Írott és elektronikus média régen és ma

 1994-ben még felháborodott egy újságíró azon, hogy két összekoccant autó vezetője kiabált, sőt, mi több,ordítozott egymással- ez derül ki a Nógrádi Krónika 1994.október 27-én megjelent cikkéből. Ma már mindennapos, hogy stresszes, hiányos vezetéstechnikai tudással rendelkező,karambolozó sofőrök egymásnak esnek, nemcsak verbálisan, hanem tettleg is. A közel harminc éve megjelent cikk Szerzője, Kazinczi Anikó, az etikus viselkedés oktatását kérte számon. Mit szólna vajon a mai helyzethez? Mennyivel másabb lett világunk az eltelt harminc év alatt! Talán haladtunk előre anyagilag, jobbak az autóink is,csakhogy ennek a haladásnak nagy ára lett ám: nőtt az amúgy sem alacsonyan lévő- stressz-terhelésünk. Ma már nem mindenki elégszik meg a kiabálással. Sajnos. Több békességet, több megértést. (Kazinczi Anikó:Mindennapi koccanásaink. Nógrádi Krónika,1994.október 27.)

 Az emberi lélek nagyon nagy terheket képes-olykor-cipelni magával. Minden lélek számára könnyebbséget jelent,ha meg tud bocsátani másoknak. Illetve:ha meg tud bocsátani önmagának.Pszichológusok szerint sokkal könnyebb a stresszkezelés,ha megpróbáljuk elengedni sérelmeink egy részét. Ehhez nyújt nagyon fontos szellemi muníciót Regéczy-Nagy Enikő:Böjt minden időben című cikke,mely a Reformátusok Lapja 2023.február 23-i számában olvasható.  Nagyon elgondolkodtatott már az indítás is:egy apa nem képes megbocsátani a buszsofőrnek,amiért az majdnem rácsukta a gyerekre az ajtót. Nehezebben bocsátunk meg a közszolgálatot végzőknek. Azt várjuk,legyenek tökéletesek. Pedig arra senki se képes. EgyValakit kivéve....

 Az Élet és Tudomány című ismeretterjesztő folyóirat 2020/38.számában,az 1211-1212.oldalon,Szegő Miklós:Mire vigyázzon,ha egészségesen akar sétálni? című írásában elolvashatjuk,hogyan kell helyesen sétálni.Merthogy még ezt a látszatra egyszerű tevékenységet is el lehet ám rontani! A főbb pontok a következők:Nem néz le,mert az terheli az ízületeket. Nem telefonál. Nem lép túl hosszút,mert az egy brit kutatás szerint stresszt okoz. Megfelelő cipőt választ. Kihúzza magát!Magasra emeli a vállát,hogy táguljon a tüdeje!Egyébként 30 perc séta 150 kalóriát éget,és 19 %-al csökkenti a szívbetegségek kockázatát. Most, hogy már mindent tudunk,indulhat a séta. Amúgy a cikk kitűnő...

 Szendvicsgenerációnak azt a nemzedéket nevezzük,amely egyszerre gondoskodik felnőtté váló gyermekeiről és idős szüleiről. A sajtó és a média,sajnos,keveset beszél róluk,pedig életük csupa stressz. Több százezren,talán millióan is lehetnek. Ötvenes-hatvanasok és nagyon nagy rajtuk a teher. Mondhatni:életük a stressz. A Nők Lapja 2021/17.számában találtam egy remek cikket(Jónap Rita,Hufnágel Gabriella:Berobbant a szendvicsgeneráció,20-23.oldal) erről a jelenségről,ezekről az emberekről. Tulajdonképpen mindegyik megkérdezett ugyanarról panaszkodik:segíteniük kell a fiatalokat,meg az öregeket,magukra aztán nem jut se pénz,sem idő.  Nehéz ügy,világjelenség,a cikkben megszólaltatott pszichológus szakértő leginkább a tehermegosztást tudja javasolni,azaz ne egy családtag viselje az összes terhet. Ahol több testvér van,ott ne egyetlen vállra nehezedjen a szülőgondozás terhe. A huszonéves fiatal is besegíthet az idősek gondozásába. Jó,egyszerűen hangzik-gondolom én-de vannak családok,ahol nem l

 Nagyon imponáló kis cikket olvastam a Természetgyógyász c.folyóirat 2005.novemberi számának 52-56.oldalán,V.T. tollából. Szinte mindent elmond a virágesszeciákról,amit egy magamfajta laikusnak tudnia kell:mire használják ezeket a készítményeket,hogyan hatnak a stressz ellen,ki volt az a Dr.Bach,hogyan készülnek ezek a virágesszeciák,mely országok tudósai foglalkoznak ezzel leginkább,s kell-e tesztelni ezeket a készítményeket. Nagyon élvezetes,jó cikk. Számomra,mint laikus olvasó számára inkább az a kérdés,hogyha egyszer stressz és más civilizációs betegségek ellenében használom a virágterápiát,akkor kell-e egyáltalán esszenciát készítenem. Nem jobb lenne a virágot a tövén hagyni,és csak nézegetni?Az is megnyugtat,nem? Szóval,lehet,hogy dilettáns a kérdésem,de szerintem jogos.

 A Reader's Digest magazin 2008.novemberi száma cikket közöl a magas vérnyomásról, azaz a hipertóniáról. Ami a cikkben- Dr.Vásárhelyi Barna írása- benne van, az mind jó és szép. Okos,bölcs, tanító jellegű. Számszerűsítik a megfelelő értékeket, elolvashatjuk, mi is az a vérnyomás, kiemelt szövegrész foglalja össze a rizikófaktorokat, és azt, hogy mit kell tennie annak, aki hipertóniás lesz. Szóval, úgy tűnik, hogy minden megvan, aminek meg kell lennie. Az egész írás szellemiségével akadnak gondjaim. Mindössze két mondatot szánnak a legfontosabb rizikófaktorra, a stresszre. Pedig, ha a magas vérnyomással küszködőknek sikerülne kiküszöbölni vagy legalábbis csökkenteni életükben a stresszt, az nagyon sok ember vérnyomását visszaállítaná a hőn áhított 120/80 HgMm értékre. Csakhogy ebben a rohanó világban hogyan küszöbölje ki az ember a stresszt? Ezt a kérdést a cikk fel sem teszi, nemhogy megválaszolná. Én azt gondolom, ebben a pénzcentrikus, pörgős, rohanó világban csupán egyetlen módo

A Carina az akkori NSZK-ban megjelent divatlap volt, értelemszerűen német nyelvű, rendkívül színvonalas, s mindarról írt, amiről azt gondolta, hogy az akkori nők olvassák. Az 1986.februári számban Barbara Mireau  csodálatos fogyásáról adnak hírt, aki valami specális diéta ( ahogy a Carina cikke fogalmaz: Schönsein-Diat, két ponttal az a-n, csak nem tudom, hogy kell...) eredményeképpen. Szerintem azért nincs általános fogyókúra-recept, mert 1. Mindenki másképpen született 2. minden fogynivágyó másképpen hízott el. Tehát, figyelembe kell venni, hogy mitől lett valaki túlsúlyos, és abból kell kevesebb. Ha stressztől hízott el valaki, csökkentenie kell életében a stresszt. Ha édességtől hízott meg valaki, kevesebb csokoládét kell, hogy egyen. Ennyire egyszerű. Nem kalóriákat kell számlálgatni, annak nincs értelme. Tudományosan nem lehet lefogyni, csak hétköznapi józan ésszel,, meg egy kis segítséggel. 116 kilóról fogytam le 81-re.