Írott és elektronikus média régen és ma

 Nekem nagyon imponál Csányi Vilmos etológus professzor optimizmusa. Hisz az emberben, az emberiségben, hiszi azt, hogy ez a világ még helyreállítható. Igazi humanitárius gondolkodó. Az Ezredvég folyóirat 2012.május-júniusi számában megjelent írásából is ez tűnik ki. Ha nagyon röviden, pár mondatban össze kívánnám foglalni az esszé tartalmát, talán így tenném:Csányi Vilmos szerint a modern társadalomban felbomlottak a hagyományos kötelékek, az emberiség mégis túlélte ezt. Egyrészt - új közösségeket, virtuális térbeli közösségeket hozott létre - mint individuum, felépítette a maga életét. Nem mindenben osztom a Professzor Úr optimizmusát, de el kell ismerni: kitűnő, logikusan végigvezetett gondolati úton halad, és reményt ad. Békére, fejlődésre, haladásra. És ez a remény a mai világban, nagyon sokat jelent.

Ha Magyarországon egy média körkérdést intéz hétköznapi emberekhez, a megszólalók általában véget nem érő panaszáradatban törnek ki. Kiöntik a szívüket.  A Méhész Újság szakfolyóirat 2022.júliusi számában körkérdést intézték Magyarország ismert méhészeihez, véleményük szerint milyen volt a 2022-es mézhelyzet. Legnagyobb meglepetésemre a termelők keveset panaszkodtak. Volt, aki kifejezetten jó termésről számolt be. Inkább csak két dolog okozott fejfájást a termelőknek: - egyes vidékeken az akácméz hivatalos felvásárlási ára csökkent, miközben a méhészek költségei rendkívüli mértékben nőttek - nagyon nehéz munkaerőt találni, a méhésznek mindet magának kell elvégeznie.  Összességében véve azonban az interjúk pozitív kicsengésűek. Látszik a megkérdezett szakembereken, hogy nagyon szeretik azt, amit csinálnak. Elhivatottak.A fényképeken is teljesen pozitív a testbeszéd.  Példamutató hozzáállás, remek, szakmailag is releváns cikk, és nem kincstári, hanem őszinte optimizmus. Jó volt olvasni.