Írott és elektronikus média régen és ma

Ha körültekintünk a 20-21.századi világirodalomban ( már önmagában ez is kellően izgalmas szellemi erőfeszítés), látjuk, hogy minden kultúrkörben van/volt olyan költő, író, aki lemerült a társadalom legalsó bugyraiba, s műveiben a kocsmák, az alvilág milliőjét tárta fel. Villontól kezdve Petőfiig, Whitmantól Bukovskyig sokan feldolgozták a témát, vagy inkább:a közeget. Az Ezredvég folyóirat 2012.május-júniusi számában bukkantam rá Kántás Balázs:Kocsmasanzonok című művére. A három részből álló vers voltaképpen a József Attila-féle metafora ( " mai kocsmán") továbbfűzése.A vers azt a képet villantja fel,ahogy mi, szegény földi halandók ülünk az élet nagy sörözőjében, közben pedig a pincében a Moirák ( az ókori görög mitológiában a végzet istennői) szövik, szövögetik a szálakat, de mi erről az egészről nem akarunk tudomást venni- ugyanakkor nagyon is tudjuk, hogy valami ilyesmi létezik, ezért elmagányosodunk, mert már egymás előtt is szegyélljük magunkat. Ilyen a világ, ilyenek

 A Nők Lapja 1979/41.számának 8-9.oldalán olvashatjuk Török Julianna:Az első kortyot sem! című,mélyen elgondolkodtató és megrázó írását. A dolog úgy indul,hogy az újságíró lesben áll a fotóssal,egy budapesti kocsmát figyelnek,arra kíváncsiak,kiszolgálnak-e ott fiatalkorúakat. Bizony,a válasz igen. Ezután iskolaorvos mondja el,hogy készült felmérés:131 megkérdezett negyedik éves gimnazista(tehát még csak nem is egyetemista) közül 25 tartja magát rendszeres alkoholfogyasztónak.Mi lesz ezekkel a srácokkal,ha egyetemisták lesznek,pl.kollégiumban laknak majd,szülői kontroll nélkül?? Sokan a sört már nem is sorolják az alkoholos italok körébe,csak a bort meg a töményet. Az iskolaorvos szerint kemény a helyzet a szakmunkástanulóknál is,harmadévtől van ösztöndíjuk,elvárja a társaság,hogy az új srác fizesse a rundot,akkor fogadják be. A doktornő kifejti:keményen kell reagálni a szülőnek,pedagógusnak,és már az első kortyot sem engedni. Ez a riport 1979-ben jelent meg,de még ma,43 év múltán is el

 Krasznahorkai László nem arról híres,hogy műveinek történései irodákban vagy művészeti galériákban zajlanának. Az ő irodalmi közege a kocsma,az aluljáró,a lovi,a rehabintézet,meg egyéb,nem igazán "bársonyos" helyek. A Rakéta Regényújság 1988/15.számában egy kevéssé ismert Krasznahorkai-művet olvashatunk,címe:Kitekintés az univerzumra. A történet egy kisvárosi kocsmában játszódik,főhőse Valuska,a meglehetősen együgyű harminckét éves(ismerős ez a kor irodalomtörténetből?) költői lélek. Neki csak a kozmosz számít,földi dolgokhoz kissé buta. Ennek ellenére nagyon rokonszenves fiatalember. Az elbeszélés mondatai kissé hosszúra nyúltak,de pár (na jó,5-6) után meg lehet szokni. A hős pedig feledhetetlen. Itt-ott tetten érhető némi politikai áthallás,az 1980-as években már divat volt reformernek lenni,de alapvetően a mű emberi sorsokról,egyéni drámákról szól. Megmártózunk a kozmosz és a kocsma légkörében,s nyomára lelünk valami öröknek. A Rakéta Regényújság pedig a rendszerváltás ut

 A Rakéta Regényújság 1988/27.számának legelején olvashatjuk Déry Tibor:Békés szőlőhegy 1938-ban című novelláját. Az erősen móriczi utánérzésű alkotás lehetne jó,lévén Déry Tibor a huszadik század egyik legjelentősebb magyar írója. Ám a zsenit ezúttal cserbenhagyta zsenialitása. Mert persze,értjük,mit jelent 1938:közeledik a második világháború,a falu jól szituált lakói pedig a kocsmában isznak-ilyenkor persze felvetődik az Olvasóban,hogy mégis,mi a túrót kellett volna csinálnia egy állatorvosnak meg egy birtokintézőnek,talán bunkereket ásni? A következő probléma a novellával a sok szereplő. Mindenféle férfiak és nők ülnek az asztalnál,az Olvasónak pedig meg kellene jegyeznie,ki ki mellett ül. Nem jegyzi. Továbbá érthetetlen,milyen motivációval követi el a tettes,a szótlan vendég,a tettét. Amúgy meg miért baj az,ha egy társaság jókedvű és a mellettük lévő asztalon ülő vendég szótlan?Az intéző pedig az úri osztály képviselője lenne,ezért kellene neki ütnj a parasztokat? Erre már jobb ne

 Miután a magyar fősodratú média idejében lehozta,hogy a jövő héten kinyithatnak a koronavírus-járvány miatt bezárt vendéglátóhelyek teraszai,most a fél ország aggódik. Aggódunk,hogy a hirtelen jött nyitás hatására az emberek nem rohanják-e meg a teraszokat,hosszú hónapok étterem-és kávézó-mentessége nem fogja-e túl hirtelen felszínre hozni az elfojtott vágyakat,lehetőséget teremtve egy újabb fertőzéshullám elindulásának. Mert negatív példa,az van. Nagy-Britanniában múlt héten nyitottak meg a vendéglátóhelyiségek-írja az index.hu "Másnaposan ébredt fél Anglia"c.cikkében (megtekintve 2021.április 16.,9 óra 45 perc). Nos,a britek nem tartóztatták meg magukat:egy hét alatt 4,5 milliárd fontot hagytak a pubokban,éttermekben. Ez iszonyatosan nagy összeg még a magyartól egészen eltérő kocsma-és vendéglátókultúrával rendelkező országban is. S hogy a hirtelen támadt lelkesedés,az összegyülekezés eufóriája növeli a járványveszélyt?Erre Johnson miniszterelnök csak annyit felelt,hogy ez