Írott és elektronikus média régen és ma

 Vannak élethelyzetek,amikor mondanivalónkat nem vagyunk képesek szavakba önteni. Annyira magávalragad,olyan erős flow-élményt ad nekünk valaki vagy valami,hogy agyunk nyelvi központja azt mondja:ússz az árral,kedves Központi Idegrendszer,nekem ez már sok. És a hangokat felváltják az egymásbaomló képek. A Vigilia folyóirat 1988/7.számában megjelent Deák László:Még mindig kimondhatatlan című verse. Ebben a műben a boldogság bizonytalansággal jár együtt. Hiszen van név,amit több ezer év óta kimondani nem lehet. De most,a beteljesülés küszöbén sem?Nem. Csak gyönyörködhetünk benne,az Ő nevében,csodálhatjuk fényességét,erejét. De a nevet még mindig nem mondhatjuk ki,ahhoz még kell egy lépés. Gondolom,kitalálták a Kedves Látogatók,kinek a nevéről van itt szó. De pontosan azért tartom mindenki számára értékesnek és személyhez szólónak Deák László versét,mert ezt a megnevezhetetlenyég-élményt a világiak is átélik olykor. A természet titokzatossága és fensége,magánéleti-családi örömök bárkiből

 A Nők Lapja 2018/25. száma interjút közöl Dr.Oláh Attila professzorral, boldogságkutatóval. A témák a szokásosak: miért vagyunk mi magyarok, annyira hátra az országok közötti boldogságlistán. stb. Aztán feltesz egy kérdést az újságíró ( "a magyar nők miért boldogabbak a férfiaknál?), amire viszont egyetemes érvényű válasz jön aminek röviden összefoglalható lényege a következő: a nők a teljes érzelmi skálán játszanak, faltól falig, a férfiak viszont szeretnek érzelmileg középutasok, kvázi semlegesek maradni. A férfiak tehát voltaképpen saját dolgukat teszik nehézzé.  Szerintem ez minden országban igaz a férfiak és a nők többségére. Ettől függetlenül- szerintem- a férfiak is boldogok, csak éppen pont azért, mivel középen szeretnek maradni, nehezebben vallják ezt be. Jómagam egyszer vettem részt egy afféle boldogságfelmérésben, marha nehéz volt bevallni, hogy boldog vagyok. Olyan triviálisnak tűnt. Inkább megbonyolítottam a választ. Amúgy a Nők Lapja cikke kitűnő, a pozitív pszichol

A Nők Lapja 2017.március 14-i számában jelent meg Jónap Rita cikke, Lehet-e a boldogságra nevelni? címmel. Az örök dilemma köszön vissza a Nők Lapjában: ha egy gyereket túlzottan pozitívra " állítunk be", azzal pont az ellenkező hatást érhetjük el. Ha beszélünk kellemetlen dolgokról, azzal is árthatunk, ha nem beszélünk, azzal is árthatunk. Nekünk, felnőtteknek, mindent jól kell csinálnunk? Ezek örök kérdések. Jónap Rita kitűnő írása nem is törekszik arra, hogy végleges válaszokat adjon erre a kérdésre. Általában a Nők Lapjára jellemző szellemi nyitottság árad belőle, ezért jó. Szalad rajta a szem, boldogságtól ficánkol a szív. Az ilyen cikkekért érdemes magazinokat olvasni. xxxxxxxxxxxxxxx Olvass minőségi könyveket is: konyv-ajanlo.blogspot.com

A Valóság című tudományos folyóirat 2017.decemberi számában jelent meg Tele Gábor bravúros esszéje, melynek címe: Ellentmondások a gyermeki lélek felnőttkori jelenlétében. Nagyon szépen megfogalmazza a Szerző az emberi boldogság titkát: el kell hagyni az infantilizmust, mely egyoldalúan a fogyasztói társadalom szenvedő alanyává tesz, s a Maslow-piramis felsőbb szintjei felé kell fordulnunk. Tele Gábor példaként hozza fel a falusi, vallásos-tradicionális társadalomban élő időseket, akik nem ismerik a magaskultúrát, viszont vannak magasabbrendű szellemi igényeik, s ezzel " túlnőnek a kizárólag befelé irányuló fogyasztásorientált társadalomnál...". Szóval, voltaképpen arról ír Tele Gábor, hogy a hit fontosabb, mint a kultúra. Ezt nagyon fontos lenne belátnia minden értelmiséginek. Hajlamosak, különösen a társadalomtudományokkal foglalkozók, azt gondolni és hirdetni, hogy a kultúra a csúcspont, annál feljebb már nincs is semmi. Hát van. Van pedig a hit, az Istenbe vetett alá