Írott és elektronikus média régen és ma

 Szeretek régi újságokat olvasni. Olykor gazdagítja történelmi ismereteimet. Madaras József (1937-2007) a huszadik század egyik legnagyobb magyar színésze volt. Megszámlálhatatlan mennyiségű filmben,tévésorozatban játszott. Azt,hogy miféle szerepe volt neki a politikában,nem tudtam. Egészen addig,míg el nem olvastam a Pesti Riport című lap 1993.január 5-i számában Hámori Tibor: Madaras József-kóma után című cikkét. Madaras elmondja,hogy érzése szerint szándékosan mellőzik őt a szakmában,alig kap szerepet,pedig öt gyermeke van. Részletesen szól politikában(azaz azóta már:történelemben) betöltött szerepéről. Madaras az 1980-as évek végén -ekkor már nyilvánvaló volt,hogy a szocialista rendszer akkori formájában nrm életképes-nagy vendégségeket rendezett budajenői házában. Felsorolja kik ültek az asztalánál:mások mellett itt ették a halászlevet vagy a lecsót Grósz Károly,Berecz János,Horváth István,Pozsgay Imre,Csurka  István,Csoóri Sándor. Madaras célja az volt,hogy rávegye Grósz Károlyt:

Azt gondolnánk, a nagy emberek, csúcsértelmiségiek, művészek, elfelejtik tanáraikat, hogy megvalósíthassák önmagukat. Ez annyira félreértés, hogy csak na. A Gyermekünk folyóirat 1986/5. számában híres emberek beszélnek emlékezetes tanáraikról. Törőcsik Mari színművész a tornatanárára, a könyvvitel-tanárára, valamint Kornisné Panniné nénire, Vas István sógornőjére emlékszik. Vámos Tibor akadémikus inkább a középiskolát élte meg pozitívan, mint az általánost. Fedor Ágnes, újságíró- nos, őszintén szólva, eleinte nem értettem, miféle tanárról beszél, aztán kiderül, hogy Jaschik Álmos grafikusművész tanárról van szó. Péchy Blanka színművész pedig a történelemtanárára gondol szeretettel, míg Vargha Balázs író is a rajztanárát emeli ki. Szóval, nem a szak számít, hanem a személyiség. Ennyi a tanulság.