Írott és elektronikus média régen és ma

 A Nők Lapja (remélem,senkinek nem kell bemutatni...) 1979 évi 36.számában olvasom Szebelkó Erzsébet cikkét,melynek címe:Sem az igazgatónak,sem a portásnak(3-4.o). Nagyon szép,igényes,problémafelvető írás. Három téma köré csoportosul: -A Győr-Sopron megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat kapuvári gyárában fegyelmit kapott egy munkásnő,mert zöldpaprikát vitt be a munkaterületre. -A cég exportál az USA-ba-külön fotón láthatók az angol nyelvű címkékkel ékes húskonzervek-,de az ottani partner nagyon szigorú,rendszeresen ellenőrzi az üzem mikrobiológiai állapotát. -A nők jóval hűségesebb munkaerők,mint a férfiak. A kapuvári üzem dolgozóinak fele nő. A férfiak hamar továbbállnak,nem bírják a szigorú fegyelmet. Hogy ez miért van,arra nincs magyarázat. Mint jelenség,szerintem a 21.századi HR-esek számára is érdekes lehet...

 2016-ban hunyt el Esterházy Péter,világhírű magyar író. A HVG 2020.december 10-i számának 14-15.oldalán olvashatjuk Hamvay Péter kitűnő cikkét arról,mi is lett Esterházy hagyatékának sorsa. Nos,a hagyaték java (többek között levelezések,dedikált könyvek) Németországban van. Hogy hogyan került oda és miért nem hozzák Magyarországra,arról Esterházy Margit,az író özvegye nyilatkozik:"...nem maradhat itthon,ahol életében és halála után is annyit gyalázták".  Azt gondolom,Esterházy Margitnak igaza van. Ami kígyót-békát itt Esterházyra rákiabáltak (és,tegyük hozzá,nemcsak őrá,hanem Kertész Imrére,Kertész Ákosra és még folytathatnánk a sort),azok után én,a laikus is úgy vélem,jobb helyen van az a hagyaték odakint.  De azért-derül ki a cikkből-digitalizálják. Mert-és ezt már megint jómagam teszem hozzá-élnek még ebben az országban értelmes emberek.

 Olvasom,nézegetem a különböző internetes médiumokat (index.hu,telex.hu),ahol is részletesen közlik az ellenzéki előválasztás eredményeit,körzetenként. Az első tizenöt körzet eredményeit megismerve,úgy tűnik,Dobrev Klára nyeri az ellenzéki előválasztást. Ő lesz 2022-ben Orbán Viktor kihívója. Én ebben semmi meglepőt nem látok. Az induló pártok közül a DK-nak van a legszervezettebb tagsága. A jobboldali média ugyan úgy állította be,hogy Gyurcsány Karácsonyt támogatja,de kérdem én:miért támogatna valaki egy fiatalembert a saját feleségével szemben? Az asszony le is nyelné őt keresztben.Meglepően gyengén szerepelt a Momentum.  Szóval,a végkövetkeztetés csak egy lehet:gratulálunk,kedves Dobrev Klára!

 Olvasom a HVG 2020.december 10-i számában Parászka Borókának a romániai választásokról írt nagyszerű elemzését (24-25.o.). Találtam egy érdekes mondatot: a Román Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetői, képviselőjelöltjei szinte mindannyian orvosok voltak. A párt-nem mellékesen- megnyerte a 2020.évi választásokat, igaz, "csak" 29,79 %-ot elérve. Második lett a Nemzeti Liberális Párt, 25,01 százalékkal. Az RMDSZ 6,63 százalékot kapott. Azon gondolkodtam, vaon ez a recept beválna Magyarországon is? Ha valamelyik párt kitalálná, hogy szinte minden képviselőjelöltje orvos lesz, vajon hány százalékot érne el? De lehetne próbálkozni tanárokkal, mérnökökkel, bármiféle értelmiségi csoportosulással. Vajon a magyar választópolgárok hány %-a bízik még az értelmiségben annyira, hogy bejuttassa őket a Parlamentbe? Költői kérdés. Szerintem a válasz:kevés százaléka. Hazánkban egy értelmiségi párt ma nem nyerne. Ugyanis feldobná a labdát az ellenfélnek: lám, ezek itt entellektüelek, nem értenek

 Az Obsitos c.folyóirat(a Honvédelmi Minisztérium lapja) I.évfolyama 1.számának 31.oldalán rövid,ámde kitűnő tudósítás olvasható egy megemlékezésről.A megemlékezést Budapesten rendezte a Repülő és Légvédelmi Tagozat valamint a Tiszta Égbolt Bajtársi Egyesület(TÉBE). Az Örs vezér téren a magyar katonai repülés legnagyobb alakjaira emlékeztek. Petróczy István századosra,az első magyar katonai repülőre,aztán a második világháború ászaira:Szentgyörgyi Dezsőre,Debrődy Györgyre,Tóth Lajosra,Molnár Lászlóra. Nekem nagyon furcsa érzésem támadt a tudósítás olvasásakor. Ugyanis a fent említettek közül egyik nevet sem  ismertem.Meggyőződésem,hogy ezzel nem vagyok egyedül. A magyar történelmi emlékezetből és a történelemoktatásból,politikai okok miatt,kimaradtak a jó magyar katonák. Ezt a hiányosságot pótolni kellene. Napjainkban,a ki tudja,hányadik oktatási reform időszakában,itt lenne az alkalom,hogy legalább nevük említése szintjén megemlékezzünk a magyar katonákról,hősökről. 

 A 168 Óra című hetilap I. évfolyamának I. száma 1989.október 24-én jelent meg. A magyarországi média akkor kezdett el foglalkozni 1956-tal. A hetilapban ( és az ahhoz kapcsolódó rádióműsorban) Rádai Eszter kérdezte Konrád Györgyöt, a neves magyar írót, A látogató című, korszakteremtő könyv alkotóját,  az 1956-os forradalomról ( illetve akkor, Pozsgai Imre nyomán, népfelkelésről). Arról, hogyan emlékeztek rá, akkor, amikor nem lehetett emlékezni. Erről szól ez a rövid interjú. Nagyon tetszik Konrád György válasza. Nem nagyítja fel saját szerepét, nem csinál hőst magából. Elmondja, hogy inkább a " magánélet szférájában" zajlott az emlékezés. Ő például, egyedül, magamagában, többször is végigjárta a fontosabb helyszíneket. Ahogy ma, a 21.században, mondanánk: emlékező túrát tett.  Jelképes számomra ez a válasz. Egyszerű, szerény. Meggyőződésem, hogy a pesti emberek többsége, ha emlékezett egyáltalán 1956-ra, pontosan így tett. Csak később, amikor már divat lett dicsekedni minde

 A HVG-t,illetve internetes oldalát,a hvg.hu-t,általában gazdasági,közéleti médiaplatformként tartják számon. Érdekes azonban a Szellem c.rovata is,rendszeresen beszámol a kulturális élet újdonságairól. A lap 2020.december 10-i számának 43-44.oldalán például Ljudmilla Ulickaja:Csak egy pestis c.könyvéről olvashatunk ajánlót. Olvastam a könyvet,remek,kiváló érzékkel tárja fel a sztálini Szovjetunió abszurdan zsarnoki világát. A HVG könyvajánlója valahogy nem sikerült. Túl mozaikszerű,szétdarabolt,Ulickaja véleménye összefolyik a recenzensével. Szubjektív és objektív akar lenni egyszerre. Lehet,hogy jobb lett volna egy személyesebb hangvételű beszámoló. Nem tudom. Mindenesetre:ha csak egyetlenegy ember is ezen ajánló alapján vette meg a könyvet,már jól járt az egyetemes kultúra. A könyv ugyanis,nem győzöm hangsúlyozni,kitűnő.

A médiából árad a sport. A sportot nagyon szeretjük nézni. De szeretünk-e " tevőlegesen"sportolni?  A Magyar Turista c. folyóirat 2007.szeptemberi számának 35-36.oldalán kivonatot olvashatunk a magyar Országgyűlés által 2007-ben elfogadott Nemzeti Sportstratégiáról( 65/2007, VI.27.). A stratégia maga elég általános- némi nyelvészi humorral azt is mondhatnánk, hogy ezért stratégia- két, igencsak szomorú számadat viszont szerepel benne.  Akkoriban a Magyarországon élő felnőtt lakosságnak mindössze 9 %-a sportolt rendszeresen. Rendszeresség alatt értjük a hetente legalább két alkalommal, legalább fél-fél órát folytatott sporttevékenységet. Televíziónézésre ugyanakkor naponta 144 percet fordítottunk 2006-ban. Azt is olvashatjuk:" A jelenleg nem sportolók 38 %-a szeretne valamilyen formában sportolni. Ez egy minimum 900 ezer fős mozgósítható, megerősítésre és lehetőségre váró réteget jelent". Magyarország lakossága akkoriban 10 millió fő ( hivatalosan, a valóságban már a

 Albert Einstein, a modern fizikai világkép egyik megalkotója 1879-ben született. Születésének százéves évfordulóján Az Élet és Tudomány c. folyóirat címlappal emlékezett a nagy tudósról ( Élet és Tudomány, 1979.03.16.). De hogyan!  Négy arckép Einsteinről. Az első fekete-fehér, komoly, átlagos, mint amikor utcán közlekedik az ember. Mellette karikatúra, az a bizonyos nyelvnyújtós kép. Aztán balra lent, megint a nyelvnyújtós kép, valami textilművészeti alkotáson. Jobbra lent pedig fénykép, rajta a híres képlet. Nem vitatom, hogy Einstein színes egyéniség volt, a róla készült portréban joggal foglaltatik benne a nyelvnyujtogatós kép is. De azért lássuk be, nem ettől lett híres. Ne csináljunk Einsteinből celebet, mert odalesz a tudományos híre, neve! Az ÉT címalpjára elég lett volna egy nyelvnyujtós kép. Így is jó. Einstein arca, mint médiasztár- nem kellene. Van elég celeb a mai médiában bőven. Albert Einstein fizikus volt, így kellene őt megőrizni az emlékezetnek. 

Ez már történelem... 1989-ben Magyarországon feloszlatták a Munkásőrséget.A magyarországi média,helyesen,a rendszerváltáshoz vezető út,illetve a kommunizmus bukásának egyik fontos lépéseként tálalta az eseményt. A 168 Óra című,akkoriban I.évfolyamát jegyző hetilapban (I.évfolyam,25.szám,1989.október 25. 20-21.o.)Gárdai László cikke elemezte a helyzetet.Három,a témában igencsak kompetens személy szólal meg a cikkben. Németh Miklós akkori miniszterelnök elmondja,hogy kormánybiztost fognak kinevezni,aki kontrollálja a feloszlást,hiszen 11 milliárdos eszközállományról van szó. Elmondja még,hogy a 60 ezet munkásőrből kb. 1000 volt főállású. A nyugdíjas korúakat nyugdíjazzák,a többiek elhelyezkednek a gazdasági élet különböző területein. Ezután következik Borbély Sándor volt országos parancsnok. Megtudhatjuk tőle,hogy a Munkásőrség nem is volt diktatorikus szervezet. Figyeljük a bravúrt:"...akkor most mindenki rohangálna itt".Hanem az állomány fegyelmezetten tudomásulvette a döntés

 A Biotechnológia és környezetvédelem- ma és holnap című folyóirat 1997.áprilisi számának 8-9. olvashatjuk Orosz G.Tamás cikkét, melynek címe: Hajdú-bihari zöld körkép. a cikkből kiderül, hogy Hajdú-Bihar megye nem állt olyan rosszul a környezetvédelem vonatkozásában. A megjelenés idején kb. 70, környezetvédő szervezet működött a Tiszántúlon, ezen belül is legalább 36 a megyében. Nagyon sok volt a környezetvédelmi akció, pl. szárazelemgyűjtés, a Víz Világnapjának megünneplése, a Föld napjának megünneplése sok rendezvénnyel, valamint szeptember 18-án a Világtakarítási Nap megyei szintű feladatokkal ( nem tudom, hogy ez az ünnepnap még létezik-e...).  Rendeztek itt konferenciát ( A települési önkormányzatok hulladékgazdálkodása), és rengeteg iskolai előadás, bemutató, a Nagyerdő rendbetétele, a sokak számára ismeretlen Guthi-erdő renoválásának megkezdése- szóval, rengeteg program, rendezvény, oktatási projekt ( pl. a Kölcsey Tanítóképzőn beindult KÖRLÁNC nevű) írta fel Hajdú-Bihar megyét

 Az Alföld folyóirat 2010.évi 2.számában olvashatjuk Vörös István:Díszkivilágítás c.versét. A mű egy olyan problémáról szól,költői érzékkel,amely probléma már a fősodratú médiában is megjelent. Ez pedig a szellemi ember kimerültsége.Néhány megjegyzést szeretnék fűzni a költeményhez. 1.Nagyon jó,nagyon tetszett,a vizen járás ideje valamint a sajtos fokhagymakrémleves illata örökre megmaradtak bennem. 2. Vörös István a fáradtságot,kimerültséget az érzéki szféra és az intellektus összekeveredésével ábrázolja. Illatok és csodák,fények és a tenger hangja,eső-fáradtság-zongora hármas metafora. Furcsa dinamikai ellenpontozás:fáradt ember-folyton mozgó,hullámzó víztömeg.Aki szakavatottan értelmezi a verset,ezeknél a furcsa egységeknél,összeolvadásoknál kell kezdenie. 3. Nekem beugrott az,hogy "21.századi Radnóti,A la récherche". A nemes emlékek helyett az irodalmi aprómunkával kiérdemelt fáradtság. Hogy aztán elemzők-értelmezők gondolnak-e erre,nem tudom. Ezek voltak azok a bizonyos

 Az RB Leipzig labdarúgócsapata az elmúlt években a Bundesliga egyik csodája lett. Remek eredményeket értek el,másodikok lettek a Bayern mögött, nemzetközi szinten is letették névjegyüket, mi, magyarok pedig büszkék lehettünk a csapat három ászára, Gulácsira, Orbánra, és az idei szezontól kezdve Szoboszlaira.  Most is büszkék vagyunk.  Ám volt szerencsém látni 2021.szeptember 15.én a Manchaster City-RB Leipzig BL-meccset, a közmédia jóvoltából. Elképedtem. Mintha a City egy más kategóriát, más futball-szintet képviselt volna. Tudatos, okos, jó értelemben vett agresszív játékkal gyakorlatilag szétszedték a lipcseiek védekezését, még Orbán volt a védelem legjobbja, de ő sem hozta azt az igazi formáját. Gulácsi nem mutatott be bravúrt, a második félidőben csereként beálló Poulsen és Szoboszlai is inkább csak próbálkozott. Az eredmény 6-3 a Manchaster City javára,Guardiola mester örült. Illetve: nem örült a 3 bekapott gól miatt.  Ráadásul, mint az kiderült, a Lipcse a bajnokságot sem kezdt

 A Sporthorgász magazin 2021.februári számának 56-58.oldalán olvashatjuk Ladányi Tamás fotókkal gazdagon illusztrált cikkét. Régebben a média az ilyesmit hívta képriportnak, nem tudom, használják-e még ezt a kifejezést.  A cikk a  Ráckevei-Dunakeszi-Soroksári pontyfogó versenyről szól. A legérdekesebb benne az a sok-sok mosolygó ember, húszkilós pontyokkal, amúrokkal. Majd szétesnek a boldogságtól, és a halak sincsenek nagyon felháborodva. Szóval, belelapoztam egy magazinba, csupa mosolygó embert láttam, és ez olyan jól esett, hogy elhatároztam: szóvá teszem a blogomban. Úgyis annyi szomorú embert mutat mostanában a hazai és nemzetközi média, itt az egyik kivétel. Szóval, azt gondoltam, írok erről egy jó kis rövid bejegyzést.  Megtörtént.  Kívánok mindenkinek hasonló mosolygó arcokat.   Ja, és az állatvédelmi szempontok: a sporthorgászok visszadobják a halat. 

 Az origo.hu számol be ( megtekintve 2021.szeptember 15.9 óra 11 perc) Angela Merkel német kancellár szerbiai látogatásáról. Merkel Vucic szerb miniszterelnöknek kifejtette, hogy mind a 6 nyugat-balkáni államnak " helye van az Európai Unióban". Mely államokra gondolt? Szerbiára, Bosznia-Hercegovinára,Koszovóra, Észak-Macedóniára, Albániára, Montenegróra. Az illető országok médiája ezen bejelentés után az egekbe emelte Merkel asszonyt.  Az egész egy vicc, mindenki tudja, hogy ezek az országok még csak részben érik el az EU fejlettségi szintjét. Ráadásul olyan korruptak, amit mi itt el sem tudunk képzelni. Ugyanakkor Merkel asszony új politikai szerepkört talált magának, és ennek örülhetünk. Egyfajta nem hivatalos bővítési menedzsert csinált magából.  Legalább nem unatkozik.  Magyarország számára viszont kifejezetten előnyös lenne ezen országok uniós csatlakozása. Pörögne a biznisz.Bár, hogy mi előnyös, mi nem, azt ma már csak jósolni lehet.  A cikk amúgy kitűnő, élveztem. 

 Vicc ez, kérem, vicc ez... Szóval, volt Budapesten, az Úr 2021.évében, ez az Eucharisztikus Kongresszus. Jómagam nem vagyok katolikus, ateista sem, akkor mi marad, buddhista, nem, hanem protestáns. de azért néhány média-megjelenést elolvasgattam az eseményről, a lényeg, nagyon röviden összefoglalva, hogy minden rendben ment. Ferenc pápa azt hozta, amit vártak tőle, akik pedig ezt várták tőle, azoknak igaza volt, és ennek örültek, és ez jó. Szóval, örült mindenki. Semmi okot nem találtak a szomorúságra.  Ahogy olvasgattam a pápáról, a katolikusokról ezt a sok mindenféle anyagot, rájöttem, hogy sietnem kell, mert nem fogom időben befejezni a Márai Sándor egyik könyvéről írott könyvajánlómat. Nem is fejeztem. Viszont döbbenetes nyelvi-logikai változást vettem észre az agyamon, ami pedig eddig remekül működött.  Nem tudtam leírni azt, hogy Márai.  Csak azt é, hogy Mária.  Legalább tucatszor eltévesztettem. Az a kis két utolsó betű valahogy összekavarodott.  Mi következik ebből? Sokminden.

 Ritkaságszámba megy,hogy egy családon belül három igen jó képzőművész alkosson. Az Új Művészet folyóirat 2007.márciusi számának 39-41.oldalán egy családi kiállításról olvasható nagyon jól megírt,szakértőre valló kritika. Szeifert Judit írta,címe:Családi ünnep. Kádár György,Túry Mária és Kádár Katalin közös kiállításáról szól. Szeifert Juditnak sikerült megtalálni mindazt,ami a három művész munkásságát egyedivé teszi,de azt is,ami összeköti. Talán a cikket kísérő illusztrációk-azaz:a festmények bemutatása lehetett volna áttekintőbb. Túry Máriától nem feltétlenül az 1950-es években készült Faültetés c.képet hoztam volna. Kádár György Kék kompozíciójának közlése viszont telitalálat. Meggyőződésem,hogy a közönség nagy része ezt a művet nem ismeri,hát most megismerte. Maga a szöveg nagyon példamutató. Szakmai hozzáértést mutat,szövege a közönség számára érthető. Nem minősítő,inkább bemutató kritika ez. Kedvet csinál,feldob,egyszóval:alkot. Kritika,21.századi színvonalon. Ritka az ilyesmi a

 Jómagam nem tartoztam/tartozok Tandori Dezső(1938-2019) feltétlen rajongói közé- szerintem túl sokat írt- ugyanakkor volt valami az egyéniségében, pontosabban: írásainak egyéniségében, ami elbűvölte az Olvasót. Ennek a derék költőnek írónak és médiaszemélyiségnek volt humora, volt, méghozzá olyan igazi.Volt a humorának bukéja. Erről tanúskodik Emberünk című verse is, mely az Alföld folyóirat 2010/2. számában, annak is 33-34. oldalán jelent meg. Mellesleg, nem értem, miért kell a címlapon tipográfiailag kisbetűvel írni, hogy alföld, de sebaj, ettől a folyóirat még nagyszerű. Is tud lenni.  Semmi jele annak, hogy ez itt egy ars poetica lenne. Úgy indul a mű, hogy egy pí tetején ott egy o betű, majd,hogy mindenki értse, Tandori odaírja, hogy ez egy ember. Emberünk.  Aztán elénk tárul mű számomra  legkedvesebb része. Tandori költői köszönetnyilvánítással kezdi az ars poeticáját. Megköszöni minden folyóiratnak, hogy lehozták a verseit. Azért valljuk be: a magyar költészetben nem így szokta

 A közmédián élőben gyönyörködhettünk abban, hogy a világverő albán labdarúgó-válogatott 1-0 arányban legyőzi a magyarokat. A mérkőzésen volt esélyünk a győzelemre, akkor, ha mindkét helyzetünk bemegy, az albánoknak meg hatból egy sem.  A magyar labdarúgó válogatottnak három nagy mumusa van:a kiscsapatok, középcsapatok,meg a nagycsapatok. Előbbire néhány példa: 1957:vereség az akkor igen gyengécske Norvégiától, igaz, erősen megújított kerettel. 1974:Vereség Finnországtól 1988:Két döntetlen Máltával 1992:Vereség Salvadortól(lehet, hogy 93 vagy 91, valami ilyesmi) Nem tudom a pontos évszámot, talán megbocsátja Kedves Látogató, de játszottunk már döntetlent Liechtensteinnel is, idegenben 0-0. 2017-18:Vereség Andorrától és Luxemburgtól.Aztán itthon Kazahsztán ellen 2-3. És még folytathatnám. A magyar zsenialitás, támadó szellemű kreativitás, úgy látszik, kiscsapatok ellen nem érvényesül.  Három nap múlva játszunk Andorra ellen. Már cidrizek...De azért megnézem a meccset a közmédián. Hátha

 Sokan kínlódnak az idegen nyelvek tanulásával. Egyeseknél a nyelvérzék hiányzik,másoknál a tanulás-módszertannal van gond,van,akik viszont azért nem tudnak jól megtanulni egy idegen nyelvet,mert túlzottan maximalisták. Ha valamit nem tudnak teljesen,akkor úgy érzik,nem tudják sehogy. A média még ráadásul ráerősít az efféle szorongásra,például akkor,mikor a tökéletes nyelvtudást ígérő oktatási intézmények reklámjait mutatják. Pedig senki emberfia nem tud tökéletesen megtanulni egy nyelvet. Még a nyelvtanárok sem,sőt,ők vannak legjobban tisztában azzal,melyek az elméleti és gyakorlati hiányosságaik. De miért nem tud egy ember teljes mértékben elsajátítani egy idegen nyelvet?Megtudhatjuk ha elolvassuk a Modern Nyelvoktatás 2007.szeptemberi számának 74-80.oldalán Jónás Frigyes tanulmányát,melynek címe:A magyar,mint idegen nyelv második nyelvként. Szerző ugyan a magyar nyelv tanulásáról ír,nagyon alapos elméleti és gyakorlati felkészültséggel,de a tanulmányban leírtak vonatkoztathatók-véle