Írott és elektronikus média régen és ma

 Az Új Írás című folyóirat 1975.májusi számának 80-82. oldalán jelent meg Illyés Mária: Barcsay Jenő rajzairól című írása. Nagyon magas szintű képzőművészeti jártasságról tanúskodó írás. Szakértőként elemzi az akkor hetvenöt éves mester rajzait, rézkarcait. Ám felvet egy ennél általánosabb, a képzőművészet egészére kiterjedő kérdést is. Mégpedig azt, hogy egy festő munkásságában milyen viszony áll fenn a rajzok és a " valódi" festmények között.  A reneszánsz kortól kezdve a rajzot a festészet afféle előiskolájának, az anyaggyűjtés legjobb módjának tartották. Vannak festmények, melyhez több száz grafikai előtanulmány készült. Később aztán ez a viszony változott, a grafika, a rézkarc mindinkább önálló művészeti ággá vált ( recenzens hozzáteszi: ez nem kis részben a 16.században megjelenő új tudománynak, a térképeszetnek is köszönhető.A koraújkori térképek valóságos művészeti alkotások.). A festészet és a rajz mindinkább elvált egymástól, s bár az olajfestményekhez, akvarellekhe

 A dán állattenyésztés mindig is világszínvinalon működött,nem utolsósorban az innovációk hatékony felhasználása miatt. Egy ilyen innovációról számol be egy igencsak elfeledett,de színvonalas sajtótermék,a Delta magazin 1976/12.száma,kis hírként,a 4.oldalon. A dánok műanyag napszemúveget raktak a csirkékre.A probléma az volt,hogy a derék tyúkanyók hajlamosak,főként a tojáskiköltés időszakában,a másik derék tyúkanyóban a halálos ellenséget látni. Ilyenkor heves összetűzések robbannak ki a csirkék között,ami járhat az állatok jelentős súlyvesztésével is. Namost:a dán tudósok és gazdák úgy okoskodtak,hogyha sötét szemüveget teszünk a csirkére,akkor nem fogja látni ellenségnek vélt fajtársát,és szép nyugodalmasan kapirgál tovább,gazdája nagy boldogságára. Azt már kevésbé vették figyelembe a dánok,hogy a vak tyúk nemcsak az ellenségét nem látja,de mást sem. A kaját sem. Vagy úgy gondolták,igaz a közmondás,és vak tyúk is talál szemet? Kedves Barátom!Ha szeretsz számítógéppel vagy ceruzával,v