Írott és elektronikus média régen és ma

 Egy nagyon jó összefoglaló cikk jelent meg Jugoszlávia második világháború utáni történetéről. A délszláv állam ( mely 1924 óta létezett) 1945 után külön utakon járt: sem a nyugati kapitalista, sem pedig a Szovjetunió uralta kelet-európai övezethez nem csatlakozott. Tito marsall, a jugoszláv partizánok vezére és 1945-re az ország első számú politikai vezetője már 1945.május 21-én Ljubjanában elmondta, hogy nem akarja, " hogy belekverjenek a befolyási övezetkért való alkudozásba".  A cikkből megtudhatjuk, hogy már 1945-ben komoly surlódások voltak a szovjet és jugoszláv katonai vezetés között, képet kapunk arról, hogyan lettek elsőszámú ellenséggé a csetnikek. Elcsodálkozunk azon, milyen hatékonyan szervezte meg Tito marsall a hadseregét. Nagyon fontos, hogy a szövetségesek, különösen az angolok nyomására, II.Péter király tárgyalásokba kezdett a felkelőkkel. Ugyanakkor az utolsó bekezdésből kiderül, hogy az 1945 utáni jugoszláv állam éppolyan kökeményen kommunista állam volt,

 A második világháború végső szakaszában ( 1944-1945) a németek reménykedtek abban, hogy a korabeli sajtóban, filmhíradókban csak "csodafegyverként" aposztrofált V1 és V2 rakéták megfordítják a küzdelem állását, visszaszorítják az egyre inkább Németország felé győzedelmesen előrenyomuló amerikai, brit és szovjet szövetségeseket. Igen ám, de a rakátékat valahol tesztelni kellett, ami nem volt kis dolog, hiszen addig ismeretlen, nagy hatótávolságú rakétákról volt szó.  A Hadi Krónika című folyóirat 50. számában olvashatunk cikket erről a tesztelési folyamatról. Az írás címe: Az utolsó esély. A teszteket ( a V2 esetében)  1944.április 20-május 20. között végezték.Megtudhatjuk a cikkből, hogy a tesztek katasztrofálisan sikerültek, ugyanis a rakétákból folyton leszakadt egy-egy darab, mely a közeli erdőkben, illetve az amúgy is meglehetősen rosszkedvű lengyel gazdák földjén landolt. Volt olyan leszakadt rakátadarab, melyet lengyel partizánok találtak meg. A kb. fél tonnás roncsot,

 A második világháború ( 1939-1945) lezárásában, egyáltalán: az egész világtörténelemben, kulcsszerepe volt az atombombának, melyeket 1945. augusztusában Hirosima és Nagaszaki városokra dobtak le. De hogyan született meg az atombomba? Mit tartalmazott a Manhattan-terv? Közreműködött-e a kor két kiemelkedő fizikusa,Szilárd Leó és Albert Einstein, az atombomba előállításában? Miért pont Robert Oppenheimer lett a projekt vezetője? Mi történt 1945.július 16-án Alamogordóban? Németország és Japán valóban akart-e atombombát előállítani, s ha igen, milyen sikerrel tette ezt? Ezekre a kérdésekre kaphat választ minden történelem iránt érdeklődő, tanár és diák, a Hadi Krónika című folyóirat 60.számában olvasható Az atombomba születése című cikkben ( szerzőt, sajnos, nem jelöl a folyóirat). Azt is megtudjuk, hogy 1939.áprilisában Fréderic Joliot-Curie francia fizikus egy cikkében leírta, hogy "lehetséges atomhasadáson alapuló fegyvert előállítani.". Lehet, hogy innen indult minden?

 Nagyon fontos szerepet játszott a második világháború befejezésében az 1945-ben az USA által Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombomba. A szörnyű pusztítás nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Japán letette a fegyvert.  De milyen nemzetközi visszhangja volt az atombomba ledobásának? Hogyan reagált a tömegpusztító fegyver bevetésére Sztálin, Hirohito, az amerikai közvélemény,az európai országok vezetői?Erről már kevesebbet tudunk. Éppen ezért hiánypótló a Hadi Krónika című folyóirat 60. százában megjelent cikk, melynek címe:Az atombomba visszhangja. Két történelmi tényt emel ki a Szerző: - Sztálint nagyon meglepte, hogy hogy az USA ilyen hamar be merte vetni a bombát- ne feledjük,a Szovjetunió teljhatalmú vezetőjének elég alapos információi voltak az amerikai atomprogramról.  - a japánok teljesen sokkos állapotba kerültek. Hirosima után azt hitték, hogy az amerikaiaknak csak egy bombájuk van. Nagasaki után nem lehettek biztosak abban, hogy nincs harmadik, negyedik. - Winston Churchill, N

 Nagyon fontos szerepet játszottak a második világháború történetében az ellenállási mozgalmak. A történeti kutatás mára jórészt felderítette ezen mozgalmak történtét, ismerjük a főbb szereplőket, a társadalmi-politikai hátteret, az ellenállás által elért fontosabb katonai sikereket.  A történettudomány ezen eredményeit összegzi a Hadi Krónika című folyóirat 51.számában olvasható A szabadság védelmezői című, nyolcoldalas, remekül illusztrált cikk. Sajnos, a Szerző nevét nem közölték, pedig érdemes volna. A cikkben olvashatunk a francia, a norvég, a dán,a belga, a holland ellenállási mozgalmakról, illetve a lapszám további cikkeiben részletesen elemzik a német és a szovjet ellenállási mozgalmat ( megjegyzem: Magyarországon is volt ellenállás, erről egy szó sem esik).  Ajánlom a cikket és a teljes lapszámot középiskolában tanító történelemtanárok figyelmébe. Pl.egy-egy ország ellenállási mozgalmáról szóló anyagot ( nem hosszú) ki lehet adni a diákoknak önálló feldolgozásra. Nagyon érdeke