Írott és elektronikus média régen és ma

 Manapság sokat vitatkoznak arról, mi a házasság szerepe a társadalomban. Amikor szóbakerül a házasságok számának csökkenése, sok szakértő érvel azzal, hogy bár régen gyakoribb volt a házasság, ezek nagy része üzleti szempontú együttélés volt csak.  Hát, nem tudom. Találtam egy példát a Magyar Nemzet című napilap 1949.július 1-i számának 6. oldalán. A hirdetések Házasság-levelezés rovatában olvasható szöveg így hangzik: " Rádiómester házasságot kötne azzal, aki hozzásegítené egy jó kis üzlet megnyitásához.Egy gyermek nem akadály". Cím, stb. A rádiómester az rádiószerelőt jelentett.  A vágyva várt nőről semmi. Az úriemberről semmi ( idős, fiatal, öreg, magas, alacsony, stb). Semmit nem tudunk meg róla, és azt sem, mi a nőideálja. Csak a biznisz.  Nem szép az ilyesmi, na.  Úgyhogy régen is voltak érdekházasságok. Ráadásul növeli az ügy pikantériáját,hogy 1949-ben már kommunizmus volt hazánkban,mely rendszer nem kedvelte a magán-kereskedőket.

 1949.februárjában már közeledett a bajnokságok tavaszi szezonja (akkoriban a januárt még nem tekintették tavasznak, mint manapság), a csapatok sorra játszották az előkészületi mérkőzéseket. Pécsett, Pécsbányatelep városrészben a helyi Dinamó csapott össze a PMSE csapatával,300 néző előtt. A mérkőzés 3-1 lett a Dinamó javára, a Dunántúli Napló szerint mind a 4 gól potyagól volt.  Azonban a mérkőzésen szurkolói rendbontásra- azaz:bekiabálásokra- is sor került. Erről ezt írja a Dunántúli Napló 1949.február 1-i száma:" A pécsi közönség ismét levizsgázott vasárnap,és igen sok jóérzésű szurkolót olyan kijelentés megtételére ragadtatott,hogy a pécsi sportközönség nem érdemel NB I-es csapatot...Ezek a botrányéhesek vasárnap is felváltva gúnyolták és " röhögték ki" az ellenfél játékosait,bizonyára azzal a céllal, hogy azok idegeik felett uralkodni ne tudjanak,s a végén egymást rugdossák...az az érces hangú, " sületlen" közbekiabálásairól ismert szurkoló ne gondolja, ho