Írott és elektronikus média régen és ma

 A magyar irodalom legkoraibb századaiban irodalomkritika nem létezett. Az írók, költők nem voltak hozzászokva, hogy valaki csak úgy jön, és pozitív vagy negatív véleményt merészel írni az ő verséről, novellájáról, drámájáról, regényéről.  A magyar irodalom történetében Kölcsey Ferenc volt az első, aki komolyan foglalkozott műkritikával.Jolsvai András: Kölcsey, a kritikus és az olvasóközönség című kiváló tanulmánya, mely az Irodalomtörténet folyóirat 1989/2. számában jelent meg,részletesen foglalkozik Kölcsey Ferenc kritikai tevékenységével. Három kritikát emel ki a Szerző, s ezek azért is érdekesek, mert mindhárom más-más fogadtatásban részesült.  1.A Csokonairól írt kritika. Kölcsey szerint Csokonai zseniális költő volt, aki azonban nem kapta meg a megfelelő " táptalajt" munkásságához, ezért elsorvadt, poézisének színvonala gyengült. A kritika fogadtatása:a debreceni olvasóközönség éktelen felháborodása, a kritikát közlő Tudományos Gyüjemény című folyóirat előfizetésének tö

 Az Alföld irodalmi és művelődési folyóirat 1977/1.számában jelent meg Páskándi Géza:Az összhang hiánya című írása,mely része volt egy,a modern magyar drámáról és színházról szóló,az 1976.évi Debreceni Irodalmi Napokon lezajlott disputának. Néhány fő gondolat Páskándi írásából-egy részük,sajnos,még manapság,a 21.században is aktuális:A kritikusok az abszurd filozófián alapuló dráma hiányát kérik számon a drámaírókon.Nem lehet a magyar drámát összehasonlítani a nyugat-európaival,mert más talajból táplálkoznak. A történelmi dráma a történelem megismerésének eszköze,nem pedig történelem ürügyén előadott mindenféle gondolatok halmaza. A magyar drámaírásban igenis jelen van a groteszk,pl. Örkény,Csurka,Szakonyi műveiben,sőt,ez a vonulat már Csokonai,Vörösmarty óta ott van a magyar drámában. A színházak le vannak maradva a Szerzők mögött,történelmi tablókat adnak elő századeleji deklamáló-szavaló stílusban.  Legfontosabb feladat a szerzők és színházak közötti összhang újbóli megteremtése len

 Előfordult már jónéhányszor a magyar sajtó és média történetében,bogy zseniket nem alkalmaztak,kirúgtak,összeférhetetlennek bélyegezték őket,stb. Az egyik első ilyen esetről a Múzeumi Kurír című folyóiratban(1974.december) olvashatunk. Az egyik első magyar sajtótermék,a Magyar Hírmondó,egyik szerkesztői állása 1801-ben megüresedett. Nem kisebb név jelentkezett rá,mint Csokonai Vitéz Mihály.Levelére Görög Demeter,tulajdonos-szerkesztő,nem is válaszolt,csak kb. egy év múlva. Csokonai nem vette rossz néven a dolgot,leveléből-amit a Múzeumi Kurírban Molnár József közöl-kiderül,nem is érezte magát egészen alkalmasnak erre a feladatra. Saját műveket kotni,azt igen,mások műveit bírálni,ítéletet mondani-ez nem Csokonai "műfaja"volt.  A cikk nagyon remek munka,jó volt kicsit belemerülni a 19.századi irodalom és sajtó világába.

 Vargha Balázs:Eurydice c.tanulmányát olvasom az Új Írás című irodalmi,kritikai és művészeti folyóirat 1975/3. számának 61-72.oldalán.Lehengerlő,megdöbbentő-nincsenek rá szavak. Ha ez a sztori mai,21.századi ismert emberekkel esett volna meg az összes sajtó-és médiatermék azonnal ráharapna. Szóval,Kazinczy Ferencről,az eddig igencsak aszketikusnak ismert költőről,nyelvújítóról és szellemi vezetőről kiderül,hogy nem állt távol tőle egy kis flört. Bár udvarolt Török Sophie-nak-a család eredetileg a nővérét,Susanne-t akarta a költő nyakába varrni házasság céljából- bele-belefért az életébe némi múló kis románc. A tanulmány szerint 1802-ben Félixfürdőn,az abban az időben a magyar társaság krémjét vendégül látó gyógyfürdőben gyógyította a bal karját,a nagy gyógyulás közepette pedig összeismerkedett a Sárosy házaspárral. Pár nap múlva már folyton hármasban látták őket,s ez a tény-bár ezt nem írja Vargha Balázs-a kor prűd és pletykára éhes közvéleményét igencsak elgondokodtatta...Kazinczy bel