Írott és elektronikus média régen és ma

 Irodalmi műveket olvasni,értelmezni sokféleképp lehet. Egyik-másik értelmezési mód olykor meghökkentő. Magyarul 1999-ben jelent meg a kubai Pedro Juan Gutièrrez Havanna királya című regénye. Főhőse,Rey,nem találja helyét a társadalomban,mindig a perifériára kerül.Teljesen kilép a normális emberi létből.  Egészen meglepő módon értelmezi a regényt az Alföld irodalmi és kulturális folyóirat 2022/7.számában Báder Petra. A modern spanyol irodalom neves tudósa Túlélni Kubában című tanulmányában azt vizsgálja,hogyan jelentkeznek Gutièrrez regényében az állati motívumok,hogyan interiorizálódik az emberbe az állati lét. Részletesen kitér arra is,hogy milyen szexuális összetevői,megjelenési formái mutatkoznak meg ennek az "állattá levésnek". A tanulmány első olvasásra sokkoló. Elolvastam magát a regényt is:kíméletlen,nyers,őszinte hangvétel az irodalomban. De nagyon magas színvonalú,mind a regény,mind a Báder-féle értelmezés. Csak nem ehhez szoktunk hozzá. 

 Lázár Ervin,akit manapság talán meséiről ismerünk legjobban,elképesztő erejű novellákat is írt. Ezen remekművek egyike a Rakéta Regényújság 1988/11. számában olvasható,címe:Az óriás. Hőse egy átlagos kiskamasz fiú,aki azt hiszi,hegyet mászik,pedig csak egy óriás fekvő testén igyekszik átjutni. Azért érdekes ez a novella,mert leírja,hogyan is küzdünk meg ellenségeinkkel. Tárgyiasítjuk vagy antropomorfizáljuk őket/azokat. Mar az éhség-mondjuk,mintha az éhség valami élőlény lenne. Legszívesebben kihajítanám az ablakon ezt a bónusz-rendszert-mondja a vállalat középvezetője,mintha az emlegetett bónuszrendszer valami megúnt használati tárgy vagy rosszcsont személy lenne. A magyar nyelv ilyen:konkretizálja az elvontat. A gyermeki gondolkodás pedig pláne ilyen. Lázár Ervin novellája kiválóan irodalmi formába önti ezt a gondolkodást. Érdemes elolvasni. Rakéta Regényújságot pedig jobb könyvtárakban vagy antikváriumokban találhatunk. Annyit elárulok,hogy az 1988/11. számban Agatha Christie-regén

 Azt szokták mondani,az ember vagy humán vagy reál érdeklődésű. Hogy ez igaz avagy sem,nem tudom. Mindenesetre jómagam kevés olyan embert ismerek,konkrétan egyet sem,akiket egyforma intenzitással érdekel például az irodalom és a fizika,a történelem és a matematika.A 21.század szigorúan specializált szemlélete igencsak nem kedvez a polihisztoroknak. Azonkívül a magyar történeti tudat mindig is egyenetlen volt, ha szabad ezt a szót használni. a legtöbb, történelem iránt érdeklődő embert inkább csak a 20.század történelme érdekli, a régebbi korok pedig mintha nem is léteztek volna.Ebben az egyoldalúsításban sajnos a sajtó és média is közrejátszik, mert rendkívül ritkán adnak hírt nem 20.századi történelmi eseményekről, évfordulókról. Pedig már az ókortól kezdve kialakultak olyan struktúrák, melyek mind a mai napig meghatározzák nemcsak politikai rendszerünket, hanem mindennapi életünket is. Jobban oda kellene figyelnünk a régebbi korokra, hiszen kitűnő emberek és dolgok és eszmék születte

 2005.nyarán a Parnasszus folyóiratban jelent meg Tatár Sándor elképesztően különös verse háborúról és békéről. A vers címe:Hábke?Békorú... A címből Lev Tolsztoj:Háború és béke című hatalmas regényére asszociálhatunk. A vers mondanivalója különben az-már amennyire értettem-hogy a háború és béke állapota az egyénben nem választható szét. Az egyén folyton háborúzik,érez,érzékel,van,tehát küzd. Nyugalmi állapot egyszerűen nincs. A költemény második részében aztán megjelenik Érosz,ezáltal a háború már totálissá válik. Az én olvasatomban ezt jelenti ez a vers,ha a költő másra gondolt,akkor elnézést kérek. Nagyon tetszenek ebben a versben az tudatosan torzított szavak-az ember a nyelvvel, a szavakkal is háborúzik,ugyebár...És mégsem posztmodern Tatár Sándor verse:nagyon is evilágról,emberek közötti játszmákról szól,csak éppen új össtefüggésben.  Tehát:lelőhely:Parnasszus,2005.nyár,92.o.

 Még a nagy írókkal is megesik,hogy félreértik őket. Gilbert Keith Chesterton a 20 század első felének brit bestseller-írója és irodalomtörténésze volt. 1936-ban,egy nappal halála előtt az Illustrated London News c.lapban interjú jelent meg vele.  Az interjúban Chesterton szól Az ember,aki Csütörtök volt című regényéről. Elmondja,hogy voltak olyan olvasók,akik a könyv egyik szereplőjét Isten allegóriájaként értelmezték. Az író szerint ez hibás értelmezés. A könyv alcíme ugyanis ez:Rémálom. Márpedig,érvel az író,Istent nem szerepeltetné egy rémálomban.  Na,ezért kell elolvasni az alcímet.