Írott és elektronikus média régen és ma

 A MezőHír 2022.januári számának 20-22.oldalán olvastam Kohout Zoltán cikkét. Címe:Szép szakma,csinos jövedelem,növekvő érdeklődés. A cikk az agrárgépész,korábbi nevén mezőgépész szakma jövőjéről szól. Kiderül,hogy a magyarországi fiatalokat egyre jobban érdekli ez a szakma:2016-ban a szakképzésre jelentkező 84 ezer tanulóból csak 5 % tanult mezőgazdasági szakterületen,ezek 25 %-a vizsgázott eredményesen. 2015-ben ezer diák jelentkezett agrárgépésznek,2019-ben pedig már majdnem 4000. Négy év alatt közel 400 %-os növekedés!Csak a jánoshalmai képző intézménybe egyik évről a másikra 300-ról több,mint 420-ra nőtt a jelenkezők száma. A pályakezdők keresete a 2022-es cikk adatai szerint 250 000-300 000 forint,az elhelyezkedési esély szinte száz százalékos. Úgy néz ki,az agrárgépészek megoldották a munkaerőhiányt. Ez egy munkaerőpiaci sikertörténet.Érdemes lenne más szakmáknak tanulni tőlük és megkérdezni az illetékeseket:hogy csináltátok?  A MezőHír cikke pedig kitűnő,inspiráló. 

 A Népszava 2020.november 6-i számában jelent meg Doros Judit:A bádogember című cikke. Az igencsak életszerű,lüktető publicisztika a magyar gazdaság egyik legnagyobb problémájáról,a munkaerőhiányról szól. Egy hetven felé közeledő bádogosmester beszéli el,hogy öt tanulójából egy sem lett bádogosmester,inkább elmentek könnyebb,kényelmesebb szakmákba.  Nagyon tetszett a cikk stílusa,problémaérzékenysége. Bizony,nagyon kevés a jó szak-és segédmunkás Magyarországon.Elképesztő a munkaerőhiány. Szállodaigazgatók takarítják a lépcsőt,mert felmondott a takarítóbrigád. A hipermarket osztályvezetője beül a pénztárgép mögé,mert nincs pénztáros. Emberhiánnyal küzd szinte minden ágazat. Ma a főnök,az ügyvezető,a kirendeltségvezető,úgy kel fel reggel,hogy azon izgul,megvan-e még minden  dolgozója. Ilyen ez a mai magyar világ. Furcsán kapitalista.