Írott és elektronikus média régen és ma

Van a megszokott élet,napról napra. Egyszercsak jön egy vers... Lászlóffy Aladár:Első sötétség című verse az Új Írás folyóirat 1977/2. számában jelent meg. Szonett (mert 12 sor) vagy epigramma is lehetne a műfaj,én inkább mégis azt mondom:legyen szabadvers!Az jó,az lehet sokfajta. Az Első sötétség voltaképpen a felfedezés öröméről szól. Arról,hogy attól izgalmas valami,hogy első. Most gondolhatunk első testi élményünkre is,miért ne-ugye,nem olyan volt,mint a második? Lászlóffy verse az első izgalomról is szól-arról az izgalomról,amikor felfedezzük,hogy az élet lényeges dolgaihoz képest a lényegtelen dolgok semmik. Nincsenek egy kicsit fontos dolgok:vagy fontos valami,vagy nem. Kicsit nietzschei gondolkodás, 21.századi mércével nem gyakorlatias,vállalatvezetésben nehezen használható. Költőként viszont igen hasznos tanács. Mert a költőnél a lényegről való szólás privilégiuma. A többi semmi,csak vigasz. Mi pedig az életet szeretjük,nem a semmit.Lászlóffy Aladár verse engem felizgatott. Ig

 A Kortárs folyóirat 1977/1.számának 54-55.oldalán olvashatjuk Majtényi Erik versét,melynek terjedelme több,mint másfél oldal,egyetlen versszak az egész A mű címe:Toledóban együtt nem voltunk szombaton.  Különös költő,különös cím. Majtényi Erik nevét Magyarországon ma már keveset emlegetjük,talán méltán-de ez a műve:remekmű. Ha pontos műfaját kellene meghatározni,akkor talán:elégikus hangvételű episztola.  Ahhoz,hogy Majtényi Erik művét megértsük,tudnunk kell,hogy az 1945 utáni kommunista diktatúrában az emberek nem utazhattak szabadon. Montreal,Toledo a legtöbb erdélyi vagy magyarországi magyar  számára csak álom maradt. A vers tehát a kitörés lehetetlenségéről,a szabadság-álmokról,a világban kóborló képzeletről,a fizikai helyhezkötöttségről szól.  És itt jön a duplacsavar:a cenzúra,főképp a kommunista korszak Romániájában,de a jóval liberálisabb Magyarországon sem,ilyen verset nem engedett volna át. Ezért aztán Majtényi Erik episztolát csinált:Lászlóffy Aladárnak ajánlotta művét. Ame

 Lászlóffy Aladár:Világnak vidéke c.verse a Kortárs folyóirat 1977.1. számában jelent meg. Nagyon szép vers,földrajzi és szellemi tájakat idéz,összefonódik benne természet,hegyek,álom,könyvek,múlt és jelen. Ha műfajilag kell besorolnunk a költeményt,akkor az "elégia" megnevezés illik rá legjobban. Formáját tekintve szabadvers,hosszú,ívelő sorokkal.  Hogy mi Lászlóffy Aladár művének "eszmei mondanivalója"(egyesek úgy szeretik ezt a kifejezést...)?Hát annyi,hogy a költő mindig komplex valóságot ábrázol. Tolla alól kiserken a látható világ ezer csodája,és a szellemi világ milliónyi csodája. Mikes Kelemen és egy tegnap esti álom. A behavazott erdélyi táj, és a múlt héten olvasott könyv. És természetesen mindez szinkronban halad a költő saját fizikai életével. Az igazán jó versben az ábrázoló és az ábrázolt összeolvad,szimbiózisba kerül. A világ komplex módon halad a költő egyéni békéje,tapasztalása felé.  Nekem erről a versről ezek a gondolatok jutottak eszembe.  László