Írott és elektronikus média régen és ma

 Az Új Köznevelés című folyóirat 2015.évi számaiban olvashatjuk Fenyő D.György:Tanárparadoxon.44 tanács osztályfőnóköknek című művét. Minden pedagógus számára ajánlom,nagyon sokat tanulhatunk belőle. A 36.tanács így szól:Kérdezzen! Arról van szó,hogy az osztályfőnök csak a tanuló életének kis részét látja,ezért aztán,ha a szülő bemegy hozzá,akkor a tanár kérdezzen tőle,kommunikáljon vele. A szülők legtöbbje-Fenyő D.György szerint-szakemberként tekint a pedagógusra. Alapjában véve igaza van a Szerzőnek. Gond abban a kevés esetben van,amikor nincs. Merthogy akadnak hihetetlenül elfogult,a pedagógust ellenségnek tekintő szülők. Ezekkel az emberekkel nagyon nehéz mit kezdeni,meggyőzni őket arról,hogy nincs igazuk,nagyon nehéz. Már a pedagógusképzésben gyakorolni kellene az ilyen szülővel való kommunikációs helyzeteket,hogy ne fajuljon a vita parttalan veszekedéssé. 

 Azok a családok, ahol már nagyok a gyerekek (gimnazisták,főiskolások, egyetemisták,esetleg már dolgoznak), minden évben nyáron szembesülnek az alapkérdéssel: hányan menjünk a családi nyaralásra? jöjjön-e velünk a gyerek? Nem kínos már huszonéves " gyereknek", ha a szüleivel nyaral? Nem fogják a kortársai kicikzni ezért? A Nők Lapja ( nagyon szeretem ezt a hetilapot, férfiként is gyakran elolvasom, mert remek cikkek vannak benne csaldról, gyereknevelésről, pszichológiáról) 2022.juúlius 6- számának 62-64. oldalán olvashatjuk Jónap Rita cikkét, címe:Kriszta tiszta gyagya. A cikkben voltaképpen hétköznapi emberek mondják el véleményüket a kérdésben. Mindenféle álláspont megjelenik. A negyvenes szülő, aki nem engedte, hogy tizenéves lánya otthonmaradjon. A szintén negyvenes hölgy, aki már sajnálja, hogy nem nyaralt többet a szüleivel. Megszólal a pszichológus is, aki szerint érdemes felnőttként kezelni a tinédzsert, és figyelembe venni az ő igényeit. Nem akkorra tervezni a csalá

 Kezdődik az érettségi ill. felvételi szezon,egyre több érettségizett fiatal izgul azon: mi van, ha nem vesznek fel egyetemre? Semmi, ami miatt aggódni kellene. Legalábbis ez derül ki a Nők Lapja  hetiap 2019/39. számában megjelent cikkből, szerzője Szigeti Hajni, pszicchológus szakértő Páli Patrícia. Az írás címe:Ha nem vették fel a gyereket... A cikk elsősorban szülőknek szól, ugyanis az a tapasztalat, hogy sok szülő mélyen csalódik és depresszióba esik, ha nem vették fel a gyereket felsőoktatási intézménybe. Páli Patrícia elmagyarázza, hogy a legfontosabb: tartsuk a lelket a gyerekben, ne érezze magát alacsonyabbrendűnek.  Ha nem jutott be a gyerek egyetemre-főiskolára, még mindig rengeteg lehetőség van rra, hogy továbbfejlődjön. Például: - munkavállalás - önkéntes munka (ez később jól mutat majd az önéletrajzban) - külföld- ez lehet munkavállalás, önkéntes munka,nyelvtanulás. Egyvalamit nem szabad: hagyni, hogy a gyerek túlzottan belemélyedjen a bánatba. Aktivitás kell, valamit csi

 Éveken, évtizedeken át azt tanultuk, hogy a kificamodott bokát, és egyáltalán, minden szóba jöhető sportsérülést, a körülményekhez képest minél hamarabb jegelni kell, hogy elapadjon a duzzanat. Ez az orvosi vélemény az utóbbi években megváltozott. Mostanában inkább azt tanácsolják, ne jegeljék, és ne sokáig pihentessék a kificamodott végtagot, merthogy akkor az immunrendszer sejtjei kisebb hatásfokkal dolgoznak a gyógyuláson.  Vermes Nikolett cikke a csupasport.hu internetes portálon ( megtekintve 2023.április 6. 8 óra 15) azt tanácsolja, ne pihentessük túl sokáig a sérülést, hanem kezdjük meg minél előbb a mobilizációt, azaz a sérült szerv óvatos mozgatását, figyelembe véve természetesen a sérülés körülményeit, súlyosságát. Ajánljuk a cikket orvoosoknak, sportorvosoknak, iskolában gyermekekkel dolgozó védőnőknek, testnevelő tanároknak, szülőknek, és természetesen a legfőbb érinteteknek:a sportolóknak. Mindenkinek. Ez egy teljesen új szemléletet mutató, igazi paradigmaváltó cikk. 

 Napjainkban- ezt pedagógusok és szülők is tanúsíthatják- egyre több gondot okoz a családok és az iskolai csoportok, osztályok életében a gyermekkori agresszivitás.Egy nagyon jó cikket találtam a témáról a Magyar Orvos című szakfolyóirat 2008/9. számában. A Szerző Lóránth Ida. A cikk a lap 2-3. oldalán olvasható.  Néhány főbb gondolatot emelnék ki az írásból, a teljesség igénye nélkül. - Azok az anyák,akik a terhesség alatt idegesebbek voltak, netán deviáns magatartást tanúsítottak pl. drogoztak, nagyobb valószínűséggel hoznak világra agresszív viselkedésű gyermeket - Egy kanadai kísérlet, melyet Tremblay professzor vezetett, hatszáz fős mintán végzett kanadai kísérlet kimutatta: Az agresszív óvodásból könnyen lesz agresszív iskolás ( tehát nem igaz az a széles körben elterjedt álláspont, hogy a kisgyermek az agresszivitást " majd kinövi").Az agresszív iskolásból nagy valószínűséggel lesz agresszív felnőtt, aki nem tudja megfelelően kezelni gyermeke erőszakos cselekedeit. A p

Egy Párizstól északkeletre fekvő kisváros gimnáziumában alig van fűtés. A testnevelésórákon 9 fok van,az épületben időnként elmegy az áram. Állítólag egy adminisztratív akadály miatt nem tud a fenntartó települési önkormányzat pluszforrást biztosítani a 2400 diákkal működő intézménynek. Van,hogy órákon a diákok a mobiltelefonnal világítanak. Egy francia tévé megkérdezte az egyik diákot,miért nem vált iskolát. A diák azt mondta,kitartanak,bíznak abban,hogy hamarosan megoldódik a helyzet. Nehéz belegondolni, hogy 2022-ben ilyesmi történhet Franciaországban. Minden elismerésem a diákok,a tanárok és a szülők kitartásáért! Úgy látszik,nemcsak Kelet-Közép-Európában vannak gondok az oktatás infrastruktúrájával... Itt nézheti meg az iskoláról forgatott dokumentumfilmet: rmc.bfmtv.com

 Véletlenül kezembe került a Debreceni Egyetem által kiadott Szkholion folyóirat 2015/1. száma. Ebben találtam egy döbbenetes verset,B-Terv a címe,szerzője pedig Horváth Imre Olivér. A mindössze 6 soros, elementáris erejű költemény egy megromlott apa-fiú kapcsolatról szól. Az apa már csak az unokát várja fiától,erről ő hallani sem akar,a fiú pedig inkább csak pénzforrást lát az apjában. Az apa a még meg sem született unokát hívja B-Tervnek. Erről a remek,bár szomorú témaválasztású versről eszembe jutott a magyar társadalom egyik kollektív pszichológiai tévedése. Hogy tudniillik mindig van B-Terv. Így hisszük,túlságosan is gyakran hisszük így. Nem baj,gondoljuk sok esetben,ha valamit elrontottunk,majd'csak akad egy második esély. Akik így gondolkodnak,azoknak üzenem:többnyire nincs második esély. Szülőként pedig biztosan nincs. Egy gyereket csak egyszer lehet nevelni. Úgy,ahogy. Nem tudsz visszamenni az időben,hogy kijavítsd a hibáidat. A tizennyolc éves fiad sem lesz újra tizenháro

 Először gyermekkoromban hallottam, hogy a gyermek immunrendszere úgy erősödik, ha kiteszik a szegény srácot a kockázatnak. Nagyapám, aki már nincs köztünk, szentül hitte, hogyha egy gyermek ( konkrétan én) sokat fürdik hideg vízben, akkor erős lesz, mint egy igazi katona, és felnőttkorában kevesebbet fog megfázni.  Babona, gondoltam, de azért elviseltem.  Aztán valaimkor, még a régi m1 műsorán mondta egy neves biológus, hogy a " gyereknek meg kell enie egy kiló koszt!". Eléggé népies egészségügyi tanácsnak tűnt, de mivel szakember mondta, elhittem.  Lehetséges azonban, hogy hiba volt. A HVG 2021.augusztus 5-i számának 35 oldalán olvashatunk egy "kis rövidet" ( így hívtuk annak idején a 15-30 soros kis cikkeket, érdekességeket stb.), Tiszta ügy címmel, szerzőt nem tüntettek fel. Szóval, azt olvashatjuk ebben a cikkben, hogy a gyereknek nem tesz jót az, ha kitesszük a fertőzésnek. Merthogy allergiás lehet, fertőzéseket kaphat,megfázhat,stb. Tehát a cikkben említett l

 Szendvicsgenerációnak azt a nemzedéket nevezzük,amely egyszerre gondoskodik felnőtté váló gyermekeiről és idős szüleiről. A sajtó és a média,sajnos,keveset beszél róluk,pedig életük csupa stressz. Több százezren,talán millióan is lehetnek. Ötvenes-hatvanasok és nagyon nagy rajtuk a teher. Mondhatni:életük a stressz. A Nők Lapja 2021/17.számában találtam egy remek cikket(Jónap Rita,Hufnágel Gabriella:Berobbant a szendvicsgeneráció,20-23.oldal) erről a jelenségről,ezekről az emberekről. Tulajdonképpen mindegyik megkérdezett ugyanarról panaszkodik:segíteniük kell a fiatalokat,meg az öregeket,magukra aztán nem jut se pénz,sem idő.  Nehéz ügy,világjelenség,a cikkben megszólaltatott pszichológus szakértő leginkább a tehermegosztást tudja javasolni,azaz ne egy családtag viselje az összes terhet. Ahol több testvér van,ott ne egyetlen vállra nehezedjen a szülőgondozás terhe. A huszonéves fiatal is besegíthet az idősek gondozásába. Jó,egyszerűen hangzik-gondolom én-de vannak családok,ahol nem l

 Ez,gondolom,nem nagy újdonság... A Reader's Digest magyar nyelvű Válogatásának 2008.októberi számában jelent meg Cyntia Dermody cikke (Ösztönző szavak). Arról szól,hogy a gyermek sok esetben nem úgy érti a neki mondott szavakat,ahogy a szülők gondolják. A gyermekkel másképp kell kommunikálni. Egy példa:ha azt mondjuk egy kisebb gyereknek,hogy adja oda kedvenc játékát a szomszéd gyereknek,azt a gyerek úgy érti,mintha belőle tépnének ki egy darabot. Nyolc éves korig-írja Dermody-a gyerek szinte egybeolvad kedvenc macijával,kisautójával. Nyolc éves kor alatti gyermekek többségében nincs meg az altruizmus képessége. (Továbbgondolva:ha tehát egy ötéves gyereket azzal vádolunk,hogy irigy,szegény srác csak néz,mint Mari néni a pingvinekre. Egy ötéves gyerekben még nincs meg az a belső parancs,hogy önzetlen legyen).  Nagyon tetszik a cikkben a második tétel. Egy gyereket soha ne az adottságaiért dicsérjünk. Tehát ne azt mondjuk neki,hogy okos vagy vagy erős vagy,hanem azt,hogy keményen do

 A Ridikül magazin 2014/30.száma egész kis blokkot szentel a felnőtt gyerek-szülő együttélésnek. Minden oldalról körüljárják a témát,szó esik az üresfészek-szindrómáról éppúgy,mint a bumeráng-gyerekekről. Nagyon tetszik a cikkekben,hogy nem értékelnek,nem ítélkeznek,elfogadják,hogy mindenkinek-ezáltal minden családnak-máshogy és máshogy alakul a közös sorsa.  A lap 36.oldalán friss statisztikai adatok találhatók a témáról. Jómagam egészen elképedtem. Az olasz férfiakról például az a hír járja,hogy macsók,önállóak-erre kiderül,hogy 2000-ben a 30-34 év közötti olasz férfiak 27 százaléka még otthon lakott. Magyarországon 2011-ben a 20-39 éves korosztálynak 37 százaléka lakott otthon. És most jön az igazi meglepetés:a KSH által megkérdezettek 35 százaléka vélte úgy,hogy egy férfi bármeddig együtt lakhat szüleivel... Bár utóbbi azért eléggé szélsőséges,vegyük az átlagot,tehát azt,hogy valaki 30 éves koráig él otthon. Magyaroszágon az átlagéletkor 76,6 év. Életünk 40 százalékát tehát szülein

 A Reader'Digest amerikai folyóirat 2008.novemberi számában olvashatjuk Kenneth Miller kitűnő cikkét. Egy házaspárról szól,akiknek hármasikrei születtek. Mindhárom kislány siket és vak. De az anya nem adta fel. Az apa lelépett,de Liz hamarosan új párt talált,aki saját gyermekeiként szereti a kislányokat. Különböző terápiás módszerek segítségével az ikrek már megtanultak néhány szót,sőt,egy merőben új eljárásnak köszönhetően a gyerekek olykor már összefüggően képesek,pár szó erejéig, kommunikálni. Hogy mi ez az eljárás,azt megtudhatják Kenneth Miller írásából. Az én szememben ez a pár de főképpen az anya:hős. Amerikában simán megtehette volna,hogy "lepasszolja"vagy meg sem szüli a meglehetősen sok gonddal járó kicsiket. Liz és párja mégis felvállalták a három picit. És,amint azt elmondják,csodálatos életük van. Itt van Isten... Kenneth Miller:Úton a fény felé. Reader's Digest,2008.november,94-103.o.

Az mno.hu-n olvastam egy nagyon érdekes cikket (letöltve 2019.november 14., 12 óra 43 perc) Tordas Dániel akciójáról. Tordas Dániel nagyon jó realitásérzékkel rendelkező gyermekorvos, aki elindított egy petíciót. Azt kérte, hogy a szülők az eddig megszokott 3 nap helyett többet igazolhassanak le a gyereknek. Egy tanévre ugyanis 3 nap kevés. Van, hogy a gyereknek megfájdul a torka, de csak 1 napra. Akkor most szaladjanak a háziorvoshoz? A szülők nagy része egyetért a petícióban foglaltakkal, Tordasnak egyre több követője van. Ezt  a problémát oldaná meg a petícióban foglalt kérés. Az mno.hu cikke persze szót ejt a magyarországi gyermekorvos-hiányról is. A cikk szerint 7 %-al több gyermekorvos kellene. Elgondolkodtató írás. Remélem, az illetékes oktatási- és egészségügyi irányítók is felkapják rá a fejüket.

Tisztelt Ellenzék! A magyar ellenzék, azaz Önök, rendszeresen az(oka)t a váda(ka)t szegezik a magyar kormánynak, hogy - értelmiségellenes - nem költ eleget az oktatásra - nem akarja, hogy nőjön a diplomások számaránya - a szakképzést favorizálja, mert a multik ezt várják tőle - A külföldi diákok menekülnek Magyarországról, mert itt nincs igazi demokrácia. Ezeket  szokta mondani az ellenzék. Ehhez képest az OECD jelentése, melynek elemzése olvasható az mno.hu portálon (megtekintve 2019.szeptember 11, 12 óra 28 perc), az alábbiakat hangsúlyozza: - Magyarországon kifejezetten jó az egy főre jutó tanár-diák arány - Magyarországon 2010 óta nőtt ( még egyszer: NŐTT) a diplomások aránya - Magyarországon az uniós átlaghoz képest kevesebben rendelkeznek szakképesítéssel, tehát ezt növelni kell. - A külföldi diákok nem menekülnek el Magyarországról, sőt, egyre többen jönnek. Tisztelt Ellenzék! Az OECD távolról sem "vádolható" azzal, hogy nagy rajongója Orbán Viktornak

Szülői értekezlet....Minden szülő retteg tőle: a buta gyerek szülője azért, nehogy mindenki előtt égesse ronggyá a gyerekét a tanítónéni, a szegényebbek meg azért, hogy mennyit és mire kell befizetni. Valami ilyen probléma miatt veszett ösze Indulatos Anyuka a Tanítónénivel 1986-ban. Utóbbi ugyanis arra kérte a szülőket, hogy segítsenek az iskola kifestésében, mert nekik olyan kevés a pénzük, hogy még a vécéket sem tudták kimeszelni. Anyuka ezen felháborodott, és írt egy levelet, mely megjelent a Gyermekünk című folyóirat 1986/10. számában. A levélre másik tanítónéni válaszolt, aki kifejtette, hogy hát nincs pénz a magyar közoktatásban. A kísérleti tanterveket pedig átlagos képességű gyerekeken próbálják ki ( ez egyébként sem 1986-ban, sem 2019-ben nem igaz). Szóval, Áldozatos Szülő elment kifesteni az iskolát, pénz továbbra sem áramlott a rendszerbe, és aztán jött 1989...

A Barátnő az egykori Csehszlovákia magyar nyelvű női magazinja volt. Az 1988/4. szám tartalmából, a teljesség igénye nélkül: Kallódó, alkohol- és drogproblémákkal küzdő fiatal lányok- van remény, akadnak pozitív példák. ( Megjegyzés: végre pozitív üzenet ezzel kapcsolatban a médiában!) Gyönyörű ilyenkor Prága! Háziszőttesek: nagyon szépek, de már ekkoriban is inkább kifelé mentek a divatból. Tőzsér Árpád, Gál Sándor, Cselényi László versei. Hogyan étkezzenek az óvodások és iskolások? Mire kell különösen odafigyelni? Mi lehet az oka a gyermek krónikus étvágytalanságának? talán akut betegség, idegesség, a szülő túlzott etetési szándéka? Varrjuk meg magunk a gyerek ruháit! Lehet, kötni, horgolni- ez az életforma már akkoriban is kiveszőben volt... Minél többször felhívjuk a figyelmét a gyereknek arra, hogy jó testvér legyen, annál rosszabb testvér lesz. 

A Nők Lapja a hazai írott média meghatározó szereplője immár több, mint 50 éve. Nők generációi nőttek fel Nők Lapján. Meg kell mondjam, hogy jóval színvonalasabb sajtóterméknek tartom a Nők Lapját, mint sok, az utóbbi években indult női magazint. A 2017/52. tehát utolsó számban egy Olvasó érdekes kérdést intézett Vekerdy Tamás pszichológushoz: mi lehet az oka annak, ha egy nyolcéves gyermek a haját tépi? Méghozzá nem is akárhogy: tenyérnyi foltokat tép ki a a saját hajából! Vekerdy Tamás válaszából kiderül, hogy a gyerek és haj kapcsolata teljesen természetes, a haj egyfajta intimitást fejez ki. A hajtépés viszont nagyon is káros, mert azt jelzi, hogy a gyermek nyomás alatt van. Vagy a szülők vagy az tanítónők túl sokat várnak el tőle, és ezzel a kicsi még nem tud megbirkózni. Vekerdy Tamás a pihenést valamint a terápiát javasolja megoldásként. Hát igen, mondhatnánk, bizonyára elszigetelt esetről lehet szó. De nem! E sorok írójának- kinek eredeti foglalkozása tanár- is akadt olyan