Írott és elektronikus média régen és ma

 A Vasárnapi Újság című hetilap 1894/1. számának 6-7. oldalán olvashatjuk Mikszáth Kálmán:Páva a varjuval című elbeszélésének első részét. A történetben, mely Mária Terézia korában játszódik, Waldeck báró, aki nem mellesleg nyalka huszártiszt is, bákásen lovagol az úton, amikor előáll egy szegény fiatalember, és arra kéri, lője le. Miért?- kérdezi a báró, még fel sem ocsúdva ámulatából. Hát azért, mert a fiatal srácnak ( Nagy Józsefnek hívják) kellett volna vigyázni az apja két lovára, de ellopták a haramiák, s ő most nem mer az apja színe elé járulni. A báró, próbaképpen, ellő a fiatalember füle mellett, de a fickó meg se rezzen. Erre a báró felviszi huszárnak,Bécsbe, a lovak helyett pedig ad kárpótlást.  Szóval, mindannyiunk életébe kellene efféle bőkezű nemesember. Aki egyszer hirtelen megjelenik, kicsit azért próbára tesz, s minden veszteségünket kárpótolja.  És persze irigyelhetjük a Vasárnapi Újság 19.századi, többnyire polgári származású Olvasói, amiért még igazi irodalmat olvas

A The New York Times 1894.október 3-i számában interjút olvashatunk Sherlock Holmes detektívhős megalkotójával, Sir Arthur Conan Doyle-lal. A cikk elején azt emelik ki, hogy Doyle szenvedélyesen vonzódott a spiritizmushoz, ezért látogatott Amerikába ( valójban beteg feleségét vitte gyógykezeltetni). Maga az interjú eléggé rövid és felszínes, nem is maradt fenn az újságíró neve, ami az akkori médiaviszonyokat illetően eléggé szokatlan. Szóval, megkérdezik szegény írót, mit szól Allen Poe-hoz illetve más egyéb kollégákhoz, Doyle pedig sportszerűen elismeri érdemeiket. Ennyi. Fél hasáb az egész. Ma már le sem közölnének ilyen gyenge nívójú interjút. Ennyi. Tanulság nincs.