Írott és elektronikus média régen és ma

 1988-ban egy csökkentlátókból álló kis csoport Romániába látogatott. A kirándulásról Kis-Varga József számolt be a Vakok Világa c folyóirat 1989/1.számában(Körutazás Szatmárban és Észak-Erdélyben,16-19.o.). Minden településről,ahol megfordultak,részletes helytörténeti ismertetőt közöl a Szerző. Ez számomra,aki pedig történelem szakot végzett,bőven tartalmaz újdonságokat. Nem tudtam például,hogy Nagybányát a középkorban Asszonypatakának nevezték,de az is újdonság számomra,hogy Misztótfalusi Kis Miklós itt tanult. Szintén az újdonság erejével hatott az a tény,hogy a közép-és koraújkor folyamán a Szatmárnémeti várához tartozó raktárakban tárolták azt az irtózatos mennyiségű sót,amit aztán leúsztattak a Maros folyón.  Ami egyedülálló kordokumentummá teszi ezt a cikket,az egy baleset leírása. A magyarországi csapat busza ugyanis belement egy kivilágítatlan lovasszekérbe,amelynek kocsisa tökrészegen aludt. Kis-Varga József leírja,min kellett keresztülmenniük,miután a baleset megtörtént. Vég

A rendszerváltás után az 1956- os forradalom és szabadságharcról nagyon elfogult publikációk is születtek. A fellengzősség, az ön-heroizálás, a tények elferdítése, az indokolatlan befeketítés- sajnos, ez mind végig kíséri 1956. modern kori történetírását. A Honismeret című helytörténeti folyóirat 2006/5. számában nagyon mély elégedettséggel olvastam Kolta László írását, melynek címe: Ezerkilencszázötvenhat a bonyhádi Petőfi Sándor Gimnáziumban. Kolta László nem titkolt célja, hogy lerombolja mindazokat a mítoszokat, melyeket a forradalom heroizáló történészei alkottak, például a bonyhádi szovjet emlékmű lerombolásáról. Írásából kiderül, hogy a polgári történetírás elkövette azt a hibát, hogy a megtorlások idején a vádlottakra felrótt cselekményeket mint tényt, elfogadta, aztán ellátta ellenkező előjellel. Pedig maguk a cselekmények sok esetben meg sem történtek, teljesen fikcionáltak voltak. A bonyhádi szovjet emlékművet nem rombolták le, a gimnazisták nem vettek részt forradalmi tü

A Debreceni Szemle tudományos folyóirat, mely humán- és reáltudományok témaköréből egyaránt közöl írásokat. A Debreceni Egyetem illetve az MTA Debreceni Akadémiai Bizottsága adja ki. A 2018/1. számban Kocsis Fülöp írását olvashatjuk, mely a görögkatolikusok 19-20. századi, nem éppen egyszerű helyzetéről szól. A tanulmány legfőbb tanulsága az, hogy az egyház nem függetlenítheti magát az aktuális politikai-társadalmi viszonyoktól. Hunyady György írása a rendszerattitűd Kérdését tárgyalja. Szól arról, hazánkban miért alakult kissé felemásan a társadalmi közérzet kutatása a rendszerváltás után. Rámutat, hogy Jost és Banaji rendszerigazolásról szóló elmélete hazánkban a gyakorlatban is bebizonyosodott. Akit Debrecen helytörténete érdekel, szintén talál a folyóiratban olvasnivalót: Papp József fényképekkel gazdagon illusztrált tanulmánya Debrecen századfordulós építészetét tárgyalja. Olyan épületekről esik szó, mint a MÁV Állomás, a Piarista Főgimnázium, vagy éppen a pallagi Gazdasági Akadé