Írott és elektronikus média régen és ma

 A Reader's Digest Válogatás magazin 1997.májusi számában elképesztő gyilkossági esetről olvashatunk. (Michael Bowker: Lottózó gyilkosok). 1994-ben,Oregon államban négy fiatal brutálisan meggyilkol egy bolti eladót,kolléganőjét összeveri. Nem visznek el mást a boltból,csak ötven dollárt,meg néhány lottószelvényt. Hónapokig semmi eredmény,a négy támadó valószínűleg büntetlen előéletű. Hanem a lottószelvények!Ez utóbbiak buktatták le a gyilkosokat. Oregon államban az a szabály,hogy a tíz dollár alatti nyereményeket nem kell bejelenteni,az egyik bolt mégis felírta a nyertesek nevét,biztos,ami biztos. Azonkívül a nyomozó kreativitása is segített:tudta,hogy az álnevet használó bűnözők gyakran a valódi nevük rövidített,torzított változatát adják meg. Így aztán elkapták a négy fiatalt,aki a megbánás legcsekélyebb jelét sem mutatta. Szórakozásból öltek. Borzasztó.  Maga a cikk viszont kitűnő. Tömör,pörgős,könnyű olvasni. 

 Mint annyi minden másnak,az autózásnak is megvan a maga története. A Reader's Digest Válogatás  magazin 1997.novemberi számában jelent meg Ray Hutton:A jövő autója c.írása,amely foglalkozik az elektromos autókkal is. Egy szakértő elmondja,hogy jelenleg (1997-ben járunk)az elektromos autók akkumulátora ötvenedannyi terhelést bír,mint a hagyományos benzin-vagy dízelüzemű járművek esetében. Szerző ugyanakkor azt is hozzáteszi,hogy Párizsban már megjelentek az utak szélén az elektromos autók aksijának feltöltésére szolgáló töltőszekrények. 1997-ben? Nem korai ez egy kicsit?Vagy mi itt,Közép-Európában ennyire le voltunk maradva?Döbbenet.Mindenesetre a cikk jó,és 25 évvel megjelenése után olvasva nagyon érdekes adatokat szolgáltat az elektromos autók és általában:a gépjárművek,történetéhez.

A Reader's Digest Válogatás (RD) című folyóirat 2001.júliusi számában hosszú cikket olvashatunk bizonyos indiai származású Shabeer Bhatia úrról, aki 300 dollárral a zsebében meghódította az USA-t, a világ informatikai piacának meghatározó szereplőjévé vált, amikor is kitalálta a mindenki által használható e-mailt. Az elektronikus levelezés egy szűk réteg privilégiumából lett az átlagember mindennapos kommunikációs eszköze. Nekem erről a cikkről ( mellesleg: Po Bronson írása) Magyarországon az ilyen fiatalembert több okból sem támogatták volna: 1. Indiai,  menjen haza. 2. Indiai, biztos keresztényellenes. 3. Miért akar valamit közkinccsé tenni? 4. Miért olyan fiatal? 5. Honnan tudjuk, hogy bal- vagy jobboldali? 6. Indiai, tehát biztosan az állampolgárságért csinálja az egészet. 7. Arra nem gondolt, hogy Borsodban meg éheznek? Szóval, Magyarországon nem futott volna be ez a csávó. jól tette, hogy Amerikát választotta.