Írott és elektronikus média régen és ma

 Magyarországon az iskola jellegéből adódóan intellektuális, vagy ahogy a pszichológusok mondják: a kognitív képességeket erősíti. Nincs is olyan tárgy sem alapfokon, sem középfokon, mely a tanulók szívét, empátiáját erősíti. A humán tárgyak illetve a művészeti órák keretein belül lehetne kicsit nyitni a szív felé, de ott sem történik ez meg. Persze, az érzelmi nevelés háttérbe szorulása mögött oktatáspolitikai félelmek, aggodalmak is meghúzódnak: mi van, ha ez a bizonyos érzelmi nevelés nem megfelelő kezekbe kerül, mint ahogy volt is már példa ilyesmire...Aztán ott van a szakemberhiány( iskolapszichológusok számának katasztrofálisan alacsony volta), no meg a szülők sok esetben túlzott továbbtanulás-centrikus szemlélete: az a lényeg, hogy a gyereket vegyék fel egyetemre, a többi nem számít. Pedig hát a középiskolás korban érzelmileg leginkább instabilak a fiatalok, pontosan ekkor kellene nagyobb hangsúlyt fektetni az érzelmi nevelésre. Mindez egy tanulmány olvasásakor jutott eszembe. S

 Magyarországon,mint a világ bármely országának bármely egyetemén,időnként unatkoznak a hallgatók. Ez derül ki az Iskolakultúra című folyóiratban közölt tanulmányból(Ulicza Nikolett-Gajdos Dóra-Bőthe Beáta-Tóth-Király István-Orosz Gábor:A Rövid Egyetemi Unalom Kérdőív faktorstruktúrája.Iskolakultúra,2015/10.69.o.skk).  Ami benünket,laikusokat érdekelhet ebből a kitűnő tanulmányból,azok a főbb adatok. 370 egyetemista töltötte ki a kérdőíver,az adatokat 1-5 skálán értékelték a kutatók. Óra közbeni ualom:2,74 pont,tanulás közbeni unalom:2,78 pont. Tehát valamivel több,mint a maximális pont 50 százaléka!Ez,véleményem szerint,sok.  Ha visszagondolok saját boldogult és egyre tovatűnő egyetemista időszakomra,nekünk is voltak unalmas óráink. Hajjaj,de mennyi!De azért több,mint a fele-ennyi azért nem volt. Ha annak idején velem is kitöltettek volna egy ilyen kérdőívet,valahol 2 pont körül lett volna az eredmény. Akkor még nem voltak olyan technikai eszközök az oktatásban,mint ma. Élőszó volt,fr