Írott és elektronikus média régen és ma

 Egy nagyon jó összefoglaló cikk jelent meg Jugoszlávia második világháború utáni történetéről. A délszláv állam ( mely 1924 óta létezett) 1945 után külön utakon járt: sem a nyugati kapitalista, sem pedig a Szovjetunió uralta kelet-európai övezethez nem csatlakozott. Tito marsall, a jugoszláv partizánok vezére és 1945-re az ország első számú politikai vezetője már 1945.május 21-én Ljubjanában elmondta, hogy nem akarja, " hogy belekverjenek a befolyási övezetkért való alkudozásba".  A cikkből megtudhatjuk, hogy már 1945-ben komoly surlódások voltak a szovjet és jugoszláv katonai vezetés között, képet kapunk arról, hogyan lettek elsőszámú ellenséggé a csetnikek. Elcsodálkozunk azon, milyen hatékonyan szervezte meg Tito marsall a hadseregét. Nagyon fontos, hogy a szövetségesek, különösen az angolok nyomására, II.Péter király tárgyalásokba kezdett a felkelőkkel. Ugyanakkor az utolsó bekezdésből kiderül, hogy az 1945 utáni jugoszláv állam éppolyan kökeményen kommunista állam volt,

 Már a modern kori történelem tragikus lapjaira tartozik, hogy 1994-1995-ben véres polgárháború zajlott a Közép-Afrikában található Ruandában. A hutuk és tuszik összecsapásának több százezer halálos áldozata volt.  A Reader's Digest Válogatás magazin 1994.decemberi számának 67-72. oldalán olvashatjuk Malcolm McConnell: Menekülés Ruandából című írását ,amely a ruandai polgárháború első pillanatairól szól. A kint dolgozó amerikaiak életéért és ügyeiért felelős munkatárs felesége távolból hangzó robbanásokra lesz figyelmes. Pár óra múlva a vérszomjas milicisták már a családját fenyegetik, menekülniük kell. Már majdnem elérik a burundi határt, amikor belebotlanak egy teljesen irracionálisan működő, " katonai" egységbe, tizenévesekből álló milíciába. A történet végét nem árulom el, de annyit mondok: a cikk kiváló, érzékelteti azt a kegyetlenséget, feszültséget, amely az ilyen és ehhez hasonló fegyveres konfliktusokat kíséri.  Egyúttal sokat megtudhatunk magáról a fegyveres kon

 Akik kicsit is ismerik Magyarország és Kelet-Közép-Európa történetét, azok tudják, hogy az 1957-ben hatalomra került Kádár-diktatúra fokozatosan puhult. Ebből azt a következtetést is levonhatnánk, hogy a egyházakkal kapcsolatos üldözés, megfélemlítés is enyhült. De ez nem igaz. Takács Tibor: Nyírségi hittestvérek. Két nyíregyházi evangélikus lelkész megfigyelése az 1960-as évek végén. Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2023/3.39-51. .o. című tanulmányából tudjuk, hogy Joób Olivér nyíregyházi evangélikus lelkészt a kommunista diktatúra rettegett szerve, az állambiztonság, még az 1960-as évek végén is megfigyelt. Összefüggést kívántak találni ugyanis Joób és egy svájci komunizmus- ellenes szervezet között, aztán ennek kapcsán legalábbis bebörtönözni Joóbot. Mindent bedobtak, egy éjszaka például a tetőn keresztül bemásztak a lelkészi hivatalba, hogy lehallgató készüléket helyezzenek el ott. Aztán persze nem találtak semmi különöset,nem volt itt szó semmiféle nemzetközi összeesküvésről, legf

 A történelem névtelen hősei közé tartoznak mindazok az ipari szakemberek, akiket a magyar múlt egyik legsötétebb időszakában, a Rákosi-rendszerben ítéltek börtönre és/vagy kitelepítésre, hamis vádakkal. Közéjük tartozik Papp Simon olajkutató mérnök, akinek életéről már jelent meg monográfia is, de érdeklődőknek mégis először a BBC History folyóirat 2016,novemberi számában Nyáry Krisztián kiváló cikkét ajánlom. Címe: "Gondoltam, hogy a lelki tönkremenetelt jobban elviselem". Megtudjuk a cikkből, hogy Papp Simonnak köszönhetjük, hogy egyáltalán van olajkitermelés Magyarországon, ő fedezte fel Zala megyében az olajmezőket, majd az ő tervei alapján épült meg Európa leghosszabb olajvezetéke. A politika korán beavatkozott életébe, a második világháború idején már a németektől is védenie kellett a magyar olajkincset, aztán a szovjetek tették rá a kezüket. Papp Simont az általa irányított amerikai-magyar vegyesvállalat éléről tartóztatták le, hét évre börtönbe zárták. Pontosabban: e

 Akit érdekel Budapest várostörténete- meg úgy általában véve az egész magyar történelem-az olvassa el Torma Tamás:BFolytonos laha, EMKE, Új Blaha című írását, mely a Népszava napilap 2021.szeptember 6-i számának 5. oldalán jelent meg. Szó esik benne a Blaha Lujza tér történetéről, megtudhatjuk, miért is hívták a régi EMKE kávéházat úgy, ahogy hívták, megsirathatjuk a kommunista hatalom által lebontott régi Nemzetit, gondolatban ott lehetünk az első aluljáró átadásánál,illetve levonhatjuk a tanulságot:A budapesti Blaha Lujza tér állandósága a változásban rejlik.  Nekem nagyon tetszett ez a cikk, kicsit nosztalgikus érzéseket ébresztett bennem, de maga az összhatás túlmutat ezen. Torma Tamás cikke nem más, mint történelem alulnézetből, a magyar múlt egésze egyetlen pontból, a Blaha Lujza térről nézve. Kitűnő írás, ajánlom mindekinek. 

 Hogyan értékelhetjük a 2023.évet?Szerintem nem tartozott az emberiség történetének legszebb esztendei közé. 10 pontból 5 pontot adnék rá.  Nem sikerült lezárni az orosz-ukrán háborút,ősszel pedig újabb háború robbant ki a Közel-Keleten. A klímaváltozás ellen sikerült tenni valamit,valamelyest javult az egészségügy globális  helyzete is. Az északi félteke országainak GDP-je nőtt,az Egyenlítőtől délre fekvő államok viszont szegényebbek lettek. Szóval,eléggé vegyes volt a 2023.esztendő. Reméljük,a következő év már jobb lesz!

 Mi sem jelzi jobban a 20.századi magyar történelem tűnékény változékonyságát, mint Károlyi Mihály (1875-1955) alakjának, politikájának interpretálása. Úgy változott a Károlyi Mihály- interpretáció, ahogyan történelmünk. Az első világháború után pár hónapig ünnepelték őt,ő volt az " őszirózsás forradalom" vezető politikusa, arca, ahogy ma mondanánk. Azt hitte a közvélemény- a konzervatívok is-,hogy ő lesz az, aki megoldja a vesztes oldalon helyet foglaló Magyarország gazdasági-társadalmi problémáit. 1919 és a Tanácskoztársaság bukása után Károlyi lett minden rossznak atyja. A Budapesti Hírlap ( konzervatív napilap Rákosi Jenő vezetésével) olyan 1919.október 7-i számának vezércikke olyan jelzőket aggat rá, mint "szégyenteljes alakja korunknak és históriánknak", " bűnkrónika rovott alakja", korcs mágnásivadék", " sikkasztó". 1945 után Károlyi Mihály újra hős lett, afféle proto-baloldali, aki már az 1910-es években felismerte, hogy a magyar tár

 1905-ben nagyon súlyos politikai válság volt Magyarországon, talán a 19. század történelmének legsúlyosabb belpolitikai válsága.Nem szeretnék belemenni a nem éppen szívderítő részletekbe, pl.abba, miként került hatalomra az ún. darabontkormány- ez majd egy másik bejegyzés tárgya lesz- inkább azt tartanám fontosnak kiemelni, hogyan is reagált erre az egész felfordulásra a vidéki sajtó, hogyan kommunikálta az olvasók felé az eseményeket..Vegyünk egy példát, pl. Balatonvidék ( Keszthelyen megjelenő vasárnapi hetilap), 1905.július 2. Szerkesztőségi vezércikk ( fél oldalas) tárgyalja a témát. Három dolgot emel ki: - az ellenállás az egész nemzet ügye - szigorúan törvényes mederben kell tartani - tilos a pártoskodás Hogy ebből mennyi vált valóra a fővárosi nagypolitikai boszorkánykonyhában, arról lehet vitázni. A lényeg, hogy vidéken maradjon meg a béke. Megmaradt. Többé-kevésbé.

 A második világháború ( 1939-1945) lezárásában, egyáltalán: az egész világtörténelemben, kulcsszerepe volt az atombombának, melyeket 1945. augusztusában Hirosima és Nagaszaki városokra dobtak le. De hogyan született meg az atombomba? Mit tartalmazott a Manhattan-terv? Közreműködött-e a kor két kiemelkedő fizikusa,Szilárd Leó és Albert Einstein, az atombomba előállításában? Miért pont Robert Oppenheimer lett a projekt vezetője? Mi történt 1945.július 16-án Alamogordóban? Németország és Japán valóban akart-e atombombát előállítani, s ha igen, milyen sikerrel tette ezt? Ezekre a kérdésekre kaphat választ minden történelem iránt érdeklődő, tanár és diák, a Hadi Krónika című folyóirat 60.számában olvasható Az atombomba születése című cikkben ( szerzőt, sajnos, nem jelöl a folyóirat). Azt is megtudjuk, hogy 1939.áprilisában Fréderic Joliot-Curie francia fizikus egy cikkében leírta, hogy "lehetséges atomhasadáson alapuló fegyvert előállítani.". Lehet, hogy innen indult minden?

 Nagyon fontos szerepet játszott a második világháború befejezésében az 1945-ben az USA által Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombomba. A szörnyű pusztítás nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Japán letette a fegyvert.  De milyen nemzetközi visszhangja volt az atombomba ledobásának? Hogyan reagált a tömegpusztító fegyver bevetésére Sztálin, Hirohito, az amerikai közvélemény,az európai országok vezetői?Erről már kevesebbet tudunk. Éppen ezért hiánypótló a Hadi Krónika című folyóirat 60. százában megjelent cikk, melynek címe:Az atombomba visszhangja. Két történelmi tényt emel ki a Szerző: - Sztálint nagyon meglepte, hogy hogy az USA ilyen hamar be merte vetni a bombát- ne feledjük,a Szovjetunió teljhatalmú vezetőjének elég alapos információi voltak az amerikai atomprogramról.  - a japánok teljesen sokkos állapotba kerültek. Hirosima után azt hitték, hogy az amerikaiaknak csak egy bombájuk van. Nagasaki után nem lehettek biztosak abban, hogy nincs harmadik, negyedik. - Winston Churchill, N

 A HVG hetilap 2023.május 18-i számában olvashatjuk Nagy Gábor:A múltat végképp című,kiváló írását. A cikk Japán és Dél-Korea viszonyát,ezen viszony jelenlegi állását mutatja be. Szó esik Jun Szuk Jeol dél-koreai és Kisida Fumio japán miniszterelnökök találkozójáról,megtudjuk,milyen étel az omurice. Részletes képet kapunk arról,milyen hatása volt a két ország kapcsolatára a dél-koreai legfelsőbb bíróság 2018-as döntésének,illetve,hogy miért vette le Japán a megbízható kereskedelmi partnerek listájáról  Dél-Koreát ( nem akarom megfosztani az  Olvasót az újdonság varázsától,annyit  elárulok:itt bizony történelemről,mégpedig a  második világháborúról van szó...). Azt is megtudjuk,milyen szerepet játszik a japán-dél- koreai politikai kapcsolatok alakulásában az USA. Nagy Gábor cikke kitűnő. Objektív,elfogulatlan. Tartalmazza a fontos tényeket,ugyanakkor nem szakértő olvasó számára is érdekes. Ez a cikk mérce lehet minden újságíró számára. Feltétlenül ajánlom minden,Ázsiával bármilyen szint

 A Magyar Narancs hetilap 2021.január 21-i számában jelent meg egy szenzációsan jó színikritika Puskás Panni tollából. Címe:A történelem mellékszereplői. Az írás Radu Afrim rendező Grand Hotel Retromadár illetve az előadás előzményeként felfogható Retromadár blokknak csapódik és a forró aszfaltra zuhan című produkcióját értékelte. Méghozzá nagyon jól,feltéve ugyanazt a kérdést,amit a rendező:mi,egyszerű emberek,a történelem mellékszereplői,mikor számolunk le a diktatorikus politikai rendszer emlékével,a huszadik századi múlttal?Nehezebb megszabadulni egy tapétától,mint tudomásul venni,hogy az ország vezetőjét mostantól nem XY-nak,hanem NZ-nek hívják. Érzelmileg manipulált társadalomban élünk,az elengedés pszichológia attitűdje még nem alakult ki. Mint egy búvópatak,időről időre visszatérnek a már-már elfeledett múlt bizonyos elemei.Nem tudunk csak úgy szakítani a múlttal. Miután elolvastam a Magyar Narancsban megjelent kitűnő kritikát,megnéztem az előadást online,a Tompa Miklós társula

 Dobrudzsa Románia területén található, a Duna és a Fekete-tenger által határolt terület. Van ugyan szomorú történelmi múltja, de itt most nem erről szeretnék beszélni, hanem ennek az Európában egyedülálló vidéknek elképesztő természeti szépségeiről. Az Erdélyi Gyopár című turisztikai folyóirat 2005/6. számában jelent meg egy nagyon jó cikk, Madarak az őszi Dobrudzsában címmel, szerzője Szabó D. Zoltán illetve a fotós Jakob Augustin. Remekül megfigyelhetők Dobrudzsában a madarak élőhelyei, táplálkozásuk, viselkedésük. Nagyon fajgazdag vidék ez, a cikk az alábbi madárfajokról tesz említést: - vörösfarkú egerészölyv - békászó sas - kígyászölyv, - fekete és fehér gólya - héja - kékes rétihéja - búbos vöcsök - kuvik - búbos pacsirta - rózsás gödésny - füstifecske - ugartyúk - borzas gödény - fenyérfutó - havasi partfutó Nem akármilyen biodiverzitás. Ajánlom a cikket mindenkinek, aki valamilyen formában madarakkal foglalkozik. Feltétlenül el kell ide látogatnia! A cikk pedig, még egyszer mo

 Nyár végén,ősz elején jólesik néha kimozdulni otthonról,kirándulni egy kicsit. Minderre renek belföldi turistacélpont a Zala megyei Bagod és Szentpál. Amint az a Magyar Turista című folyóirat 2004.júniusi számának cikkéből kiderül(Szentpál fordulása. Szerző:Orbán Róbert). Kellemes,dunántúli,dimbes-dombos táj,picit hűvősebb időjárás,mint az ország többi részén. Nem központi fekvésű,alig van turista,olyan békés,időtlen,természetbe ágyazott minden. Ha van affinitásunk a történelemhez,belegondolhatunk,hogy már az Árpád-korban ugyanilyen lehetett itt minden. Akkor épült ugyanis a szentpáli templom,azóta persze felújították.  A cikk és a közölt fényképek kiválóak. Jó lenne,ha a média többször adna hírt az efféle csendes,eldugott turista-célpontokról is,nemcsak a zajos,forgalmas idegenforgalmi paradicsomokról. 

 A huszadik századi történelem egyik leginkább megosztó személyisége volt Nasszer,a modern Egyiptom megteremtője. Az IPM (InterPress Magazin) 1986.decemberi számában olvashatjuk róla Gömöri Endre:Nasszer csillagórái című írását. Megtudjuk,milyen körülményekre vezethető vissza az 1952-es puccskísérlet. Bepillanthatunk a Szuezi-csatorna államosításának történelmi kulisszái mögé,a megjelenés idejéből fakadóan magyar vonatkozások nélkül. Képet kapunk arról,valóban tekinthetjük-e Nasszert a pánarab nacionalizmus vezetőjének. Megismerjük azokat a politikai manővereket,melyet Nasszer a nagyhatalmak-Anglia,Franciaország,USA,Szovjetunió-között vívott. Meggyőződésem,hogy a cikkben is említett golfozós epizód nem igaz. És megtudjuk,hogyan végződött-majdnem-egy etióp császár halálával egy temetés.  Remek cikk,ajánlom történelem szakos tanárok,egyetemisták,érdeklődő középiskolások figyelmébe.

 Már ez is történelem...A Dél-Afrikai Köztársaság a 20.század második felében az aparthaid rendszer elnyomásában élt. 1994-ben azonban megbukott a diktatorikus rendszer (ennek jeleként a sokáig politikai fogolyként börtönben ülő Nelson Mandela lett a köztársasági elnök),s lassan ugyan,de megkezdődött a demokrácia kiépülése. A Newsweek hetilap 1996.január 15-i száma képes mellékletet közöl a Dél-Afrikai Köztársaság átalakulásáról. Szó esik a gazdasági változásokról,az export és import élénküléséről,a modern kommunikációs hálózatok kiépüléséről,s arról,hogy egyre több turista keresi fel a természeti szépségekben gazdag országot. A cikkek nagyon őszinték,igazak. Pozitív módon viszonyulnak a változásokhoz,de nem hallgatják el a    problémákat sem. Ajánljuk a Newsweek vonatkozó számát történészeknek,gazdasági szakembereknek. 

 A második világháború (1939-1945) a huszadik századi történelem legnagyobb katasztrófája volt. Minden nemzetben, minden országban működtek olyan ellenálló szervezetek, melyek tagjai demokratikus rendszerben szerettek volna élni. Azon dolgoztak, hogy a fasizmus vereségével minél gyorsabban érjen véget ez a borzalom.  Csakhogy, sajnos, a fasiszta országok titkosszolgálatai is próbálták kiaknázni a helyzetet. Amint az az IPM magazin 1982. júniusi számából kiderül, Olaszországban a titkosszolgálat ál-ellenálló szervezetet alakított, Luca Osteria, a Hugo doktor néven ismert lelkiismeretlen kémelhárító irányításával. Céljuk kettős volt: becsapni az angol titkosszolgálatot, illetve feltárni, Mussolini diktatúrájában kik azok, akik hajlandóak akár fegyveresen is fellázadni a diktátor ellen.  A Harmadik Front nevű ál-ellenálló szervezet aztán csúfos véget ért. Hogy hogyan, azt megtudhatjuk, Franco Fucci kitűnő cikkéből, mely az IPM 1982.júniusi számában jelent meg, címe:Álellenállók.

 A Top Gun folyóirat 2000/11.számában interjút olvashatunk Marton Lajossal. A rendkívül izgalmas cikk szerzője Szepesi József,címe:Az "angyalarcú mesterlövész". Marton Lajosról igen keveset szól a közbeszéd,pedig megérdemelné,hogy a magyar történelmi köztudat számontartsa. A Magyar Honvédség légierejének tisztje volt,rendkívül művelt,tóbb nyelven is beszélő katona. 1956-ban a forradalmárok mellé állt,november 4-e után Franciaországba emigrált. Belekeveredett a de Gaulle tábornokot hatalomra segítő puccsba,valamint a tábornok elleni összeesküvésbe is. Nagyon izgalmas élete volt. Érdemes elolvasni az interjút. 

 A gazdaságtörénet és az agrártörténet feljegyzi, melyek voltak az egyes területeken a legnagyobb szárazságok. A Kárpát-medencében, Magyarországon, minden idők legnagyobb aszálya a 2022.évi szárazság volt.  Akit részletesebben érdekel a téma, annak ajánlom a Haszon Agrár magazin 2022.szeptemberi számának Kiszáradt a fél ország című cikkét. Szerző: Petneházi Attila.  A cikkből kiderül többek között, hogy 2022-ben kiszáradt kb. 1 millió hektár termőföld, ez a magyarországi termőföld 20 %-a. A búzánál 25 % a terméskiesés. A kukorica 60, a napraforgó 40 %-a veszett oda. Elképesztő számok, elképesztő mennyiségek.  Szó esik a cikkben a gazdáknak juttatott állami támogatásokról, azokra való jogosultságról is.  Nagyon remélem, hogy még egy ilyen éve nem lesz a magyar agáriumnak, mint volt 2022.  Bár a klímaszkaértők nem biztatnak sok jóval.  A cikk viszont kitűnő. Véleményem szerint a Haszon Agrár jóval több, mint egy magazin. Nyugodtan lehetne szakfolyóiratnak vagy ismeretterjesztő folyóira

 A történelem egyetemi kurzusai főként másokról szólnak: nagy hadvezérekről, híres művészekről, gondolkodókról, miniszterelnökökről, királyokról és egyéb híres személyekről.  A Nők Lapja című hetilap 2022.november 9-i számában Gellért Veronika kommunikációs tanácsadó említést tesz egy elképesztően jó történelmi kurzusról ( színhelye: Színház- és Filmművészeti Egyetem, televíziós műsorvezető- rendező szak). Rainer M. János, a neves történész, olyan feladatot adott a hallgatóknak, mely mindenki számára testhezálló volt: saját családtagjaikat kellett kérdezni történelmi eseményekről. Mit csináltak akkor, amikor ez és ez történt....Ha tudománoysan fogalmazunk ,akkor ez egyfajta oral history. Szerintem nagyon érdekes lehet, ha ma lennék egyetemista, biztosan áthallgatnék, akármilyen szakra járnék is. Szerintem elképesztő dolgokat tudtak meg a hallgatók a saját családjukról.  Nem tudom, hogy a " színi" átalakulása után megmaradt-e még ez kurzus, azt gondolom, kár lenne, ha elnyelné