Írott és elektronikus média régen és ma

 Megkezdte felkészülését a németországi labdarúgó EB-re a magyar válogatott. Marco Rossi együttese itthon fogadta Törökország válogatottját. Volt egy ki nem mondott tétje a meccsnek:a magyar csapat,ha nem kap ki,12. egymás utáni meccsén lesz veretlen. Ilyen sorozatot utoljára a Puskás vezette Aranycsapat produkált. Nem kaptunk ki,győztünk 1-0-ra,Szoboszlai Dominik tizenegyesgóljával. Ugyanakkor el kell mondanunk:nem volt jó meccs. Sok volt a pontatlanság mindkét oldalon,nehezen tudtak támadásokat kialakítani a csapatok. A védekezés,a küzdelem,a harc dominált.Ahogy a régiek mondták:brusztolós futballt mutattak a csapatok. Ez a győzelem igazi csapatmunka volt. A játékosok közül Gulácsi Péter nyújtott klasszisteljesítményt. A média is inkább óvatosan dícsérte a magyarokat  Ugyanakkor az,hogy a mai futballbab egy válogatott 12 meccsen veretlen tud naradni,feltétlenül megsüvegelendő. Ezért az eredményért érmet nem osztanak,csupán erkölcsi siker ez,de annak hatalmas. Eljutottunk arra a szint

 A labdarúgó Európa-bajnokságon sorra esnek ki a nagycsapatok. A Cristiano Ronaldoval és még számtalan kitűnőséggel felálló portugálokat a ma már nagycsapatnak számító Belgium ejtette ki. A meglehetősen középszerű játékot produkáló Hollandia viszont a nemzetközi elitbe nem tartozó Csehország ellenében verzett el. Svájc pedig tizenegyesekkel ejtette ki a Griezmannal,Mpabbéval és Benzemával felálló Franciaországot.A váratlan kiesések kapcsán pedig gyakran olvashatjuk,hogy a "média leszedte a keresztvizet"a játékosokról,de legfőképp a kiesett csapatok szövetségi kapitányairól,gondoljunk itt a holland Frank de Boor-ra.  Vajon jogos a média kritikája?Részben persze igen,hiszen top klasszis futballistától minden körülmények között elvárható,hogy komolyan vegye az éppen aktuális ellenfelet és jól játsszon. A topcsapat kapitányától pedig elvárható,hogy épkézláb taktikát találjon ki.Van azonban egy tényező,amit a topcsapatok bírálói nem,vagy csak ritkán vesznek figyelembe. A jelenlegi

 Annyira örültem!Olyan jó volt nézni a Magyarország-Portugália EB-meccset!A magyar válogatott hősiesen küzdött,a portugálok valahogy nem tudták tudásuk javát adni. Ronaldo pl. önmagához képest teljesen szürke volt.  Aztán jött a 84.perc és kaptunk egy gólt. Nem lett volna ezzel semmi baj,EB-címvédőtől gólt kapni nem szégyen. Hanem a magyar csapat!Látszott az arcokon,a játékosok mozgásán,hogy lélekben ezt a meccset feladták. Jött a második gól,majd a harmadik. Magyarország-Portugália 0-3. Mondhatni,papírforma. De kérdem én,az egyszerű néző:miért adták fel?Nem volt más alternatíva,csak a 0-0?Nem beszélték meg az öltözőben,mit kell csinálni akkor,ha Portugália gólt lő a végén?Olyan tanácstalanok voltak a magyarok,és Marco Rossi kapitányon sem láttam semmi jót.  Mert ha csak egy-nullra kapunk ki,a nemzetközi média elismeréssel ír Magyarország csapatáról,hiszen alaposan megszorongatta a címvédőt. Így,hogy 3-0 lett a vége,a média csak annyit mondhatott:ha nehezen ugyan,de csak-csak érvényesü

 Szóval,a macedónok nagyon bíztak ebben a meccsben. Őszintén,nyíltan,a közönség számára rokonszenvesen játszottak. De a jobb egyéni képességek,a nagyobb nemzetközi rutin erősebbnek bizonyult. Ausztria-Észak-Macedónia 3-1. Pedig volt egy momentuma a meccsnek,amikor úgy látszott,a rutin sem zárja ki a rövidzárlatot. Alaba,az osztrákok lassan legendává nemesedő védője elfelejtett kommunikálni Bachmann kapussal,vagy a kapus ővele,ki tudja,Pandev lecsapott a labdára és gól. Ezzel lett 1-1. Pedig már serdülőben is mondogatják az edzők,hogy kommunikáció,kommunikáció...

 A Hollandia-Ukrajna  mérkőzés előtt számomra annyi volt a kérdés, hogy 1-0, vagy 2-0 esetleg 3-0. Erre fel mi történik? Az ukránok kihúzzák az 1. félidőt 0-0-val, Sevcsenko mester arca ragyog, mint a rézüst. A második félidő pedig elhozta az EB eddigi legnagyszerűbb félidejét. 2-0 után a hollandok visszahúzódtak, merthogy ez a meccs már úgyis megvan, minek erőlködjünk, tartalékolni is kell. Mi lett a következmény? 2-2. Aztán az utolsó percekben még jött egy holland fejes, ezzel lett 3-2.  Mindig mondták az edzők, hogy a 2-0 veszélyes eredmény. Hajlamos rá, hogy elaltassa a csapatot. Nem igazuk van? Mert nem lesz mindig, minden meccsen harmadik lehetőség.  Amúgy a sokak által túlzottan nagy sztárnak tartott Wijnaldum kitűnően játszott. Így kell válaszolni a kritikára. A közmédia közvetítése pedig kitűnő volt. 

 Azért érdekesnek találtam Gunes török szövetségi kapitány nyilatkozatát,miszerint semmi olyat nem tud az olasz csapat,amit ne tudna az ő csapata is. A meccs első félideje már igazolta,hogy Olaszország európai nagycsapat,Törökország pedig európai középcsapat. Az első félidőben a fantázia hiányzott az olaszokból,meg a lendület,meg a nyugalom. A második félidő már teljesen az olaszoké volt. Mint úthenger a Stefánián,úgy mentek keresztül az azurrik a törökökön. Demiral öngólja után jött Insigne aztán Immobile,és 3-0.  Azon gondolkodtam,miközben néztem a meccset a közmédia m4 sportcsatornáján,hogy ekkora lenne a különbség egy középcsapat és egy nagycsapat között?Úgy látszik,igen. Ebből rögtön következik a kérdés:mi lesz velünk,magyarokkal? Mi,a sorsolás teljesen véletlen szeszélye folytán,csakis ún.nagycsapatokkal találkozunk. Lesz egyáltalán esélyünk?Megmondom őszintén,kissé alábbhagyott a szurkolói optimizmusom.  

 Ebben a 2021-es labdarúgó Európa Bajnokságban az a nagy szó, hogy meg lehet rendezni. Hogy nem kell megint lefújni, mert egy vírus tönkreteszi a játékosok egészségét. Az a jó, hogy most ezt a három hét a sportról fog szólni, nézőkkel, szurkolással, és remélhetőleg jó meccsekkel.  Minden ilyen beharangozó cikknél előkerül a kérdés: Te vajon mit tippelsz? Én nem szeretik tippelni, ember nem láthatja a jövőt, különben is, a mai futballban akkora tudáskülönbségek már nincsenek, Észak-Macedónia is legyőzte Németországot, Luxemburg meg Írországot, szóval, itt sok esetben a pillanatnyi formán múlik minden. Szeretném, ha a francia csapat legalább négy közé kerülne, szeretném, ha magas lenne a gólátlag ( de nem azért, mert a portugálok vagy a németek megszórják a magyarokat), szeretném, ha az angol válogatott végre mutatna valami kimagaslót. És persze szeretném, ha a magyar válogatott jól szerepelne, pontokat szerezne a három igencsak erős ellenfél ellenében.  Azt is szeretném, ha kiemelkednén