Írott és elektronikus média régen és ma

 Vannak élethelyzetek,amikor mondanivalónkat nem vagyunk képesek szavakba önteni. Annyira magávalragad,olyan erős flow-élményt ad nekünk valaki vagy valami,hogy agyunk nyelvi központja azt mondja:ússz az árral,kedves Központi Idegrendszer,nekem ez már sok. És a hangokat felváltják az egymásbaomló képek. A Vigilia folyóirat 1988/7.számában megjelent Deák László:Még mindig kimondhatatlan című verse. Ebben a műben a boldogság bizonytalansággal jár együtt. Hiszen van név,amit több ezer év óta kimondani nem lehet. De most,a beteljesülés küszöbén sem?Nem. Csak gyönyörködhetünk benne,az Ő nevében,csodálhatjuk fényességét,erejét. De a nevet még mindig nem mondhatjuk ki,ahhoz még kell egy lépés. Gondolom,kitalálták a Kedves Látogatók,kinek a nevéről van itt szó. De pontosan azért tartom mindenki számára értékesnek és személyhez szólónak Deák László versét,mert ezt a megnevezhetetlenyég-élményt a világiak is átélik olykor. A természet titokzatossága és fensége,magánéleti-családi örömök bárkiből

A Vigilia katolikus folyóirat ( mely a piarista rendtartomány támogatásával jelenik meg) 2015/5. számában olvashatunk egy érdekes tanulmányt. Címe: Hazugság,igazság, irodalom:Foucault, Beckett. A tanulmány szerzője Cseke Ákos. Cseke Ákos tartalmilag idézi Michel Foucault-nak, a 20.század legnagyobb francia filozófusának megállapítását, miszerint a modern irodalomnak az a jelentősége, hogy az igazság és az igazmondás egyetlen helyévé vált. Tehát- vonhatjuk le a következtetést- Foucault szerint a modern irodalom mindig igazat mond, vagy legalábbis többnyire igazat mond. Csakhát, ha ez igaz, akkor hová tegye az ember a kommunista korszak hazug, idillikus irodalmát, vagy éppen a sarlós-kalapácsos szocreált, aztán a rendszerváltás utáni balliberális hazug hüppögést, a neonáci elemekkel átszőtt magyarkodást, ezeket hová tegyük? Ezek bizony nem nem mondtak igazat. Tehát Foucault-nak nincs igaza. xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxX Hírek a biztosítások világából : biztositasiszemle.hu