egyáltalán eljutott az információ egy átlagemberhez,az bizonyára irigykedve megkérdezte:és mire lehet ezt használni? Mi ebben a gyakorlati haszon? Tényleg,mire is jó egy efféle tévékészülék? A válasz:nagy terekben:nagyobb közösség is

 Az Univerzum- azóta már megszűnt tudományos-ismeretterjesztő magazin-1976/8.számának 51-53. oldalán nagyon jó kis összefoglaló cikk található az irídiumról, a Mengyelejev-féle periódusos rendszer 77. eleméről, amely a platina-csoportba tartozik, tehát fém.Megtudjuk, hogy az elem atomsúlya 192,22. Két izotópja fordul elő. Ami igazán érdekes, az előfordulása. annyira ritka, hogy a földkéregnek mindössze egymilliárdod részét teszi ki. Ez nagyon kevésnek tűnik, de- tekintve a földkéreg térfogatát- azért eléggé jelentős mennyiség. A cikk szerzője megírja, hogyan lép reakcióba az irídium különböző fémekkel, sókkal, s hogy mire használják. Például töltőtollak hegyeit készítették belőle- ez a cikk még jóval a mobiltelefonok megjelenése előtt íródott. Nem tudom, ezek a bizonyos töltőtollak engedélyezettek-e manapság is, mindenesetre manapság, a 21.században, jó sokat érhet egy ilyen irídium-hegyű töltőtoll.  Nagyon jó kis összefoglaló cikk. Kár, hogy az Univerzum folyóirat megszűnt, mert megje

Ezt a kérdést tettem fel környezetismeret ( fiatalabbak kedvéért: a természetismeret tantárgy akkori megfelelője) tanárnőmnek és ő határozottan ( mindig az volt) válaszolta. igen, minden, minden állat egyedei ugyanúgy viselkednek. A galamb is. De amúgy jó a kérdés, igen... Amint az újabb tudományos kutatások kiderítették, drága tanárnőmnek nem volt igaza. Az Élet és Tudomány ismeretterjesztő folyóirat 2012/44. számának 1388-1389. oldalán olvasható Bánsághy Nóra kitűnő interjúja Barta Zoltán viselkedésökológussal. Ebből a remek cikkből többek között az is kiderül, hogy az egyes állatfajok egyedei azonos körülmények között sem mindig viselkednek ugyanolyan módon.  Mondjuk, akinek több kutyája vagy több macskája van,az ezzel a ténnyel tökéletesen tisztában van. Vannak bújósabb cicák, vannak olyanok, akik félnek a vihartól, meg olyanokk akik nem. A háziállatok különbözők, tehát a vadon élő állatok egyedeinek is különbözniük kell. Csak a hazai természettudományos gondolkodásban élt az a té

 Egy kedves és intelligens Látogatónk jegyezte meg, hogy túl kevés természetudományi és orvosi témájú bejegyzés olvasható ezen a blogon. Igaza van. Szépen lassan elkezdek az ilyesfajta témák felé is nyitni ,tekintve, hogy a 21.századi média egyik legkeresettebb témájáról van szó.  Most azonban még kicsit visszamegyek a 20.századba. A Szemészet folyóirat 1990/1.számában ( keltezés:Budapest, 1990.február) a 13-17. oldalon nagyon érdekes közleményt olvastam. Szerzői: Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Szemészeti Klinikája és ugyanezen egyetem Ideg- és elmegyógyászati Klinikája.  A kutatók azt vizsgálták,milyen arányban fordul elő sclerosis multiplex (SM) gyanujával kezelt betegeknél kóros látókérgi kiváltott válasz VEP-vizsgálat esetén. 40 beteget vizsgáltak, akik az SM legkülönbözőbb tüneteivel jelentkeztek felvételre. A nemek aránya 1,5/1 a nők javára. A vizsgálati időperiódus 3 év. A negyven beteg közül 17 esetben állították fel az SM diagnózisát. A 12 kóros VEP-latenciát muta

 Az alábbi bejegyzés nem fizikazseniknek szól,inkább azoknak,akik -hozzám hasonlóan-lelkes és kevésbé lelkes amatőrként érdeklődnek a természettudományok iránt. Az ÖKO folyóirat 1994/3. számában olvashatjuk Balthazár Zsolt:Tönkrement világítótestek hulladékgazdálkodási szemmel című írását(48-54.oldal).Ezen tanulmány bevezetőjében kapunk választ arra a kérdésre,miért hívjuk izzónak a villanykörtét. A válasz pofonegyszerű:azért,mert energiatermelés közben hőt termel,azaz "izzik". A másik típusú világítótestben gázok termelik a hőt,ilyen pl. a neoncső. Mekkora hőt is termel az izzó?A cikk szerint az izzásban lévő szál hőmérséklete az 1000°Celsiust is meghaladhatja,legalábbid a hagyományos,nem energiatakarékos izzók esetében. Namármost,feltehető a kérdés,hogy a magyar lakosság hány százaléka van azzal tisztában,mi a különbség a gázkisüléses és a hőtermeléses fényforrások között?Szerintem kevés. Az iskolai természettudományos oktatás úgy múlik el fejünk felett,mint hópihe a tavasz

 Rohanó tudományos világunk elszáguld a tegnap eredményei mellett. Ritka dolog manapság, hogy bármely természettudományban egy 1984-es cikk még releváns legyen. Nos, Miklós András háromrészes cikksorozata erre a sorsra jutott. A torzonborz hangjegyek- fejezetek a pszichoakkusztikából című, nagyon komoly és valóban csak szakemberek számára érdekes sorozat második része ( Hi-Fi Magazin, 1984/2, 25-32.o.) például a torzításokról szól. Részletesen elemzi a harmonikus torzítást, az intermoduláris tozítást, illetve a különbségi torzítást. Igaz ugyan, hogy a cikk- nevezhetjük inkább tanulmánynak-  megjelenése óta a technikai eszközök jelentősen változtak, igaz, hogy a világ is sokat ávlzotott, de a hangtorzítások maradtak. Akit érdekel a téma, keresse meg a folyóiratot valamelyik adatbázisban, és tanulmányozza át alaposan a cikket! Megéri!  S hogy mennyire komoly szakmai tényező volt ez a magazin: 1984-ben 58 forint volt egy szám ára! Ez akkor egy magazinért hatalmas összeg volt. De az érdekl

 Az Élet és Tudomány ( továbbiakban ÉT) folyóirat 1978/2. számában jelent meg Dr. Kapronczay Károly: Linné, az orvos című ,kitűnő és inspiráló írása. Ebben felvázolja a nagy svéd természettudósnak, az élőlény-rendszertan megalapítójának pályafutását, kiemelve azt, hogy Linné nemcsak a növények és állatok, hanem az ember biológiáját is nagy érdeklődéssel tanulmányozta. Magyarán: orvos is volt. A 18.században növénytan és orvostudomány még nem különült el egymástól ( gyógynövények), de azért már kialakulóban volt egy autonóm orvostudomány. Linnének jó tanítómestere volt:az a Boerhaave professzor, aki először alkalmazott kórházában hőmérőt, aki először kérdezte ki a beteget állapota felől.  Linné aztán egytemi tanár lett, de nem a természettudományi, hanem az orvoskaron. Tanított diagnosztikát, kórélettant, dietetikát, gyógyszertant, és még ki tudja, mit ( milyen jó lenne a mai egyetemeken ilyen sokoldalú tanár- a recenzens megjegyzése). Igazi polihisztor volt, s egészen magasra vitte, a

Egyik kémiatanár ismerősöm szóvá tette, hogy nem foglalkozunk eleget a természettudományos folyóiratokkal és egyéb médiákkal. Kedves E., hát akkor itt egy igazi kuriózum! Magyar innováció a matematikában, 1942! Nagy Sándornak a Magyar Chemiai Folyóirat 1942.július-augusztusi számában jelent meg egy tanulmánya, Matematikai kémia címmel. Ebben- azért, hogy bizonyos dolgok a periódusos rendszerben helyreálljanak- újfajta gyökvonási módszer alkalmazását javasolja, mégpedig azért, mert a hagyományos gyökvonásban előfordul, hogy végtelen tizedestörtet kapunk. Ezt kívánja kiküszöbölni Nagy Sándor. Ő úgy von gyököt, hogy közönséges tört formájában felírja az adott egész szám négyzetgyökét, a számlálóból kivon egyet, majd az egészet négyzetre emeli. Így erősen közelítő értéket kap- hogy ez így mire jó, az számomra nem derül ki, mindenesetre a magyar zseni egyik újabb megnyilvánulásával van dolgunk, ilyet tapasztalni pedg jó, dagad a keblünk a büszkeségtől. Hasonló műveletet végez el Nagy

A Presbiter a Református Egyház presbitereinek készült, havonta megjelenő folyóirat, de mindenkinek érdemes olvasnia, mert néhány cikke minden hívő számára érdekes lehet. Dr. Nagy Mihály cikksorozatba kezdett, melynek témája: Biblia és természettudomány. A sorozat első része az ásványokkal foglalkozik. A bibliai időkben a héberek már sok ásványt ismertek, például arany, ezüst, réz, ón. A cikkből számomra az a mózesi idézettel alátámasztott információ volt a legérdekesebb, miszerint tudták, hogy az ón a legnagyobb fajsúlyú fém. Még a keresztény szerzők sem szoktak elismeréssel írni a héberek természettudományos ismereteiről. Pedig kellene. Mert honnan tudták, hogy a csillagok testek? Honnan tudták, hogy az ón fajsúlyosabb, mint a réz? Ehhez mérniük kellett. Sajnos, nem ismerjük az ókori zsidó természettudósokat, s ez nagy vesztesége az egyetemes tudománytörténetnek. Dr.Nagy Mihály cikke viszont kitűnő, gondolatébresztő. 

A Hajdú-Bihari Napló 2018.február 5-i számában szerintem a sportrovat sikerült legjobban. Nagyon részletesen, mondhatnám, 20.század módon számolnak be a DVSC-TEVA- Kisvárda felkészülési mérkőzésekről. Az egyiket 1-0-ra nyerte a Loki, a másik 3-3- lett, a Debrecen kétgólos vezetést adott le. De megjelenik az oldalon a sikerszériában lévő teniszező, Babos Tímea is, aki nagyon nehéz heteken van túl, bár szerintem sokan cserélnének vele. Persze, a többi rovatban is akad érdekes cikk. A jégesőről szólónak például kifejezetten örültem. Arról van szó, hogy létre kívánnak hozni egy, az egész országra kiterjedő jégeső-védelmi rendszert. Ez jó, Európában egyedülálló. Hogy aztán kinek mennyibe fog kerülni az ezüst-jodiddal történő védekezés, egyelőre nem tudjuk. Az mindenesetre jó, hogy kulturálisan agyament világunkban egy piacvezető helyi lap cikket közöl egy mindenkit érintő alkalmazott természettudományos módszerről .Csak így tovább, le veled, bulvár, éljen a tudomány, mert higgyétek el, bará