Írott és elektronikus média régen és ma

 A kulturális és közéleti sajtóban, médiában mostanában elterjedt az " összement világról", a "világfaluról" szóló narratíva-sőt, mára kicsit közhelyessé is vált, nem is illik már erről írni-beszélni, úgy agyontárgyalták a problémát. Mindebből könnyen támadhat az benyomásunk, hogy ez a furcsa összementség-érzés, ez a világfalu-fíling valami 21. századi dolog és az internettel került be a hazai és nemzetközi közgondolkodásba. Pedig távolról sincs így. Az emberek már az 1960-as években, a nemzetközi hírszolgálatok egyre nagyobb méretűvé válásától érezhették, hogy olyan a világ, mintha bejönne az ablakon, és olyan az ablak, mintha bejöhetne rajta a világ. Ez az érzés pedig nemegyszer megjelent a sajtóban, médiában is. Például a Tiszatáj kulturális folyóirat 1966/1. számában olvashatjuk Lődi Ferencnek ( a nevét mára elfeledtük, kitűnő költő és újságíró volt, 1926-1997 között élt Szegeden) A glóbus a tenyeremben című verse. Ebben a költő a mindenféle újságok olvastával ú

 Számtalan költő leírta-vagy próbálta leírni- már, hogyan " készülnek" a versei, legnevezetesebb ezen alkotások között Weöres Sándor:A vers születése című doktori disszertációja. Weöres szerint a vers a ritmusból, a zenéből születik, valami furcsa, a lélek mélyésről feltörő ritmusból.  Illyés Gyula kissé másképp gonodlkodik erről. A Tisztatáj című, méltán rangos irodalmi folyóirat 1973/9. számának 46-47.ooldalán olvashatjuk az Élmény és vers. Utószó egy verseskönyvhöz című írását. Ebben azt írja: "A vers két fordulóval készül. Az emberből egy közlendő kitürekszik...". Illyés szerint tehát valamiféle gondolat az, ami teremti a verset. Magát a művészeti alkotást pedig a költő a "második körben" teremti, amikor is verssé formázza a gondolatot.   Nem hangzik ez nagyon "intellektuláisan"? - kérdezem magamtól, mint 21.századi Olvasó ( és versrajongó).Arra a következtetésre jutok, hogy nem. Az úgynevezett öszötönös művészet- ha egyáltalán létezett- legk

 1961-ben jelent meg a kitűnő tollú Galgóczi Erzsébet Félúton című kisregénye. Az írónő nagyon bátran megírta a kommunizmus idején,a magyar parasztságot ért sérelmeket-már amennyit a cenzúra engedett megírni. Galgóczi elment a szakadék széléig.  No,jöttek is a mindenféle kritikák. Ilia Mihály irodalomtörténész a Tiszatáj c.folyóirat 1961.novemberi számában két,mai olvasó számára már mulatságos kifogást emelt a kisregény ellen. Az egyik az,hogy a mű szellemiségét meghatározó alapgondolat miért mottóként szerepel,merthogy Ilia Mihály szerint így nincs funkciója. Ehhez csak annyit fűzhetünk:ilyen alapon egyik mű mottójának sincs funkciója. A másik kifogás,amit Ilia Mihály kritikája emel,az az,hogy a mottó megfogalmazója,azaz az író,"a kisregényben semmi szerepet nem vállal."Ehhez meg csak annyit tehetünk,hogy ezen logika alapján minden egyes szám harmadik személyben íródott regényt,novellát,elbeszélést meg lehet kritizálni,hiszen az író közvetlenül egyik műben sem szerepel.  Jól

 A Tiszatáj irodalmi folyóirat 1973/9.számának 36.oldalán olvashatjuk Utassy József:Arthur árvái című versét. A mű a nagy francia költőzseni,Arthur Rimbaud tiszteletére íródott. Utassy József a 14 soros,modern szonettként meghatározható versben Rimbaud egyetemességét emeli ki,úgy,hogy  A magánhangzók szonettje című világszerte ismert vers első sorai alapján alkot allegóriákat. Rimbaud,akit saját korában leginkább botrányos életéről ismertek,most az emberiség tanítójaként tűnik fel. Kozmikus,szakrális dimenziókban tűnnek föl a magánhangzók. Ezek jelentik a mankót a tehetetlen ember számára,hogy elszabaduljon a Föld vonzásától.  Utassy József kitűnő versét a Tiszatáj 1973/9.számában találjuk. Egy személyes megjegyzés:több magyartanár ismerősömet kérdeztem,nem ismeri ezt a költeményt. Pedig rangos folyóiratban jelent meg. Szerintem lenne helye középiskolai tankönyvekben is. 

A Tiszatáj Magyarország egyik vezető kulturális folyóirata, az elmúlt negyven évben semmit sem változott. Modern irodalmat közöl, a modern szónak abban az értelmében, miszerint: avantgarde, kísérleti. Az persze jó kérdés, hogy manapság hányan olvasnak ilyesmit, mindenesetre amíg elegen, addig a Tiszatájnak is van létjogosultsága. A 2018.februári számban például egy gyönyörű verset találunk, Báger Gusztáv tollából. A pók valóban olyan, mint egy klasszikus értelemben vett jó vers: rövid, tömör, és bekacsint egy világba. Sajnos, ez a tömörség nem mindegyik alkotóra jellemző, Horváth Benji Konteo Rodeó című költeménye néhány soros " bevezető után az érthetetlenségig bonyolódik. Erre mondják: könnyebb a bonyolultból elvenni, mint a semmihez hozzáadni. Horváth Benji még nagyon fiatal, az elkövetkező években az a feladata, hogy egyszerűsítse, letisztítsa magát, akkor talán megszeretik az Olvasók is. Kertész Imre változatlanul népszerű, s nemcsak itthon. Ezúttal Franciaországban jelen

A Tiszatáj mára már a magyar kultúra tradicionális folyóirata, remekül egyesíti magában a klasszikus hagyományokat és folytonos újat keresést. A 2017. évi decemberi számban is rendkívül sok újszerű irodalmi forma fedezhető fel. Ezek közül is kiemelkedik Nemes Z. Márió verse, a Komjáthy Jenő költeménye ...című. Sajnos, nem vagyok abban a helyzetben, hogy idézzek a műből, annyit mindenesetre elárulhatok, hogy elképesztő, és nagyon szórakoztató. Ugyanakkor tragikus is: ha az említett 2789. esztendőre olyan lesz a magyar nyel,v mint amilyennek Nemes Z. Márió jövendöli, az nem lesz éppen az ideális... A folyóiratban olvashatunk tanulmányokat Kassák Lajosról, a hazai irodalmi és képzőművészeti avantgarde kánon megteremtőjéről, valamint érdekesnek és jövőbe mutatónak találom Tandori Dezső céduláit ( ha szabad annak neveznem). Ezek voltaképpen képversek, cetliken. Minden magyar irodalomkedvelő embernek tiszta szívből ajánlhatom a Tiszatáj minden számát. Az irodalom nemesít. Ebben a formáb