Írott és elektronikus média régen és ma

 Mi sem jelzi jobban a 20.századi magyar történelem tűnékény változékonyságát, mint Károlyi Mihály (1875-1955) alakjának, politikájának interpretálása. Úgy változott a Károlyi Mihály- interpretáció, ahogyan történelmünk. Az első világháború után pár hónapig ünnepelték őt,ő volt az " őszirózsás forradalom" vezető politikusa, arca, ahogy ma mondanánk. Azt hitte a közvélemény- a konzervatívok is-,hogy ő lesz az, aki megoldja a vesztes oldalon helyet foglaló Magyarország gazdasági-társadalmi problémáit. 1919 és a Tanácskoztársaság bukása után Károlyi lett minden rossznak atyja. A Budapesti Hírlap ( konzervatív napilap Rákosi Jenő vezetésével) olyan 1919.október 7-i számának vezércikke olyan jelzőket aggat rá, mint "szégyenteljes alakja korunknak és históriánknak", " bűnkrónika rovott alakja", korcs mágnásivadék", " sikkasztó". 1945 után Károlyi Mihály újra hős lett, afféle proto-baloldali, aki már az 1910-es években felismerte, hogy a magyar tár

 1993-ban Magyarországon még nem volt kereskedelmi televíziózás, összesen három országos sugárzású TV-csatorna működött, a köztévé 1. műsora, a 2. műsor, és az akkoriban helyét kereső ATV. Utóbbit még nem annyira ismerték a tévénézők, mindenki az ' egyest" vagy a " kettest" nézte. Nézzük, 1993.december 20-án milyen programokkal várta a Kedves Nézőket a köztelevízió ( ahogy akkor hívták, Magyar Televízió) 1. műsora! 6.05: Falutévé 6.25: Határtól határig 6.35: Üzlet 6.45: Híradó 7.00: Nap-Kelte 9.00: Napközi 12.07: Déli üzlet 12.27:Napközi 16.00: Híradó 16.10: Szórakaténusz 16.25: Hatalom és szenvedély (szappanopera-a szerk.) 17.15: Hagyomány 17.55: Jelképtár 18.00: Kapcsolj be! 18.35: Szerencsekerék 19.07.Esti mese 19.17: A hitről gyerekeknek 19.30: Híradó 20.05: Columbo 21.20: Létkérdések 22.15:Színházi napló 22.55:(H)arcképek 23.35: Híradó 23.40: BBC-Híradó Megállapíthatjuk, hogy túlnyomórészt a mai m5 csatorna kínálatának felel meg az akkori köztévé műsorkínálata.

 Egy érdekes cikkre akadtam a Somogyi Hírlap 1993.január 13-i számában. Arról szól-pontosabban:azt a gyakorlatot kárhoztatja- Várnai Ágnes:Vállalkozó orvosok című írása,hogy az állam és az önkormányzatok nem támogatják a kistelepüléseken műkődő orvosi praxisokat illetve patikákat. Az akkori szabályozás szerint az 5000 lakosnál kevesebbet számláló településeken nem is lehetett létrehozni patikát. Az tetszik ebben a cikkben,hogy a másik oldal álláspontját is figyelembe veszi. 1993-at írtunk,alig múlt rendszerváltás,a települési önkormányzatoknak nem volt egy fillérje sem. Nem éppen szívderítő helyzet. Harminc év múltán még mindig sok kistelepülésnek nincs saját háziorvosa. Ez sem túl szívderítő. A cikk viszont nagyon jó.

 Az 1945 után létrejött kelet-európai kommunista rendszerek tönkretették az egyházakat. Hogy hogyan,azt Balogh-Zila Teodóra Berecky Ildikó nyugdíjas lelkésszel készült intetjúja (Ne engedjük el a szórvány kezét!Reformátusok Lapja 2021.december 12.,11-14.o.). A 12 oldalon Ildikó néhány mondatban felvázolja,hogyan lehetetlenítették el a kommunisták 1945 után az egyházak működését  Elvették az egyház földjeit,államosították az iskolákat. A korábban az egyház fenntartásában jelentős szerepet játszó,sok esetben presbiteri feladatokat is betöltő nagygazdákat kuláknak minősítették,gyakran lakhelyük elhagyására kényszerítették. Az egyházakat állami irányítás alá vonták,önmagukat nem is lettek volna képesek fenntartani a gyülekezetek..A hívők korábbi ajándékai elmaradtak. Vajon a rendszerváltás meghozta a változást?Részben-felel erre Bereczky Ildikó. Az egyházak visszakaphatták az iskolákat,a földet viszont nem . Ahogy mondták,legelő birka nélkül.  A kitűnő interjút olvasva azt kívánom,korszerű

 Krasznahorkai László nem arról híres,hogy műveinek történései irodákban vagy művészeti galériákban zajlanának. Az ő irodalmi közege a kocsma,az aluljáró,a lovi,a rehabintézet,meg egyéb,nem igazán "bársonyos" helyek. A Rakéta Regényújság 1988/15.számában egy kevéssé ismert Krasznahorkai-művet olvashatunk,címe:Kitekintés az univerzumra. A történet egy kisvárosi kocsmában játszódik,főhőse Valuska,a meglehetősen együgyű harminckét éves(ismerős ez a kor irodalomtörténetből?) költői lélek. Neki csak a kozmosz számít,földi dolgokhoz kissé buta. Ennek ellenére nagyon rokonszenves fiatalember. Az elbeszélés mondatai kissé hosszúra nyúltak,de pár (na jó,5-6) után meg lehet szokni. A hős pedig feledhetetlen. Itt-ott tetten érhető némi politikai áthallás,az 1980-as években már divat volt reformernek lenni,de alapvetően a mű emberi sorsokról,egyéni drámákról szól. Megmártózunk a kozmosz és a kocsma légkörében,s nyomára lelünk valami öröknek. A Rakéta Regényújság pedig a rendszerváltás ut

 Igen, ez nem vicc, Kedves Látogatónk! Volt olyan időszak Magyarországon, amikor országszerte közel 500 múzeum és pontosan 2605 művelődési ház várta a kulturálódni vágyókat. Ma, 2022-ben ennek töredéke áll redelkezésre.  Ráadásul a jobb művházak telis-teli voltak jobbnál jobb rendezvényekkel, koncertekkel. Kovács Kati, Aradszky László, Koncz Zsuzsa. és a kor többi menő énekese egy nyár alatt több száz " vidéki vendégszereplést" ( kissé lenéző szóval: haknit) tudott vállalni, mivel volt hol.  No, és hogy mikor volt ez? Hát, történelmünk nem túl dicsőséges időszakában, a Kádár-korszakban. A Társadalmi Szemle ( ez volt az MSZMP elméleti folyóirata, jelentsen ez bármit) 1980.számában Kállai István hívta fel a figyelmet arra, hogy jobban kell koncentrálni az erőforrásokat, és jobban ki kell használni a lehetőségeket.A pártzsargont magyarra fordítva:minél több rendezvény legyen, ne álljon üresen egyik művelődési ház se, népművelők, tessenek megdolgozni a pénzükért!   Azt gondolom,

 A Kádár-korszakban (1957-1990) Magyarországon ismertebb író Gyurkó Lászlónál nem volt.Gyurkó kapta ugyanis azt a megtisztelő feladatot,hogy megírja Kádár János életrájzát. Az Arcképvázlat történelmi háttérrel a Kádár-korszak egyik -mesterségesen,az MSZMP által is menedzselt sikerkönyve lett,a média agyonreklámozta,s persze minden könyvtár rendelt belőle többet is. Próbált volna nem rendelni... A HVG 2022/19.számának 42-44.oldalán olvashatjuk Murányi Gábor:Magasztalás sajtófokon című cikkét. Ez a cikk a könyvről,a nagy életrajzról szól,meg arról,miért pont Gyurkót választották ki erre a feladatra.Arcképvázlatot ad az "Arcképvázlathoz.Történelmi hátteret ad a "történelmi háttérről". Gyurkó rendszerváltás utáni pályafutásáról csak annyit ír a kitűnő Szerző,hogy elfelejtették az írót. Aki tud valamit Gyurkó rendszerváltás utáni életéről,recepciójáról,bármiről,az írja meg nekünk. Természetesen csak szépen,kulturáltan. Ahogy kell. 

 Ritkaság, hogy egy repüléstörténettel foglalkozó ismeretterjesztő cikk élénk irodalmi stílusban, civil Olvasók számára is élvezetesen íródjon. Barta Endre:Pápai élmények. Egy repülőgép története napjainkig című írása az Aranysas folyóriat 2021/7. számában jelent meg. Egy MiG-23F repülőgép magyarországi "karrierjét" írja le, mégpedig a repülő szemszögéből, egyes szám első személyben mesélve. Megtudjuk, hogyan került Magyarországra a szovjet repülőgép 1979-ben, miért csúszott egy évvel a határidő, hogyan nézett ki kívülről ez a remek repülőgép, miért került a gép a 47.vadászrepülő ezredhez. Megtudjuk, hogy 134 órát volt levegőben a gép 1982-ben, ez volt a csúcs. Olvashatunk arról, mekkora balhé kerekedett abból, hogy századjelvényeket festettek a gép orrára.  Valóban a plovdivi ( Bulgária) rosszul sikerült ipari javítás volt az oka, hogy a pilóták nagy része nem szeretett ezzel a típussal repülni? Mindenesetre a félelmeknek volt alapjuk, 1990-ben három pilóta vesztette életét

 Amikor az ember történelmi munkákat, vagy publicisztikákat olvas a Kádár-rendszerről, avagy épp a rendszerváltásról, szomorúan tapasztalja, hogy a történészek szerint Magyarország az 1980-as években egy technológiailag fejletlen, elmaradott ország volt. Az akkori magyar emberek pedig- vélekednek a történészek- folyton csak az elavult termékeket előállító gyárba jártak dolgozni, nem is sejtették, milyen nagy jövő előtt áll a számítógép, a kommunikáció, meg minden. Való igaz, Magyarország valóban nem tartozott a technológia-kommunikációs nagyhatalmak közé- gondoljunk bele, átlagembernek éveket kellett várni egy vezetékes telefonra. Ám minden szabály alól vannak kivételek. Magyarországon is éltek olyan emberek, akik látták, hogy az informatikáé, a számítógépes kommunikációé a jövő. 1989-1990-ben több magyar sajtó- és médiatermék( jómagam a Vakok Világa c. folyóirat 1990.novemberi számában, a 12-13.oldalon találtam cikket) is beszámolt arról, hogy hazánkban, a Budapesti Műszaki Egyetem Hí

Ez már történelem... 1989-ben Magyarországon feloszlatták a Munkásőrséget.A magyarországi média,helyesen,a rendszerváltáshoz vezető út,illetve a kommunizmus bukásának egyik fontos lépéseként tálalta az eseményt. A 168 Óra című,akkoriban I.évfolyamát jegyző hetilapban (I.évfolyam,25.szám,1989.október 25. 20-21.o.)Gárdai László cikke elemezte a helyzetet.Három,a témában igencsak kompetens személy szólal meg a cikkben. Németh Miklós akkori miniszterelnök elmondja,hogy kormánybiztost fognak kinevezni,aki kontrollálja a feloszlást,hiszen 11 milliárdos eszközállományról van szó. Elmondja még,hogy a 60 ezet munkásőrből kb. 1000 volt főállású. A nyugdíjas korúakat nyugdíjazzák,a többiek elhelyezkednek a gazdasági élet különböző területein. Ezután következik Borbély Sándor volt országos parancsnok. Megtudhatjuk tőle,hogy a Munkásőrség nem is volt diktatorikus szervezet. Figyeljük a bravúrt:"...akkor most mindenki rohangálna itt".Hanem az állomány fegyelmezetten tudomásulvette a döntés

Érdekes cikk jelent meg a História történelmi folyóirat 2002/1.számában,Nyers Rezső tollából. A 68-as magyar gazdasági reform egyik szellemi atyjaként ismert politikus a magyar rendszerváltás nemzetközi hátterét elemezve írja:"Maga Gorbacsov gyakorlatilag egy második helsinki találkozóban akarta realizálni a továbblépést,de ehhez csak az olasz vezetőket sikerült megnyernie."(19.o.). Hát,ezt annak idején nem kürtölte világgá a hazai média... Jellemző ez amúgy Mihail Gorbacsovra. Ő őszintén hitt a szocializmus megreformálhatóságában. Azt gondolhatta,elég,ha mostantól betartjuk az emberi jogi törvényeket,és nemzetközi szerződésekkel garantáljuk a status quot. Csakhogy az USA és a kelet-európai ellenzék már többet akart. Rendszerváltást. Gorbacsovon túllépett a történelem. 

A Hitel című folyóirat 2017.decemberi számában jelent meg Zétényi Zsolt írása az igazságtételről (Néhány őszinte szó az igazságtételről avagy megtettünk-e mindent,ami tőlünk tellett?).Nagyon alapos elemzése ez a tanulmány az 1991-es Zétényi-Takács-féle törvénynek, valamint az a körül kialakult alkotmánybírósági huzavonának. Alaposan átolvasva az írást, jómagam egyetértek Zétényi Zsoltnak az AB-t elmarasztaló álláspontjával, ám ismerve hazánk rendszerváltás utáni történelmét,annyit mindenképpen hozzátennék:hallgattassék meg a másij fél is!Remek, gondolatébresztő írás, fontos történelmi és jogtörténeti forrásmunka.

Hogyan is éltünk, laktunk, ébredtünk-aludtunk 1989-ben, a rendszerváltás hajnalán, vagy talán éppen már a kellős közepében? A Lakáskultúra exkluzív folyóirat korabeli számait lapozgatva feltűnő, hogy az ott megmutatott lakásbelsők erősen emlékeztetnek mai utódaikra. Igen, az a helyzet, hogy a történelem sokat változott, de a lakások- házak nem. Galériák, parkettás nappalik, elegáns könyvespolcok, csőből készült álproli fogasok- ha bemegyünk egy mai lakásba, ugyanezeket látjuk. Kissé korszerűbb dizájnnal ugyan, de a lényeg ugyanaz maradt. Mi lehet ennek oka? Talán az, hogy az ember ugyanaz maradt. A technikai környezet változik, de mi, ott belül, a szívünkben, megmaradunk embernek. És ez jó. Amúgy meg az Eszményi-Heilig házaspár otthona nagyon szép. Akkoriban elit színvonalúnak számított, ma már a felső középosztály stílusa. Ez is jó. Lehet, hogy jobban élünk, mint 1989-ben? xxxxxxxxxxxxx Nézd meg ezt a blogomat is: konyv-ajanlo.blogspot.com