Írott és elektronikus média régen és ma

 Hét kis véletlen-ez a címe Gothár Péter 2021-ben bemutatott filmjének. A kiváló rendezésen túl Rezes Judit és Mészáros Blanka remek alakítását kell kiemelni.Számomra arról szól ez a film,hogy mindannyian érdekesek és értékesek lehetünk egymás számára,ugyanakkor mindannyiunknak megvan a saját sorsa,saját végzete. A Magyar Narancs hetilap 2021.május 20-i számában jelent meg (-ts- jelöléssel) egy kitűnő filmkritika. Személyes,egyedi paradigma meglétét tükröző,érzékeny és gondolatgazdag írás. A címe:Az utolsó művészfilm. Véleményem szerint ez nem jó cím. Mert mindig is lesznek a hétköznapi tingli-tangliknál mélyebb,valóságérzékenyebb filmek. A rendező-zseniktől senki nem tudja elvenni az alkotás jogát,legfeljebb ideig-óráig korlátozni azt. Úgyhogy nem ez volt az utolsó művészfilm. Fognak még születni művészfilmek. Csak szülessen rájuk elegendő néző is. 

 Amióta létezik a világon olyan,hogy média,alkotók és kritikusok ádáz vitái verik fel az emberi kultúra méltóságteljes csendjét. 1979-ben,a Nők Lapja 40.számának 21.oldalán Galsai Pongrác fakad ki, a kritikusok védelmében. Az MTV kulturális műsorának,a Nézőpontnak, egyik adásában ugyanis a tévések kritizálták a kritikusokat. Három dolgot vetettek szemükre: 1. Túl kevesen vannak. Galsai erre joggal kérdezi,mennyi lenne az elegendő. 2. Nem veszik figyelembe az alkotók technikai és szervezési problémáit. Galsai erre nagyon találóan azt írja,hogy a művészetben a végeredmény számít,a zeneszerzőtől sem kérdezik,van-e csúza. 3. Nem ismerik eléggé belülről a tévézést,mint mesterséget. Megmaradnak nézői szempontoknál. Galsai erre azt válaszolja,hogy mi más is lenne a kritikus,mint néző. Ha a rendező belülről,saját műhelyéből szeretne kritikát,akkor írjon ő maga. Galsai Pongrác írói stílusát eddig is szerettem,de ez a legcsípősebb írás,amit ezidáig olvastam tőle. Élmény. Tehát:Nők Lapja,1979/40.

 Történetírásunkban a Kádár-korszak társasadalma mint a nivellálás,az egyenlősítés társadalma,él. Holott,ha belepillant valaki a korszak írott és elektronikus médiájába,számtalan példát talál arra,hogy a megosztottság,a pluralizáltság,nagyon is jelen volt,már abban az időben is. A Nők Lapja 1979/36.számában olvashatjuk Bozóky Éva:A vízipisztoly című írását. Ebben egy szegény gyermek az összegyűjtött üvegek árából vízipisztolyt vesz és lelocsolja az elkényeztetett kislányt. A kitűnő írás egyértelműen a gyermekek társadalmi és vagyoni körülményeinek megosztottságára hívja fel a figyelmet.  Persze,mondhatjuk,egy magazinban lehetett őszintén szólni erről. De higgyük el,nemcsak magazinok,hanem "komolyabb"médiatermékek is foglalkoztak ezzel a témával. Az olvasók,a rádióhallgatók,a nézők pedig saját szemükkel látták,amit láttak...

 Sugár András a huszadik század-végi- huszonegyedik század eleji magyar közmédia egyik meghatározó arca volt. Jómagam gyerekként és fiatalként láthattam, de ha feltűnt a képernyőn, azonnal otthagytam éppen aktuális elfoglaltságomat, és néztem. Néztem a riportjait, a nagyon izgalmas és korrekt tudósításait, hallgattam a véleményét ( már amikor hagyták neki elmondani). Sugár András az egyik utolsó olyan médiaszemélyiség volt, akitől tanulni lehetett. Nemcsak látásmódot, politikai kérdésekben elfoglalt véleményt, hanem magát a felfedezés örömét. Sugár András felfedezte nézőinek, hallgatóinak a világot. Örökké hálásak leszünk érte.  Sugár András 2021.júliusában, 88 éves korában távozott el közülünk. Hiány, űr maradt utána. 

 Tudják,vannak azok a magabiztos emberek,akik krimi nézése közben már fél óra után megmondják,ki a gyilkos,hogyan tette. És persze,ezeknek a nézőknek sosincs igazuk. Az ilyen típusú médiafogyasztók figyelmébe ajánlom a 24 feketerigó című Agatha Christie-krimit. David Suchet ebben is elképesztőt alakít,de ami most nekünk lényeges,az a cselekmény.  Poirot egy vendéglőben ül a fogorvosával,amikor felfigyel egy idős festőművészre,aki egyik pillanatról a másikra megváltoztatja étkezési szokásait. Nem sokkal ezután a festő meghal. Érdekes módon pontosan ezekben a napokban halálozik el a művész testvére is.  Hogy mi köze mindennek az önteltséghez?Csak annyi,hogy a Krimi Királynője játszik velünk egy kicsit. Azt mindenki kitalálhatja,hogy az,akit Poirot látott steaket enni,nem biztos,hogy a halott. De innentől aztán homály. Mert ha így van,akkor hogyan halt meg a művész testvére?Honnan tudta a festő gyilkosa,hogy meg fog halni a festő bátyja? És miért ér a Gascoigne-hagyaték hirtelen milliókat

Két héten át a mindig Tv és a mindig Tv Extra nézői számára kódolatlan a Mozi + tévécsatorna, mely a tv2 csoport tagja. A mozi+ nézői elsősorban akciófilmeket, krimiket, thrillereket, sci-fiket láthatnak. Be kell vallanom férfiasan: jómagam nem igazán kedvelem ezen műfajokat. Elég erőszakot lát az ember a hírekben. Ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy sok televíziónéző viszont szereti nézni a Cápa sorozatot, az X-Mant, és társait. Azt kell mondjam, a Mozi+ a maga műfajában nagyon jó. Bemutatás után röviddel már hozzák is a legújabb hollyywoodi filmeket, s ez még mindig jobb, mint az, hogy a rajongók a netről töltenék le. A bemutatott filmek esztétikai igényessége sokszor kérdéses- ugyanakkor viszont jólesik olykor- olykor a könnyed szórakozás, minden lila értelmiségi agymenés nélkül, természetesen, egyszerűen, viszonylag kevés reklámmal. Ha ilyen színvonalon művelik, a szórakoztatásnak igenis van létjogosultsága, sőt, szükséges. Mert a világ, mint olyan, nem jó. xxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A Mindig Tv előfizetői csomagjában kódolatlanul érhető el az RTL Spike tévécsatorna. Minden hétköznap 20 órától vetítik a Gyilkos elmék című amerikai krimisorozat egy-egy epizódját. A film az FBI viselkedéskutatóinak munkáját örökíti meg, amint éppen sorozatgyilkosok elfogásán dolgoznak. Az a baj ezzel, hogy a sorozat a maga egészében érdekessé teszi a sorozatgyilkos személyét, empátiára késztet olyan személyek esetében, ahol amúgy nem kellene empatikusnak lennünk. A néző elkezdi a Gonoszt feltérképezni, érdeklődni utána. Olykor kiderül, hogy a Sátán eme családirtó katonája gyermekkorában maga is áldozat volt- ekkor a nézőnek az a szerepe, hogy sajnálja az illetőt. Nincs kifogásom a krimi, mint műfaj ellen. A krimi, mármint a jó krimi, az igazság győzelme. A gyilkos lelepleződik. De a klasszikus krimiben az olvasó/néző mindig az áldozat pártján áll. Ha az áldozat személytelen, semmi több, mint áldozati bárány, a gyilkosról viszont sokat megtudunk, akkor a néző szíve óhatatlanul a gyil