Írott és elektronikus média régen és ma

 A litera.hu irodalmi folyóirat kritikapályázatot hirdet. Bárki pályázhat, az oldalon részletesen megtalálhatók a pályázati feltételek, s természetesen megadja a kiííró azokat a könyveket, melyekről várják a pályázó kritikusok és -jelöltek írásait ( Mario Bellatin, Falcsik Mari, Harcos Bálint,Szilasi László,Ughy Szabina műveiről van szó). Már megjelent írással pályázni nem lehet. 2024.március 17 a pályamunkák beküldésének határideje. Nagyon különleges, ritka irodalmi pályázat ez, aki érdeklődik a kortárs irodalom iránt és ismeri azt, nem érdemes kihagynia.

 Az Alföld irodalmi és művelődési folyóirat 1977/1.számában jelent meg Páskándi Géza:Az összhang hiánya című írása,mely része volt egy,a modern magyar drámáról és színházról szóló,az 1976.évi Debreceni Irodalmi Napokon lezajlott disputának. Néhány fő gondolat Páskándi írásából-egy részük,sajnos,még manapság,a 21.században is aktuális:A kritikusok az abszurd filozófián alapuló dráma hiányát kérik számon a drámaírókon.Nem lehet a magyar drámát összehasonlítani a nyugat-európaival,mert más talajból táplálkoznak. A történelmi dráma a történelem megismerésének eszköze,nem pedig történelem ürügyén előadott mindenféle gondolatok halmaza. A magyar drámaírásban igenis jelen van a groteszk,pl. Örkény,Csurka,Szakonyi műveiben,sőt,ez a vonulat már Csokonai,Vörösmarty óta ott van a magyar drámában. A színházak le vannak maradva a Szerzők mögött,történelmi tablókat adnak elő századeleji deklamáló-szavaló stílusban.  Legfontosabb feladat a szerzők és színházak közötti összhang újbóli megteremtése len

 A pszichológia egyik legismertebb és legnépszerűbb ága a fejlődéslélektan. A tudományág egyik nagy kérdése az,hogy az ember egyes életkori szakaszainak van-e mindenkire érvényes,kötelező feladata. E.H.Erikson szerint van. Erről a Közösség folyóirat 2018/4. számában olvashatunk(Dr.Kálmánchey Márta:Fejlődési feladataink). Az óvodáskorban felszabadult játékosság a jellemző,a serdülőkorra az önazonosság-keresés,a felnőttkorra a gondoskodás stb. Tehát minden egyes életszakaszra jut valami általánosan kötelező feladat. Erikson ezen elméletének kritikusai -s erről már nem szól a cikk-inkább az egyéni élethelyzetek fontosságát hangsúlyozzák. Pl. vannak emberek,akiknek felnőtt korban kell önazonosságot keresniük,pl. ha új országban kezdenek új életet. Vannak idősek,akiknek gondoskodniuk kell,pl. akkor,ha házastársuk lebetegszik. Szóval,az elmélet kritikusai szerint Erikson egy sémát vázolt fel,amelytől mindenféle irányban lehetnek eltérések. 

 Szeretem megnézni az ún. megosztó filmeket,tehát azokat,amelyekre a különböző filmes oldalak közönsége a legalacsonyabbtól a legmagasabbig terjedő pontszámot adja. Martin McDonagh:A sziget szellemei című filmje ilyen. Amin egyáltalán nem csodálkozom,meg kell nézni a filmet kétszer-háromszor,hogy egyáltalán megértsük. Olvastam kritikákat is a filmről,a legtöbb kritikus szerintem nem vette magának a fáradságot,hogy alaposan elgondolkodjon.... A sziget szellemei a barátságról szóló romantikus filmek angol humoron alapuló paródiája. Két meglett férfi-Colm és Pádraic-nagyon jó barátok,ami annyit tesz,hogy egész nap a kocsmában iszogatnak. Aztán egyszer csak Colm( Brendan Gleeson) közli Pádraiccal(Colin Farell),hogy mától fogva magasabbrendű céloknak szenteli az életét,ezért mostantól P. nem a barátja. Ezután leállnak vitatkozni,mint a nyolcéves gyerekek,hogy te nem is voltál sose a barátom,meg ilyenek. Az is kiderül,hogy meghalt egy szamár(a gyerekfilmekben itt kiskutya szokott lenni) és e

 Amióta létezik a világon olyan,hogy média,alkotók és kritikusok ádáz vitái verik fel az emberi kultúra méltóságteljes csendjét. 1979-ben,a Nők Lapja 40.számának 21.oldalán Galsai Pongrác fakad ki, a kritikusok védelmében. Az MTV kulturális műsorának,a Nézőpontnak, egyik adásában ugyanis a tévések kritizálták a kritikusokat. Három dolgot vetettek szemükre: 1. Túl kevesen vannak. Galsai erre joggal kérdezi,mennyi lenne az elegendő. 2. Nem veszik figyelembe az alkotók technikai és szervezési problémáit. Galsai erre nagyon találóan azt írja,hogy a művészetben a végeredmény számít,a zeneszerzőtől sem kérdezik,van-e csúza. 3. Nem ismerik eléggé belülről a tévézést,mint mesterséget. Megmaradnak nézői szempontoknál. Galsai erre azt válaszolja,hogy mi más is lenne a kritikus,mint néző. Ha a rendező belülről,saját műhelyéből szeretne kritikát,akkor írjon ő maga. Galsai Pongrác írói stílusát eddig is szerettem,de ez a legcsípősebb írás,amit ezidáig olvastam tőle. Élmény. Tehát:Nők Lapja,1979/40.

A legutóbbi napok írott és elektronikus médiumai tele voltak a Színház. és Filmművészeti Egyetem körüli botránnyal, valamint Vidnyánszky Attila sokszor különösnek ható nyilatkozataival. Mint ismeretes, a kormány döntése értelmében a jövőben az SZFE nem az eddig megszokott állami, hanem alapítványi formában működik, ennek az alapítványnak pedig a kitűnő rendező, Vidnyánszky Attila les az elnöke. A média balliberális része rögtön diktatúrát kiáltott, a jobboldali média viszont épp az SZFE korábbi vezetését vádolta azzal, túlzottan balliberális szellemben nevelte a hallgatókat. Ekkor jöttek Vidnyánszky Attila nyilatkozatai. Ezek arról szóltak, hogy van egy nemzetközi háttérhatalom, amely őt, nemzeti gondolkodása miatt, üldözi, van egy kritikusi gárda, amely rendszeresen lehúzza az általa rendezett előadásokat, és megpróbálja őt és színészeti ellehetetleníteni a médiában. Erről szeretném néhány pontban saját véleményemet leírni. 1. Valóban kialakult a színházi életben egy eléggé össz