Írott és elektronikus média régen és ma

 A 2011.évi spanyolországi választásról a legtöbb magyar Olvasó igencsak keveset tud. Egy részletes elemzést olvashatunk az eseményről az Ezredvég folyóirat 2012.május-júniusi számában ( Manuel Garcia Bernardez:Rendellenességek és többségi szavazatok.Vizsgálódás a spanyol parlamenti választásokról és a május 15-e Mozgalomról). A választás amúgy nagy meglepetést nem hozott, a jobboldali PP, azaz a Néppárt nyert, a szavazatok 44,6, a mandátumok 53,1 százalékát megszerezve. ( Feltehetjük a kérdést:honnan ez plusz 10 százalék). Ez 186 mandátumot jelentett a Néppártnak. Második helyen a PSOE végzett, 110 mandátumot kapott. Harmadik lett az Összefogás és Egység katalán párt, minössze 16 mandátummal! Tehát van két nagy párt, meg sok kicsi. Egészen pontosan:13 párt került be a parlamentbe, ebből 3 1-1 mandátummal, kettő pedig 2-2 mandátummal.  Lehet persze szörnyülködni a dolgon ( sokan nem szeretik a kis pártokat), de azért van jó oldala is a mandátumok ilyetén megoszlásának:minden árnyalatna

 A második világháború (1939-1945) a huszadik századi történelem legnagyobb katasztrófája volt. Minden nemzetben, minden országban működtek olyan ellenálló szervezetek, melyek tagjai demokratikus rendszerben szerettek volna élni. Azon dolgoztak, hogy a fasizmus vereségével minél gyorsabban érjen véget ez a borzalom.  Csakhogy, sajnos, a fasiszta országok titkosszolgálatai is próbálták kiaknázni a helyzetet. Amint az az IPM magazin 1982. júniusi számából kiderül, Olaszországban a titkosszolgálat ál-ellenálló szervezetet alakított, Luca Osteria, a Hugo doktor néven ismert lelkiismeretlen kémelhárító irányításával. Céljuk kettős volt: becsapni az angol titkosszolgálatot, illetve feltárni, Mussolini diktatúrájában kik azok, akik hajlandóak akár fegyveresen is fellázadni a diktátor ellen.  A Harmadik Front nevű ál-ellenálló szervezet aztán csúfos véget ért. Hogy hogyan, azt megtudhatjuk, Franco Fucci kitűnő cikkéből, mely az IPM 1982.júniusi számában jelent meg, címe:Álellenállók.