Írott és elektronikus média régen és ma

Vannak a huszadik század történelmének olyan hősei, akikről keveset tudunk. közéjük tartozik Zsukov marsall. Bár jelentek meg róla könyvek ,ezek erősen ideologikus színezetűek, csak az olvasta ezeket, akiknek muszáj volt. Újabb életrajz ( tudomásom szerint) nem jelent meg a Vörös Hadsereg nagy hadvezéréről. Viszont a Magyar Honvéd című folyóirat 2010/5. számában indult el srozoat Szóljatok Zsukovnak címmel. mely áttekinti a nagy marsall életét és katonai tevékenységét. Szó esik a pályakzdés nehéz éveiről, a felemelkedés időszakáról ( sajnos, arról nem olvasunk ,hogy a sztálini tisztogatások milyen hatással voltak a Vörös Hadseregre), az első hadműveletekről, a reakciókról a Szovjetunió 1941-es német megtámadása után. Nagyon plasztikus, jól megírt, ismeretterjesztő cikk. Nem hadtörténészeknek szól elsősorban, inkább tanároknak, történelem iránt érdeklődőknek. Remek munka. Kár, hogy a Szerző nevét nem tüntették fel. 

A Vetés és Aratás évente három alkalommal megjelenő keresztény evangelizációs foyóirat. A 2018/1. szám 7. oldalán olvashatjuk a Rossz-hír-jó hír című cikket, mely "Joe Stowell nyomán"íródott. Szerző ebben a Máté 5,11-re alapozva tanít. Ha üldöznek benneteket Jézus nevéért- így a tanítás lényege- akkor jutalmatok lesz a mennyben. Ez így is van, így tanítja Isten a Bibliában. Annyit fűznék csak hozzá, hogy ma, Európának ezen a középső fertályán nem üldözik a keresztényeket, inkább közömbösek irántuk.A világiakban van valami ösztönös gyanakvás azon emberek iránt, akik Isten Igéjét, az Örömhírt terjesztik.  Mit akar ez tőlem?-kérdezi a világi ember. Miért engem pécézett ki? Én se szólok bele az ő dolgába, őis hagyjon nekem békét! Ezért nehéz ma az igehirdetők, evangelizátorok munkája. Mert az ellenségességgel ( pl. ha valaki okkult kultuszok rabja, vagy harcos ateista), azzal lehet mit kezdeni. Meg kell cáfolni. Ugyanarról kell beszélni mint ő, csak éppen a másik nézőpontból.

Az mno.hu oldalán ( letöltve 2019-október 30., 11. óra 25.) szenzációs, történelmi tárgyú cikk olvasható Megyeri Dávid tollából, az " Ez történt 100 éve" rovatban. Téma: a Tanácsköztársaság utáni Magyarország eseményei, a korabeli sajtó és a hétköznapi ember szemével. Kiderül:a tankönyvek által oly sokat emlegetett Károlyi-féle földosztás sem az volt, mint aminek az elmúlt évtizedek történetírása beállította. Érdekes, izgalmas, szokatlan. Jó. 

A kitekinto.hu folyamatosan és beható részletességgel foglalkozik a brexittel ( szándékosan írom kisbetűvel, nem vagyok hajlandó személyként kezelni, mint a hazai média legnagyobb része), és mindazzal, ami Nagy-Britanniában történik. Nagyon objektív, okos cikkek születtek a témában. Én, mint laikus, csak annyit fűznék hozzá: ami Nagy- Britannia politikai életében az utóbbi években történik, az méltatlan a szigetország történelméhez. És méltatlan Európa történelméhez is. Hogy egy ország népszavazást rendezzen, amely úgy dönt, hogy kilépnek az EU-ból, aztán mégse, aztán ekkor és ekkor, közben két kormányfő bebukik- ez már kabaré. Rossz szappanopera. Azt kívánom Nagy- Britanniának, hogy akadjon végre olyan politikusa, aki határozott, döntésképes, tudja, hogy népe mit akar. Mert ez a kicsinyes bohóckodás már fárasztó.

Sokáig egyszerű volt a német politika. Volt a CDU-CSU, meg az FDP, meg a többiek. mostanában aztán, hogy a CDU-CSU koalíció sikertelenül konszolidálta a gazdaságot, meg aztán ugye ott a migránsprobléma, most aztán mindenki szövetkezne mindenkivel, csak hogy odaférjen a húsosfazék köré. Ez a benyomásom, miután elolvastam az mno.hu- n 2019.október 29-én megjelent cikket. A türingiai (Thüringiáról,Németország egyik tartományáról van szó) választásokat a Die Linke ( szélsőbal) nyerte, második az AfD, harmadik a CDU. Utóbbiak egyik politológusa- nyilván tesztelés- jelleggel is- bejelentette, hogy esetleg hármas koalíció alakulna Türingiában. Ezt azért már nem. Így a CDU felelősei -mert azok- megússzák. Amúgy a cikk kitűnő. magyarnemzet.hu

A Szegeden megjelenő Néprajz és nyelvtudomány című sorozatot felfoghatjuk könyvnek, de tudományos folyóiratnak is. Periodika- talán ez a legmegfelelőbb szó rá. Az 1998-ban megjelent kötetben olvashatjuk Tamás Ildikó írását a jojkáról. A jojka lapp szóbeli irodalmi műfaj, valami furcsa énekbeszéd, sámánisztikus motívumokkal. Nem csoda, hogy a keresztény egyházak tiltották: Tamás Ildikó tanulmánya feltárja a jojka kutaásának történetét, a főbb tendenciákat. Ezzel aztán annyira kíváncsivá tesz, hogy szívesen meghallgatnék egy jojkát. De az nincs. Érdemes lett volna legalább egy szöveget közölni, Finnországban biztosan vannak jó fordítók. Ettől eltekintve a tanulmány kitűnő.

Néha a legváratlanabb médiatermékekben bukkanunk a legérdekesebb cikkekre. Az Egyetemi Élet, a Debreceni Egyetem lapja, 2019.okótóberi számában közli Szalacsi Norbert írását, A klímaváltozás lassításának lehetőségei címmel. Azért fontos ez a cikk, mert 1. Politikai elfogultságoktól mentesen szól egy napjainkban igencsak átpolitizált kérdésről, az energiagazdálkodásról 2. Új szempontból közelít témájához. Mi, laikus Olvasók, megtudhatjuk, hogy a megújuló energiaforrások előállítása igencsak környezetszennyező. Például az epoxid nevű anyag előállítása, melyből a szélturbinákat gyártják, kifejezetten környezetkárosító. A szélerőművek átlagos súlya pedig 385 tonna, ez hatalmas terhelés a talajnak. A vízerőművek szennyezik a környezetet, a napenergia megtérülési iedeje pedig hosszú. Szóval, a cikk szerzője pesszimista abban a tekintetben, hogy átáll-e az emberiség megújuló energiaforrásokra. Szalacsi Norbert írását mindenkinek ajánlom, mert tiszta vizet önt a pohárba. Nincsenek csak jó

Férfi létemre igenis szoktam Nők Lapját olvasni, egyszerűen azért, mert vannak benne érdekes cikkek. Ezek közé tartozik a 2018.november 7-i számban Hulej Emese írása, melynek címe:Az első ember és az Apollo-11. különösen arra a mondatra figyeltem fel, ami szerint Armstrongot mindenki olyan unalmas figurának tartotta. A zsenik ilyenek. Mivel az életüket egy dolog teszi ki, a többi dologban szükségszerűen kissé járatlanabbak, mint kortársaik. Igazából nincs mirő mesélniük, mert amiről mesélhetnének, az, abban mélységben, senkit sem érdekel. Úgyhogy inkább hallgatnak. Armstrong sem lehetett olyan igazi társasági ember. Földi dolgokan nem izgult, hiszen a Holdon talán minden kortársánál nagyobb stresszt élt át. Csendes volt. Küldetését véghezvitte. Amúgy a cikk kitűnő, többször is elolvastam, el is teszem emlékbe. Ez pedig a Nők Lapja weboldala: noklapja.nlcafe.hu

A Dunántúli Református Lap 2017. októberi számában Csoda történt az Őrségben címmel olvasható egy igencsak tanulságos írás. Egy tízperces, iszonyú nagy vihar történetét beszéli el, amikor a buszmegálló pillanatok alatt eltűnt, a fák kicsavarodtak, a tetőcserepek lehulltak. És akkor erre azt írja Szakál Anikó: " Mi lett volna, ha a diófát a parókiára csavarja a szél?". Tehát, ebből következik a Szerző sterint: Isten bevatkozásának köszönhető, hogy a fát nem a parókiára csavarta a szél. Huha. Az én véleményem erről a következő: egyáltalán nem nevezhető Isten csodatettének, hogy a parókia megmenekült a diófától. A vihar sem nevezhető Isten csodatettének, inkább a Gonosz művének. Az, hogy a Gonosz nem volt képes még nagyobb pusztítást okozni, jól mutatja gyengeségét. Isten nem bünteti a híveket viharral, és nem jutalmazza azzal, hogy a vihar nem psztít el mindent. Ez az őrségi tornádó a bukott angyalok műve volt. Istennek ehhez semmi köze. 

A Magyar Nemzet polgári napilap- véleményem szerint a magyar média egyik zászlóshajója-  2019.október 25-i száma interjút közöl Fürjes Balázzsal, a kormány Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkárával. Szó esik a Liger projektről, a következő vekben megrendezendő sporteseényekről. a fő téma persze az: hogyan fog együttműködni a kormány az ellenzéki fővárosi vezetéssel? A kormány, persze, korrekt próbált lenni. Aztán, hogy a projektek mennyire rendelődnek alá különböző politikai játszmáknk, nem tudni. Az a helyzet: nem vagyok pesti, de féltem Budapestet. Valami rosszat érzek, itt belül... magyarnemzet.hu

Belelapozgattam az Új Művészet folyóirat egyik régebbi számába, ott találtam egy kedves kis történetet ( Molnár Erika: Rákosi aktja, 12-13.o.). Szóval, az újságíró interjút készít Szurcsik Miklós festőművésszel, aki elmeséli, hogy a Képzőművészeti Főiskola egyik növendéke a kommunizmus legsötétebb óráiban, az ötvenes években, Rákosi- képet készített. Hogy egészen pontosak legyenek a testarányok, először aktban festette meg, a többi növendék persze, röhögött. Na, hát ez nem volt veszélytelen mulatság akkoriban...Rákosi Mátyás pártfőtitkárt pucéran lefesteni-hm. ujmuveszet.hu

Olvasom a Nemzeti Sportot, és fáj a szívem.Hol vannak már a régi szép, Fergusonos idők! Ha így haladunk, a Vörös ördögök- most inkább kisbetűvel írom,mert most inkább ördögöcskék, fiókák-a kiesés ellen küzdenek majd a Premier League-ban. 13 hely, te jó ég...ez néhány évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt. A Nemzeti Sport 2019.október 21-i számában éppen a Liverpool elleni ikszről írnak(a tárgyilagosság kedvéért tegyük hozzá:ezt a rangadót majdnem megnyerték), dehát ettől még nem lesz jobb a szurkoló kedve. Hajrá, Vörös Ördögök, legalább maradjunk bent! Ez pedig a Nemzeti Sport weboldala: nso.hu

Most nem a túlzottan nagy hévvel bulizó politikusokról van szó... Bevallom, én nem ismertem a " toxikus vezető" kifejezést mindaddig, míg nem olvastam a Mozgó Világ folyóiratban megjelent pódiumbeszélgetés anyagát. Csepeli György, Dessewffy Tibor, Domány András, és Lakner Zoltán a beszélgetés résztvevői, a moderátor pedig Zentai Péter. Szóval, címben feltett kérdésre válaszolva: az a toxikus vezető, aki a karizmáját felhasználva rossz irányba viszi az általa vezetett népet ( vajon kire céloznak ezzel?). Konkrét , ma is dolgozó toxikus vezetőkről persze nem esik szó, inkább történelmi példákat hoznak ( Hitler, Mussolini), egy szóval sem említik, hogy bármilyen analógiát is feltételeznének a 21.századi eseményekkel és folyamatokkal. Azt viszont említik, hogy a toxikus vezetők rossz irányba vezetik a népet. Megvan hát a magyarázat a 2010-es évek magyar politikatörténetére?-- kérdi az álnaiv recenzens.Egy toxikus vezető jött, látott, győzött, és toxikus népe pedig utánament

Mi jut eszünkbe Afrikáról? Polgárháborúk, szegénység, csempészet, menekültek. Az mno.hu oldalon 2019.augusztus 30-án jelent meg Sitkei Levente cikke, mely megrpóbálja cáfolni az évtizedes közhelyeket. A lényeg az, hogy azok az afrikai államok, ahol a kormányzás jól működik, az embereknek nem kell a legszükségesebbekben hiányt szenvedni, nos ezek az országok jól működnek. Sitkei kiemeli Angolát, a Dél-Afrikai Köztársaságot, Botswanát, Nigériát, Kenyát, és a mindinkább jobban teljesítő Etiópiát. Ellenpéldként Kongót említi, ahol az összeomlott kormányzati-közigazgatási rendszer Tarrósy Istvánra, az Afrika Kutatóközpont vezetőjére hivatkozva két területet jelöl meg az afrikai országok kitörési lehetőségeiként: üzlet és sport. És ami a cikk végén nagyon megragadott:egy teljesen tét nélküli, a magyar segélyszervezet és a kongóiak között játszott barátságos focimeccset kétezren néztek meg! Nálunk egy első osztályú bajnokin nincsenek ennyien. Szóval, Afrika változik, fejlődik, utol akarj

A Hajdú-Bihari Napló 2019.október 16-i számának 3. oldalán nagyon szépen megírt és korrekt összefoglaló olvasható arról, hogy a Magyar Honvédség és a Debreceni Egyetem együttműködési megállapodást írt alá. A cikket LD írta, kíváncsi lennék a teljes nevére... Nekem két dolog jutott eszembe a cikk olvastán. 1. Napjainkban mintha újra népszerű lenne a katonaság. boldogult ifjúkoromban, rendszerváltás történelmi idején, cikinek számított, ha valaki érdeklődött a katonai pálya iránt. A liberális propaganda, vagy éppen a kommunizmus erőltetett rend-uralmára való reakcióképpen, a szabadság alkotóelemének tekintettük, hogy mostmár, a nagy demokráciában, nem kell katonának lenni. 2. A magyar hadsereg is sokat változott. A történelmi-politikai fejlemények hatására egyre többet foglalkoznak a műszaki fejlesztésekkel, elméleti képzéssel. Merthogy a jövő háborúit- és ezt a Napló cikke is kiemeli- technológiai fölény dönti majd el. Nagyon jó cikk, engem lekötött, gondolkodásra késztetett. Ann

2019. október 13.: Magyarországon önkormányzati választásokat tartanak. Vidéken a kormánypárt nyer, a fővárosban az ellenzék. 2019.október 14.: Megjelenik az ellenzékhez közel álló hvg.-hu-n, Magyarország egyik legnépszerűbb közéleti médiaorgánumán,  Gergely Márton cikke, mely így indít: " A hatalmi arrogancia tartja össze évek óta a FIDESZ-t". Kérdezem én: milyen hatalmi arroganciára gondol? Mert az, hogy egy politikai párt hatalomra akar kerülni, az még nem hatalmi arrogancia. Minden politikai párt azért alakul, hogy hatalomra kerüljön, kivéve az úgynevezett kamupártokat, melyeknek az a célja, hogy szavazatot vegyen el anagy politikai erőktől. Orbán semmivel nem arrogánsabb, mint ellenfelei, csak éppen nyerő szériában van. Az, hogy egy politikai erő demokratikus módon- mert azt gondolom, a magyar választások demokratikus voltát senki nem kérdőjelezheti meg- hatalomra jut, még nem hatalmi arrogancia. Ha visszaél hatalmával, még akkor sem biztos, hogy arrogancia áll a hát

2019.október 13-án önkormányzati választásokat tartottak Magyarországon. A FIDESZ-KDNP a vidéki városokban 13-10 arányú győzelmet aratott, Budapestet viszont elveszítette ( Karácsony Gergely lett a főpolgármester). Hogyan reagált a választások eredményére Orbán Viktor? Az origo.hu (megtekintve 2019.október 14,9 óra 32 perc) nagyon szépen és példásan. Biztosította Budapest lakosságát arról, hogy együtt kívánnak működni az új vezetéssel, Tarlós Istvánt pedig kinevezte tanácsadóvá. Megköszönte a vidéki szavazóknak a támogatást. Ennyi és semmi több, mégis, ez a reagálás igazán profi politikusra vall. Nem magyarázkodik, nem ünnepel. Így kell ezt csinálni.

Az Új Szó szlovákiai magyar nyelvű portálon olvashatjuk Feledy Botond írását a Borkai-ügyről ( megtekintve 2019.október 10, 9 óra 17 perc). Ennél okosabban, árnyaltabban nem lehet megfogalmazni ezt a- hogy is nevezzük- problémát. Nagyon sajnálnám, ha a Borkai-ügy döntően befolyásolná a választási kampányt. Márpedig, ahogy elnézem, fogja. Feledy Botond cikke kitűnő, példaértékű. Persze, mondhatjuk azt, hogy könnyű nekik, hiszen szlovákiaiak, nem Magyarországon élnek és működnek, de ez mit sem számít: csak az a lényeg, hogy médium jó vagy rossz anyagokat közöl-e. Ez jó. Semmi más nem számít. Ez pedig a szlovákiai lap internetes oldala: ujszo.com

A BBC HIstory 2019.októberi számában (34-35.oldal) szenzációs anyagokat olvashatunk Magyarország második világháborús történetéről, azon belül is a diplomáciatörténetről. Magyarország 1941-ben hadat üzent a Szovjetuniónak illetve később az angolszász hatalmaknak, erről található itt két dokumentum. Az egyik:Sztójay Döme berlini magyar követ levele Bárdossy Lászlónak Másik: Ernst Weizsacker német külügyi államtitkár feljegyzései a berlini magyar követtel való tárgyalásairól. Ami nagyon meglepett: Sztójay azt állítja, hogy a németek azt akarják, Magyarország ne vegyen részt a Szovjetunió elleni háborúban. Ha tényleg ezt akarták, alaposan újra kell gondolnunk Magyarország második világháború alatti történelmét. Itt a folyóirat honlapja: bbchistory.hu . Itt megvásárolhatók a magyarországi nyomtatott tudományos ismeretterjesztő médiában immár előkelő szerepet betöltő folyóirat régebbi számai is. 

A minap, selejtezés közben került kezembe a Heti Válasz 2016.május 5-i száma. A 36-37.oldalon Nagy László Nándor cikke azt taglalja, hogy el kell tűnnie a készpénznek a magyar gazdaságból. Részletesen, szakmailag korrekten elemzi a készpénzforgalom hátrányait.7 érvet hoz fel amellett, hogy miért rossz a készpénz. Nekem az ezzel a bajom, hogy ha már a fizetés is csak elektronikusan történhet, megint újabb területet találunk, ahol függünk a technikától. Egyre több és több területet engedünk át a nagy cégek által befolyásolt techno-biznisznek. Ha nincs készpénz, ezek a cégek már mindent fognak tudni az emberről. Nekem személy szerint ez nem hiányzik. Jó lenne megtartani magunknak egy kis szabadságot. Ha folyton ellenéőrzés alatt állunk, ez nem fog menni. Lehet, hogy közgazdasági értelemben nem jó dolog a készpénzfogalom, társadalmi értelemben viszont igenis szükség van rá. Ez biztosítja az emberek számára azt bizonyos kis fogyasztói szabadságot, amiért jó kétszáz éve létrejött a demok

Német Szilárdot, a FIDESZ politikusát általában kemény, szigorú embernek ábrázolja a média. Éppen ezért olvastam örömmel Szalai Laura cikkét a Mandiner hetilap 2019.évi 4. számában- egyébként, maga az egész hetilap rendkívül nívós, bármelyik európai ország bármelyik főszerkesztője és média- kiadója elfogadna ilyen szintű lapot a nyomtatott médiaportfóliójában. Szóval, az interjúban Németh Szilárd úgy kemény, hogy közben rokonszenves, mondhatnánk:laza. Tetszik, ahogy arról beszél, hogy nem tart húsmentes napot, hogy az EU nem írhatja elő senkinek, hogyan táplálkozzon. Remekül megindokolja a bevándorláspárti ellenzék és Csepel kapcsolatáról szóló Facebook-bejegyzését. És amit különösen rokonszenvesnek találtam: nagyon egyetértek Németh Szilárd álláspontjával a polgármesterség és az országgyűlési képviselőség kérdésében. Hogy hogyan vélekedik erről Németh Szilárd? Elolvashatják a Mandiner hetilap I.évfolyam 4. számának 22-24.oldalán megjelent interjúban. Azért tartom fontosnak, hogy

A Reader's Digest Válogatás( továbbiakban: RD) a világ egyik legismertebb médiaterméke. 2000.augusztusi számának 57-59.oldalán olvashatjuk Matvej Vologzsanin írását a modern női divatról. Címe: Elegem van a divatból! A cikk nagyon szellemes, gondolatébresztő.Minden állításával nem tudok egyetérteni, engem például nem zavarna a kék rúzs. Vologzsanin kiemeli a női divat embertelenségét, valamint azt, hogy a nő csak úgy tudja magára felhívni a férfiak figyelmét, ha megfelel a modern szépségeszménynek. Utóbbival vitatkoznék. Sok olyan nőt ismerek, aki nem felel meg a modern 21.századi, a tömegmédia által közvetített  szépségeszményeknek ( nem festi kékre a száját például), mégis, talál magának párt, férjet, lesznek gyermekei. Ha a férfi és a nő úgy dönt, keresztény házasságot kötnek, akkor pláne nem nem számít az, hogy a nő megfelel-e bármilyen szépségeszménynek. Valószínűleg már nincs a cikk a weboldalon ( rd.hu ), ennek ellenére, akit érdekel a téma, feltétlenül keresse meg a

A Helikon című irodalmi folyóirat 2018/8. számában bukkantam rá Sztercey Szabolcs versére, melynek címe: Javítás ( a cím kisbetűvel írva). Őszintén szólva, először nem is akartam elolvasni, gondoltam, megint valami ifjú poéta világmegváltó ábrándozása- de nem. A mű kellemes cslódást okozott. A vers első sorai egy esküvőre való készülődést idéznek: a menyasszony keresi a ruhát, a vőlegényre szűk az öltöny, és nyakkendőt sem tud kötni, végül mégis megköti- de aztán akkora, de akkora poén jön, hogy bármelyik standupos megirigyelhetné. Aki nek módjában áll Helikont olvasni, ezt a verset ne hagyja ki! Számomra eddig a " TOP 10 versek 21. század" kategóriában ott lenne az első háromban. Itt pedig a folyóirat weboldala: helikon.ro Nagyon igényes, nagyon profi.

A HVG 2019.október 3-i számának 28-30. oldalain olvashatjuk Weyer Béla kitűnő, olvasmányos, mégis pontos cikkét, mely a német gazdaság perspektíváját tárgyalja. Weyer egyetért a német elemzőkkel abban, hgy három alapvető baj fenyegeti Európa legnagyobb gazdaságát: - exportlehetőségek szűkülése - túlzottan nagy megtakarítási arány - Brexit. Alapvetően igazak is ezek a vélemények. Mégis, azt gondolom, még egy okot hozzá kellene tennünk: ez pedig a gazdasági folyamatok mögött meghúzódó szellemi tényezők együttese. Németország az utóbbi években a globalizmus útjára lépett, a globalizmus pedig- főleg az elején- nagyon drága. Egymáshoz össze nem illő embereket, elemeket, mindenféle tényezőt kell közös nevezőre hozni. Ez pedig mindig macerás. Sokba kerül. Meggyőződésem, ha Németország őrizte volna nemzetállami jellegét, az kevesebb jóléti kiadással járt volna. Ezáltal több jutott volna-másra. Itt a főoldal linkje: hvg.hu

Ausztriában választásokat tartottak, a fiatal Sebastian Kurz vezette Néppárt nyert, kérdés, kivel köt koalíciót. A magyarnemzet.hu portálon (megtekintve 2019.10.03. 9 óra 53 perc) nagyon alapos, mindenki számára érthető elemzés olvasható Fricz Tamás politilógus tollából. A tárgyilagos elemző cikk végül oda lyukad ki: Ha Sebastian Kurz a zöldekkel köt koalíciót, akkor engedni kell migrációellenes álláspontjából. Ha viszont a megtisztult Szabadságpárttal lép kormányra, akkor maradhat a migrációellenes álláspont. Nagyon színvonalas publicisztika Fricz Tamásé ( https://magyarnemzet.hu/velemeny/hatalmasat-nyert-sebastian-kurz-7351829/ , )kíváncsian várom, hogy a sógoroknál hogyan alakul a helyzet. 

Szépen indul az október, ha minden meccs ennyire jó lesz a BL-ben, talán még nagypapi is elkezd újra meccset nézni. Az nso.hu oldalon ( megtekintve 2019.október 2., 9 óra 33 perc)nagyon jó, objektív elírás olvasható a Tottenham Hotspur-Bayern München labdarúgó BL- mérkőzésről, amit a vendégek nyertek 7-2-re, és nem Lewandowski lőtte a gólók nagyját. Különösen tetszik az összefoglaló végén olvasható mondat, mely a meccset a 2014-es VB-elődöntőhöz, az ominózus-brazil-némethez hasonlította. Igen, a németek tudnak hatékonyak lenni. nso.hu Amúgy: egy ilyen futballmeccsről többet beszélnek az emberek, mint akárhány politikai megnyilvánulásról.

A Magyar Nemzet polgári napilap 2019.október 1-i száma címlapon foglalkozik az EU-biztosnak jelölt, de a szükséges támogatást meg nem kapó- azaz:kibuktatott- Trócsányi László esetével. "Politikai lincselés"-nek nevezik az EP eljárását- azt gondolom, teljes joggal. A Trócsányira nemmel szavazók azzal indokolják lépésüket, hogy Magyarország, Trócsányi igazságügyminisztersége alatt, kiadott Oroszországnak két fegyvercsempészt, akikre viszont az USA hatóságai is vadásztak. Miért nem az ameriakaiaknak adtuk ki a bűnözőket? A FIDESZ viszont azt állítja, hogy a valódi indok nem ez, hanem Trócsányi bevándorló-ellenessége. Ezt az álláspontot vallja a Magyar Nemzet cikkírója is. Szerintem joggal. Van ugyanis olyan szabály,miszerint ha egy bűnözőt külföldön fognak el, és sahát hazájában is követett el bűncselekményeket, amelyekért elítélték, akkor saját hazájának kell kiadni. Ez nem mérlegelés kérdése. A magyar Igazságügyminisztériumnak ki kellett adnia a két bűnözőt. Mégpedig a j

Ságvári Endre illegális kommunista volt, akit 1944. július 27-én tisztázatlan körülmények között lelőttek egy budapesti cukrászdában. Kahler Frigyes írása ( Rubicon, 2019/9-10.) arra igyekszik választ találni, hogy jogos volt-e a Legfelsőbb Bíróságnak 2006-ban Kristóf László ügyében hozott, az eredeti elmaraszztaló ítéletet megsemmisítő határozata. Nagyon részletes esetleírás után- melyből inkább csak az derül ki, hogy mindenki másképp emlékszik, még egy, az eset idején 11 éves szemtanút is kihallgattak- kideról, hogy Kristóf László csendőr semmiképp nem azért ment be a cukrászdába, hogy Ságvárit meggyilkolja. Ságvári volt az, aki dulakodás közben előrántotta fegyverét, és meglőtte az egyik hadnagyot. Hogy aztán valóban Kristóf lőtt-e vissza, az megint nem egyértelmű. Tehát:Kristóf László bűnössége nem állapítható meg egyértelműen, ezért jogtalan az ellene hozott elmarasztaló ítélet. Kahler Frigyes írása nagyon alapos, a tények forrása, az emlékezet, az eltelt idő ugyanakkor annyir