Írott és elektronikus média régen és ma

 Sokan- munkapszichológusok, közgazdászok, orvosok, vállalkozók- próbálták már megfogalmazni, miért is tesz jót az embernek az aktív élet, azaz a munka. Találtam egy verset, magyar költő írta, még a magyar irodalomban is kevéssé ismert, de mindennél találóbban megfogalmazza, miért is kell az embernek dolgoznia, alkotó munkát végeznie. Veress Miklós:Munkadal című népies-realista verse a Kortárs irodalmi és művészeti folyóirat 1977/3. számában jelent meg.  Van benne négy sor:"...őrölj,malom,őrölj/mert aki nem őröl/abba a nagy csendbe/úgyis beleőrül...".  (A malom itt metafora, az embert jelképezi). Pontosan erről van szó,. . A nem dolgozó ember elveszíti kapcsolatát a világgal, csend-élete lesz, körbeveszi őt a csendes érdektelenség. Ezt az emberi lélek nehezen viseli, mert az ember társas lény, arra teremtetett, hogy együtt legyen, kommunikáljon más emberekkel.  különösen nyugdíjba vonuláskor tapasztalja meg sok ember az elhagyatottság, feleslegesség érzését.  Napjainkban, ami

 A Kortárs irodalmi és kritikai folyóirat 1977/3.számának 422.oldalán olvashatjuk Veress Miklós:Munkadal c.versét. A költemény 18,zömében 6 szótagú sorból áll. Minden sor kisbetűvel kezdődik, a sorok végén pedig nincs írásjel. A költő ezzel a munka folytonosságát,örök ritmusát akarja érzékeltetni. A vers csak formáját tekintve munkadal. Valójában élet és halál körforgásáról,a dolgok ciklikus újrakezdéséről szól. Ennek a folyamatos elhalás-újrakezdésnek akkor lesz vége,ha elfogyik az éltető víz,minden kiszárad,elcsendesedik,s úrrá lesz a világon az őrület. Veress Miklós Munkadala népi stílusú,de nagyon modern,filozófiai szakszóval ontológiai kérdéseket feszegető vers. A 15-18.sorokban található antik mitológia-történelmi utalás pedig a folyamatok örökérvényűségét és egyetemességét hangsúlyozza.