Írott és elektronikus média régen és ma

 Magyarországon még mindig divatban van az a kommunikációs stratégia, miszerint amiről nem beszélünk, az nincs. Éppen ezért sokan, sokszor gondoljuk úgy, hogy ha nem beszélünk úgynevezett " kényes betegségekről", akkor azzal megoldottunk mindent. A hallgatás fala mögé rejtjük a problémákat. Struccpolitika ez a javából.  Rékasy Ildikó: Miheztartás végett című verse ( Ezredvég folyóirat, 2012.május-július, 15.o.) pontosan ezt a társadalmilag elfogadottá vált magatartásformát gúnyolja. Konkrétan három betegséggel kapcsolatban "szólal fel":az AIDS, a depresszió, és a rák.Valahogy ezekről szeretünk hallgatni. Sok esetben azt hisszük, aki e rendkívül komoly betegségekről csak beszélni mer, az provokatív céllal teszi.  Persze, nem kell folyton ezeket emlegetni, csakhát a struccpolitika sem megoldás.  Merjünk egy kissé nyitottabbak lenni, őszintén/ őszintébben beszélni a problémákról. Erre bátorít ez a kitűnő vers. Olyan, mintha személyesen hozzád szólna.  És éppen ezzel, a

 Kezdődik az érettségi ill. felvételi szezon,egyre több érettségizett fiatal izgul azon: mi van, ha nem vesznek fel egyetemre? Semmi, ami miatt aggódni kellene. Legalábbis ez derül ki a Nők Lapja  hetiap 2019/39. számában megjelent cikkből, szerzője Szigeti Hajni, pszicchológus szakértő Páli Patrícia. Az írás címe:Ha nem vették fel a gyereket... A cikk elsősorban szülőknek szól, ugyanis az a tapasztalat, hogy sok szülő mélyen csalódik és depresszióba esik, ha nem vették fel a gyereket felsőoktatási intézménybe. Páli Patrícia elmagyarázza, hogy a legfontosabb: tartsuk a lelket a gyerekben, ne érezze magát alacsonyabbrendűnek.  Ha nem jutott be a gyerek egyetemre-főiskolára, még mindig rengeteg lehetőség van rra, hogy továbbfejlődjön. Például: - munkavállalás - önkéntes munka (ez később jól mutat majd az önéletrajzban) - külföld- ez lehet munkavállalás, önkéntes munka,nyelvtanulás. Egyvalamit nem szabad: hagyni, hogy a gyerek túlzottan belemélyedjen a bánatba. Aktivitás kell, valamit csi

 Ratkó József:Üzenek lovat című verse 1978-ban jelent meg az Életünk című folyóirat 1978/2.számában. Nem aratott túlzottan nagy feltűnést,pedig eléggé egyedi motívumokkal találkozhatunk a műben. Csakhogy a korabeli hatalom-a Kádár-korszak és az aczéli három T kultúrpolitika-sem Ratkó Józsefet,sem emberundort és depressziót kifejező verseit nem kedvelte különösebben,bár tehetségét elismerték. Ratkó a "tűrt" kategóriába tartozott. A vers első része a világtól és az emberektől való undornak kifejezése. Már-már szürreális mértékben támadja a világ a lírai ént:az emberek szeme beleesik a költő levesébe,a verseit darabokra tépik,folytonos hazudozást várnak el tőle,a vers "homlokát malom alá törik". A társadalom és különösen a hatalom nem fogadja be a lírai ént. Ezért nem marad más választás,mint a természet őszinteségébe,szépségébe menekülni-azért jön a ló,hogy a költőt elvigye a legközelebbi fűszálig. A természet lesz a költő menedéke.  Jómagam Ratkó József egyik legjobb

 A Nők Lapja Egészség magazin 2019.12-2020.01. számának 64-65.oldalán olvashatunk egy nagyszerű cikket a téli sötétség és a depresszió összefüggéseiről (Balányi Klári:Este jó,este jó...Milyen hatással van ránk a sötétség?). Megtudjuk,hogy a depresszió és az öngyilkosság aránya általában északról dél felé csökken,mediterrán országokban ritka-kíváncsi vagyok,módosított-ezen valamit a koronavírus-járvány. A megkérdezett szakértő elmondja,higy igenis létezik szezonális téli depresszió. Azt is megtudjuk,hogy az emberi szervezetnek szüksége van bizonyos mennyiségű természetes fényre,ezt a mesterséges fény csak részben pótolja. Szó esik arról is,hogy az európai felnőttek keveset alszanak,legalább hét-nyolc órát kellene aludnunk a szakértő szerint. A cikk nagyon okosan,a magyar sajtóban,médiában szokatlanul nyitott,holisztikus szemlélettel járja körül a sötétségnek az emberi idegrendszerre gyakorolt hatásának kérdéskörét. Nagyon jó,izgalmas írás,érdemes elolvasni orvosnak,betegnek,mindenkinek!