Írott és elektronikus média régen és ma

 A magyar ember szeret tapsolni. Ilyenkor kikapcsolja az agyát. Vagy épp ellenkezőleg:ilyenkor,taps közben kapcsolja csak igazán be. Para-Kovács Imrének jelent meg egy keserű-humoros írása a Hócipő 2017/24.számában,Szűnni nem akaró címmel. A publicisztika a politikai tapsról szól,a jelenségről,hogy állunk és két kezünk összeverésével éltetjük vezetőinket,akik jelenleg többnyire a nagyobbik kormánypártból kerülnek ki. De miért is tapsolunk?-ezt a kérdést már nem teszi fel Para-Kovács Imre,nyilván nem akart egy oldalas írásban alászállni a politikai pszichológia mélységeibe. Miért is tapsolunk,ez itt a fennmaradó kérdés. Azért tapsolunk,mert a szomszéd is tapsol. Nem akarunk lemaradni mögötte. Nehogy már őt észrevegyék,engem meg nem...Nehogy már ő megkapja a jó zsíros pozíciót,mi meg kimaradjunk. Irigységből tapsolunk. Az a tragédia,hogy ez a kedves vezetőt mit sem érdekli. Neki te meg én nen létezünk,csak a tömeg,csak a fiúk. És milyen szép az,ha igyekeznek. Ha megdolgoznak azért a dics

 Az izraeli belpolitika nekünk, európaiaknak, nem más, mint rejtélyes események kusza egymásutánja. A média próbálja ugyan lekövetni a fejleményeket, több-kevesebb hozzáértéssel, de van ám olyan, ami még a sokat edzett Közel-Kelet- szakértőknek is sok.  Most pl. az a helyzet, hogy Benjamin Netanjahu kormányfőnek  többszöri próbálkozás után sem sikerült kormányt alakítani. Ezután, a sajátságos izraeli protokoll szerint, Rivlin államelnök az ELLENZÉKET kéri fel kormányalakításra! Nem valószínű, mármint a sokat látott szakértők szerint, hogy nekik menni fog, elvileg azonban sikerülhet. Izraelben tehát, könnyen lehetséges, hogy azok a pártok alakítanak kormányt, akik elvesztették a választásokat. Megvalósul tehát a nagy politikai paradoxon: az ellenzéki kormány. Mindeközben a választásokon nyertes párt törvényhozói többsége megmarad.  Na, ebből mi lesz...ehhez még Salamon király bölcsessége is kevés lenne.  Ezen az oldalon korrekt, szakértő híreket, elemzéseket, érdekességeket találhat Izr