Bejegyzések

falu címkéjű bejegyzések megjelenítése

Zsibrik, az abszolút félreeső úticél. Megpihenni jó...

 Hallottak már Önök Zsibrikről?Egy magyarországi,Baranya megyei községről beszélünk, amely nem most éli a virágkorát, merthogy elhagyott falunak minősül. Egy rehabilitációs intézet működik benne, amely éppen azért működik itt és nem máshol, mert itt, ezen a félreeső helyen béke van, csend és nyugalom.  Maga a falu élt már szebb napokat, mégpedig akkor, mikor németek lakták. Csakhogy a németeket 1945 után kitelepítették, ezután a falu fejlődése valahogy megállt.  Bővebb információt a Magyar Turista című folyóirat 2007/4. számában találnak. Nagyon jó cikk, érdemes lett volna valamilyen perspektívát, jövőbe mutató elemet is vázolni hozzá. Remek turista-úticél lenne, de nincs infrastruktúra. 

Oktatás,ökológia:Falu Magyarországon,falu Németországban

 A Falu,Város,Régió című,területfejlesztéssel,regionális projektek kommunikációjával foglalkozó folyóirat 1999/4.számában olvashatjuk a Vidéki minták című cikket,Jürgen Peters és Ónodi Gábor tollából. A cikk egy magyar-német hallgatói csereprogramról szól. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem hallgatói a németországi Börnickébe,a Fachhochschule Eberswalde Fachgebiet hallgatói a magyarországi Tiszadobra látogattak. Ha 21.századi szemmel olvassuk ezt a cikket,nagyon is korszerűnek találjuk a benne leírt oktatási-ökológiai programot. Tiszadobon az ökológia mellett a turizmus-idegenforgalom is jelentős szerepet játszott a programban. A németországi Börnicke esetbén pedig érdemes volt megfigyelni,hogyan lesz-egy képzőművész-házaspár településfejlesztő egyesületéből kiindulva-klasszikus porosz nagybirtokos faluból modern település,ahol a fiatalok is jól érzik magukat.  Kár,hogy a 2020-as években,a járvány és a háború miatti gazdasági problémák miatt a fizikai részvételen alapuló hallgatói csere

Közművelődés, Magyarország,1980:485 múzeum,2605 művház

 Igen, ez nem vicc, Kedves Látogatónk! Volt olyan időszak Magyarországon, amikor országszerte közel 500 múzeum és pontosan 2605 művelődési ház várta a kulturálódni vágyókat. Ma, 2022-ben ennek töredéke áll redelkezésre.  Ráadásul a jobb művházak telis-teli voltak jobbnál jobb rendezvényekkel, koncertekkel. Kovács Kati, Aradszky László, Koncz Zsuzsa. és a kor többi menő énekese egy nyár alatt több száz " vidéki vendégszereplést" ( kissé lenéző szóval: haknit) tudott vállalni, mivel volt hol.  No, és hogy mikor volt ez? Hát, történelmünk nem túl dicsőséges időszakában, a Kádár-korszakban. A Társadalmi Szemle ( ez volt az MSZMP elméleti folyóirata, jelentsen ez bármit) 1980.számában Kállai István hívta fel a figyelmet arra, hogy jobban kell koncentrálni az erőforrásokat, és jobban ki kell használni a lehetőségeket.A pártzsargont magyarra fordítva:minél több rendezvény legyen, ne álljon üresen egyik művelődési ház se, népművelők, tessenek megdolgozni a pénzükért!   Azt gondolom,

Misztikus falu,zajos város:Francisco de Oraá költeményéről

 Francisco de Oraá (1929-2010) kubai költő volt, műveiben azt a jellegzetes mediterrán hangulatot, azt a forróságot ábráolzta, mely végikíséri egy kubai átlagember életét. Város, város című verse a Nagyvilág világirodalmi folyóiratban jelent meg, (1975/7. szám), fordította Csuday Csaba. A rímtelen szabadvers három részből áll. Az elsőben a mediterrán falut ismerhetjük meg: fehér házak, almásládák illata, a tenger közelsége, hullámai, sajátos milliője- de mindemögött ott van egy sajátos, negatív misztikus, a halottaknak, az ősi babonáknak valami elementárisan rossz és félelmet keltő kultusza, Szerelmes hltak, gyóntatók, a pokolból az egekbe repülő galambok- Oraá nagyon erőteljes, ugyanakkor nagyon eredeti metaforákkal érzékelteti számunkra ezt a már ködbe veszett, egykor-volt falusi világot.  A második részben hirtelen a városba csöppenünk. Egymásba érő házak, nyomor, éhbérért küszködő férfiak, otthon, a háztartást vezető asszonyok, mindenfelé baloldali tüntetések, robbanások, politikai

Történelem a mindennapokban,Kádár-korszak:a leváltott tanácselnök sunnyog,a felesége ordít

 Mindig szerettem és érdeklődéssel olvastam az olyan írásokat,cikkeket,melyek a Kádár-korszak hétköznapjairól szólnak. Arról,hogyan élték meg az egyszerű emberek ezt a rendkívül ellentmondásos,változatos történelmi kort. Érdekel,milyen is volt a történelem a mindennapokban. A Napjaink című folyóirat 1982/4.számában olvashatjuk Kovács György Attila:Csak illendő harcmodorban című,szociográfiai ihletésű írását. A történet egy kis faluban játszódik,utalás történik rá,hogy valamelyik középhegységünkben található a szóban forgó község. Ebben a faluban volt sokáig tanácselnök G elvtárs.Csakhogy G.elvtársat leváltották,bizonyos szabálytalanságok miatt. Na,több sem kellett az igencsak felvágott nyelvű G.-nének:iszonyatos piacikofa-modorban elkezdte híresztelni a G-t leváltó elvtársak korrupciós ügyeit. Hogy ez meg az jogtalanul kapott házhelyet a faluban. Hogy ez és ez jogtalanul hordja a moslékot a saját disznainak Hogy ez meg az kizavarta az ügyfelet amikor ügyet intézni ment a tanácsirodára.