Írott és elektronikus média régen és ma

 A második világháború (1939-1945) a huszadik századi történelem legnagyobb katasztrófája volt. Minden nemzetben, minden országban működtek olyan ellenálló szervezetek, melyek tagjai demokratikus rendszerben szerettek volna élni. Azon dolgoztak, hogy a fasizmus vereségével minél gyorsabban érjen véget ez a borzalom.  Csakhogy, sajnos, a fasiszta országok titkosszolgálatai is próbálták kiaknázni a helyzetet. Amint az az IPM magazin 1982. júniusi számából kiderül, Olaszországban a titkosszolgálat ál-ellenálló szervezetet alakított, Luca Osteria, a Hugo doktor néven ismert lelkiismeretlen kémelhárító irányításával. Céljuk kettős volt: becsapni az angol titkosszolgálatot, illetve feltárni, Mussolini diktatúrájában kik azok, akik hajlandóak akár fegyveresen is fellázadni a diktátor ellen.  A Harmadik Front nevű ál-ellenálló szervezet aztán csúfos véget ért. Hogy hogyan, azt megtudhatjuk, Franco Fucci kitűnő cikkéből, mely az IPM 1982.júniusi számában jelent meg, címe:Álellenállók.

Most nem a túlzottan nagy hévvel bulizó politikusokról van szó... Bevallom, én nem ismertem a " toxikus vezető" kifejezést mindaddig, míg nem olvastam a Mozgó Világ folyóiratban megjelent pódiumbeszélgetés anyagát. Csepeli György, Dessewffy Tibor, Domány András, és Lakner Zoltán a beszélgetés résztvevői, a moderátor pedig Zentai Péter. Szóval, címben feltett kérdésre válaszolva: az a toxikus vezető, aki a karizmáját felhasználva rossz irányba viszi az általa vezetett népet ( vajon kire céloznak ezzel?). Konkrét , ma is dolgozó toxikus vezetőkről persze nem esik szó, inkább történelmi példákat hoznak ( Hitler, Mussolini), egy szóval sem említik, hogy bármilyen analógiát is feltételeznének a 21.századi eseményekkel és folyamatokkal. Azt viszont említik, hogy a toxikus vezetők rossz irányba vezetik a népet. Megvan hát a magyarázat a 2010-es évek magyar politikatörténetére?-- kérdi az álnaiv recenzens.Egy toxikus vezető jött, látott, győzött, és toxikus népe pedig utánament