Írott és elektronikus média régen és ma

 Az Alföld irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat 2013/7. számában jelent meg Tóth Krisztina: Ahogy eddig című novellája. Témája: az idősekről, elesettekről való gondoskodás, illetve a magyar egészségügynek a legelesettebbekhez való viszonya.  Nem akarok egy kétoldalas irodalmi műről cselekményvázlatot adni, hiszen akkor semmi értleme nem volna elolvasni a novellát, inkább csak felvillantanám:vannak lelkiismeretes és vannak lelkiismeretlen orvosok.Nagyjából ez az egyik tanulsága ennek a kitűnő műnek. De még van több is. Az Ahogy eddig nagyon élesen társadalomkritikai mű.  Például az, hogy érdemes lenne ezt a Tóth Krisztina-novellát elolvasnia minden idősödő embernek. Mert- ahogy nagyapám, aki már nincs köztünk- 70 éves kor után bármi történhet az emberrel, ki kell alakítani egy rendszert, magunk körül, hogy ha egészségünkkel hirtelen baj támad, akkor kit értesítünk, hova megyünk, kiben bízunk,stb. És ezt mindenki csak magának alakíthatja ki. Senki ne higgye magáról azt, hogy örökké

 Magyarországon az utóbbi években jelentősen nőtt a gímszarvasok száma- derül ki a vg.hu portál cikkéből ( Kelemen Zoltán:Belakták a szarvasok és a vaddisznók Magyarországot, gyérítésre van szükség. vg.hu. Megtekintve 2023.február 15.,11 óra 8 perc). A cikkből kiderül, hogy hazánkban mintegy 80 ezer gímszarvas él, és már olyan területeken is figyeltek meg szarvasokat, mely nem az ő életterük. A vadászok szerint feltétlenül gyéríteni kell az állományt.  Ha szabad lesz egy rövid személyes reflexiót:büszkék is lehetünk erre a jelenségre. Nagyon sok országban a nagyvadállomány fogyatkozóban van, mivel folyamatosan csökken a rendelkezésre álló élőhely ( egyes nyugat-európai országokban akár 40 százalékkal is csökkent az erdős területek aránya). Magyarországon- a szarvasok és vaddisznók esetében- pontosan ellenkező tendencia figyelhető meg. Mivel össztársadalmi igény merült fel az erdőállomány megóvására, ezért az erdős területen élő állatok is kitűnően szaporodnak.   Ugyanakkor- mint a vg.h

 Ördögh Szilveszter a magyar irodalmi élet egyik legeredetibb alakja volt. Nemcsak regényíróként,de szerkesztőként is letette névjegyét. A rendszerváltás után politikai szerepet is vállalt.  Az Alföld irodalmi és művelődési folyóirat 1977/1. számában a fiatal és tehetséges íróval Görömbei András,az akkor fiatal és tehetséges irodalomtörténész beszélget.Az írás címe:"...nemzedékünk eddig még nem próbáltatott ki". Az interjú legmaradandóbb és a 21.századra is érvényes gondolatai a következők:egy kortárs irodalmi műnek úgy kell feltűnnie,mint a buzgár,azaz át kell szivárogni a gátakon. Ördögh azt is vizionálja,hogy hamarosan (1977-ben járunk) jön egy nemzedéki robbanás a magyar irodalomban. És jött hamarosan Esterházy és Nádas. Az is örökérvényű gondolat,hogy egy nemzedék csak úgy találhatja meg önmaga hangját,ha megbecsüli az előző nemzedékeket. Ez így is van.  Megszívlelendő gondolatok,irodalomtörténet és társadalmi kitekintés. Kitűnő interjú. 

 1982-ben mutatták be Erdőss Pál rendező első filmjét, amelynek címe: Adj,király, katonát! Nem az akkoriban népszerű gyermekjáték feldolgozását láthattuk a vásznon, hanem egy szókimondó,kőkemény, kortárs 20.század végi történetet,olyan rendkívül tehetséges szereplőkkel, mint Ozsda Erika, Szendrei Andrea,Nyakó Júlia és mások, Mindannyian ambíciózus, fiatal színésznők voltak, mindent beleadtak az alakításba. A film remekül sikerült.  A történet három fiatal lányról szól, akik feljönnek Pestre, hogy valóra váltsa álmaikatt. A Lőrinci Fonóban kezdenek dolgozni, és-mivel a pesti albérlet már akkor is drága volt- munkásszálláson laknak. A lányok egismerkednek a kőkemény nagyvárosi élettel: a monoton munkával, a rossz főnökökkel, és persze a pasikkal, a bulikkal, a korabeli presszókkal, diszkókkal. Zsuzsa meglehetősen könnyelmű, sorra váltogatja az udvarlóit, Jutka sokkal nehezebb helyzetben van, egy gyermekkori trauma miatt: állami gondozásba adták. Szeretné felkutatni édesanyját- azt most,

 A Magyar Narancs hetilap 2018.szeptember 18-án megjelent száma kitűnő,gondolatébresztő interjút közöl Karl-Markus Gauss osztrák íróval. Az interjút Király Edit készítette,címe:"A fasizmus erős szó". Az interjú főbb témái:1.Hogyan élte meg Gauss,aki a Vajdaságban született,gyermekkorában a multietnikus környezetet? 2. Létezik-e Európában centrum-periféria megoszlás,s ha igen,miként nyilvánul ez meg?3. Hogyan integrálta az osztrák társadalom a náluk élő vendégmunkásokat,különös tekintettel a törökökre?4. Összehasonlítható egymással Orbán és Erdogan rendszere? A kitűnő,olykor meglepő gondolatokkal tarkított interjú példaként szolgálhat a hazai média,az írott és elektronikus sajtó számára.

Hihetetlen, mi minden furcsaságot produkál az állatvilág. A Pusztadoktor Magazin 2022.június 3-i számának 3. oldalán rövid kis hírt olvashatunk egy kabasólyomról, akit állatkórházba szállítottak, mert neurológiai sokkot kapott. Az erős behatás ( véleményem szerint áramütés lehetett) következtében a sólyom úgy viselkedett, mint egy denevér: fejjel lefelé lógott a fáról. Így nem lehetett visszaengedni a természetbe. Egy hónap kellett, míg az orvosok nagy nehezen rendbehozták a furcsán viselkedő madarat.  De legalább rendbehozták.Vannak olyan, nem emberi módon viselkedő emberek, akiket soha nem lehet helyrehozni. Társadalmunk denevérei. Csak nehogy megsértődjenek a denevérek.  

 Manapság sokat vitatkoznak arról, mi a házasság szerepe a társadalomban. Amikor szóbakerül a házasságok számának csökkenése, sok szakértő érvel azzal, hogy bár régen gyakoribb volt a házasság, ezek nagy része üzleti szempontú együttélés volt csak.  Hát, nem tudom. Találtam egy példát a Magyar Nemzet című napilap 1949.július 1-i számának 6. oldalán. A hirdetések Házasság-levelezés rovatában olvasható szöveg így hangzik: " Rádiómester házasságot kötne azzal, aki hozzásegítené egy jó kis üzlet megnyitásához.Egy gyermek nem akadály". Cím, stb. A rádiómester az rádiószerelőt jelentett.  A vágyva várt nőről semmi. Az úriemberről semmi ( idős, fiatal, öreg, magas, alacsony, stb). Semmit nem tudunk meg róla, és azt sem, mi a nőideálja. Csak a biznisz.  Nem szép az ilyesmi, na.  Úgyhogy régen is voltak érdekházasságok. Ráadásul növeli az ügy pikantériáját,hogy 1949-ben már kommunizmus volt hazánkban,mely rendszer nem kedvelte a magán-kereskedőket.

 Új, nagyon komoly és igényes folyóirattal gazdaagodott a magyar sajtó- és médiapiac. Nagyon okos, sínvonalas folyóiratot indított 2022-ben a Neumann János Egyetem Eurázsia Központja. Az Eurázsia magazin című folyóirat első száma ( 2022.1. negyedév) számtalan kitűnő cikket tartalmaz, a gazdag termésből kiemelném Salát Gergely: Kína közös vállalkozása Eurázsiával című írását.  Szerző röviden összefoglalja a kínai gazdaság és társadalom hosszú lemaradásának történelmi folyamatát, a felzárkózási kísérleteket, a sikeres modernizációt,felsorolja azokat a gazdasági ágazatokat, melyekben Kína már a világ élvonalában jár, pl. e-kereskedelem. Megtudhatjuk, mit is jelent a kínaiak értelmezésében a " reform és nyitás" jelszava. Kitér olyan problémákra is, mint pl. Nyugat-Kína gazdasági lemaradottsága, hogyan lehetne ezt orvsolni. Megtudhatjuk, mi az a BRI, milyen szerepe van ebben Európának.  Ajánlom ezt a kitűnő cikket mindazok figyelmébe, akiket érdekel Kína és Európa kapcsolata, az ,

 A Reader's Digest magazin magyar nyelvű Válogatásának 1997.augusztusi számában olvashatjuk Dale van Atta:Az eltékozolt Édenkert című írását,amely Nauru történetét foglalja össze. Naurut sokáig mint óceániai természeti paradicsomot tartották számon,Ausztráliából járták ide üdülni a tehetősebbek. Aztán az 1950-es években egy laboratóriumában unatkozó mérnök foszfátnyomokat vett észre egy fán. Ezzel Nauru sorsa eldőlt. A kis sziget a világ legnagyobb és legjobb minőségű foszfátkincsével rendelkezett. Megindultak az ausztrál,az új-zélandi,az amerikai bányatársaságok. Nauru szegény kis szigetből gazdag ország lett. Dale van Atta szerint ezzel kezdődtek a bajok. Már a függetlenség kikiáltását követő első elnök,Hammer DeRoburt alatt a jóléti kiadások elképesztő méreteket öltöttek. A 21 000 lakosú szigetországban két kórház épült,mindenkinek ingyen járt az egészségügyi ellátás és az oktatás,sőt,még a repülőjegy is. Ezek a kiadások évről-évre nőttek,s ezt a kiadásnövekedést egy darabig ell

 Ha valaki szereti a mély pszichológiát és egyben kemény társadalmi kritikát ötvöző filmeket,akkor ne mulassza el a román Adina Pintilie:Ne érints meg!(Touch Me not!) című filmjét. A főhős,Laura (Laura Benson) komoly szexuális problémával küszködik:nem tűri az érintést. Pszichológusa javasol neki egy sajátos terápiát-hogy ez mi,azt itt nem áruljuk el,tessék megnézni a filmet! Pintilie filmjének hangulata szerintem-egyszerűen nem jut eszembe pontosabb kifejezés-kesernyésen franciás. Minden megdől,amit Európában a szexualitásról tanítanak,illetve amit a mainstream média erről a pubkikumnak közvetít. Laura világa annyira egyedi,mégis:mindannyiunkra jellemző,hogy minden nező csak tanulhat ebből a filmből. Nők,férfiak,idősek,fiatalok egyaránt.

 Örömmel olvasom Rozgics Mária cikkét a Világ Magyarsága című hetilap 2020/19.számának nyitóoldalán. A Szerző a magyar nyugdíjasok nehéz helyzetéről ír,mindenben igaza van,nemzetközi összehasonlításban valóban elképesztően alacsonyak a magyar nyugdíjak.Valahol ez az egész társadalom felelőssége.  Van egy érdekes gondolat a cikkben,amivel viszont vitatkoznék. Rozgics Mária azt írja:Mi indokolja a művészvilág hihetetlen támogatását.Mi a társadalmi elismertség piedesztálján álló focisták támogatását?". Azt gondolom,itt két különböző dolog lett összemosva. Egyrészt:A művészeknek ( és most nem a mindenkori politikai kurzus által sztárolt, hanem a tehetséges, sokat kínlódó művészekről beszélek) juttatott támogatás meg sem közelíti a futballistákét. Másrészt a magyar művészek nemzetközi szinten is teljesítenek,öregbítik országunk újabban fogyni látszó hírnevét. Futballistáinkról (a cikk megírása óta kétszer kikaptak Albániától, úgy,hogy még gólt sem rúgtak) ez már nem mondható el. Tehát-

 Történetírásunkban a Kádár-korszak társasadalma mint a nivellálás,az egyenlősítés társadalma,él. Holott,ha belepillant valaki a korszak írott és elektronikus médiájába,számtalan példát talál arra,hogy a megosztottság,a pluralizáltság,nagyon is jelen volt,már abban az időben is. A Nők Lapja 1979/36.számában olvashatjuk Bozóky Éva:A vízipisztoly című írását. Ebben egy szegény gyermek az összegyűjtött üvegek árából vízipisztolyt vesz és lelocsolja az elkényeztetett kislányt. A kitűnő írás egyértelműen a gyermekek társadalmi és vagyoni körülményeinek megosztottságára hívja fel a figyelmet.  Persze,mondhatjuk,egy magazinban lehetett őszintén szólni erről. De higgyük el,nemcsak magazinok,hanem "komolyabb"médiatermékek is foglalkoztak ezzel a témával. Az olvasók,a rádióhallgatók,a nézők pedig saját szemükkel látták,amit láttak...

 Azon néprajzosok,társadalomtörténészek,történelem szakos egyetemi hallgatók számára,akiket érdekel a honfoglalás előtti kor magyarságának társadalma,egy nagyszerű cikket ajánlunk. A Múzeumi Kurír c.folyóirat 1975.júniusi számában(42-48.o.) jelent meg Katona Imre tollából A magyar őstörténet kutatásának néprajzi forrásai című cikke. Nem is annyira a forrásokról ír nekünk Katona Imre,hanem összegzi,összeveti a régészet,a történelem eredményeit a néprajzosok kutatási eredményeivel. Megtudjuk,éltünk-e őstörténetünk időszakában matriarchátus keretei között. Képet kapunk arról,hogyan alakult ki családi alapokon nyugvó társadalomból nemzetségi alapokon nyugvó társadalom. Választ kapunk arra a kérdésre,honnan ered "szer"szavunk,és miért maradt fenn a honfoglalás kora után is. Az egyik örök kérdésről,a totemről is nagyon érdekes álláspontja van Katona Imrének.Meggyőzően írja le a Szerző a nemzetség jellegét és szerepét. Ami számomra legérdekesebb volt,az a nemzetség viszonya a többi

 A Kortárs folyóirat 1977.évi 1.számában egy zseniális novellát olvashatunk. A szerző Ördögh Szilveszter,a címe:Ködszitálás. Mindössze négy oldal,de egész történelem van benne. A főhős egy kisfiú,aki reggel iskolába indul. Útközben arra gondol,hogy október van,lehet,hogy már fűtenek az iskolában. Meg arra,hogy tegnap este a felnőttek szokatlanul későig hallgatták a világvevő rádiót. Az is eszébe jut,hogy ilyenkor szokták a kukoricát a góréba rakni,ettől mindig felhólyagosodik a keze.  Ahogy a városba ér,látja,hogy minden üres. A házfalak pedig össze vannak firkálva (ekkor kapcsol az Olvasó,hogy 1956-ban járhatunk,bár ezt Ördögh Szilveszter így nem írta le). Mikor az iskolához ér,a pedellus bácsi hazaküldi a fiút,merthogy szénszünet van. Otthon aztán a kisfiú számára következik a paraszti munka:udvarseprés,stb. Az üres városból a történelem kergeti haza a kisfiút otthonába,a biztonságba. Túl a politikatörténeten,a Ködszitálás c.novellának nem is annyira rejtett társadalomtörténeti aspek

 Az 1970-es-80-as évek legismertebb német krimihőse és egyben közkedvelt médiasztárja Derrick felügyelő(Horst Tappert) volt. Ha valaki-mint a napokban én is-megnézi a Derrick sorozat néhány epizódját,érdekes felfedezésekre juthat. Például arra,hogy létezett Európában egy sajátosan német krimi-stílus. Miben különbözött ez az angolszász stílustól?Nézzūk meg A kék rózsa című Derrick-epizód példáján! 1. Erőteljes szociológiai szemlélet. Az alkotók igyekeztek a kor aktuális társadalmi problémáiról szólni. A kék rózsa például a kábítószerezésről szól.  2. Realizmus. Nem a különleges figurákat,érdekes karaktereket keresték,inkább azt szerették volna,ha a néző/Olvasó magára ismer. A kisemberek,a perifériákon élők világát mutatják be ezek a filmek. 3. Modernitás. A történetek,így A kék rózsa is,a jelenben játszódnak. Nincs nosztalgiázás. A szereplők is maiak,a környezet is mai,a filmzene is mai.  4. Nem szégyellik,sokszor leplezetlenül ábrázolják az erotikát. A határon azonban soha nem lépnek á

 Bevallom,ritkán olvasok divatról szóló cikkeket. Vass Virág:Az élet nem ruhapróba! című cikke (Nők Lapja,2016.március 9.,14-17.o.) mégis felkeltette az érdeklődésemet. A cikk a divatnak a társadalomban,mindennapi életünkben elfoglalt helyét vizsgálja. Elgondolkodhatunk azon,érdemes-e divatosan öltözködni,s ha igen,mennyi időt és energiát érdemes erre szánni. Megismerhetjük néhány nagy divattervező karrierjét,hogyan lopakodtak fel a cselédlépcsőn,és váltak a huszadik század közepére az előkelő társaság sztárjaivá.Egyfajta divat-társadalomtörténetet kapunk,könnyen érthető nyelvezettel,inspiráló tartalommal.  Úgyhogy azt gondolom,érdemes férfiaknak is elolvasni ezt a cikket. 

 Mi itt, Magyarországon, fecsegünk, csacsogunk az idősek megbecsüléséről, a szépkorúak tiszteletéről, ám a számok azt mutatják, egyre kevésbé gondoskodunk arról, hogy idős polgártársaink élvezhessék a méltó örökséget.  Az index.hu írta ( letöltve 2020.szeptember 21. 18 óra 12.), hogy Japánban                                                                    80 000 olyan ember él, aki legalább 100 esztendős. Az ország lakossága 126,5 millió fő. Ha arányosan nézzük, Magyarországon kb. 7 ezer, 100 évnél idősebb embernek kellene élnie. Ehhez képest nem egészen 1000 ember élte meg ezt a szép kort. A világon kb. 2,8-3 millió ember 100 év fölötti.  Japánról beszélve: El tudjuk képzelni ,mit jelent ez a 80 000 fő? Egy várost ki lehetne állítani 100 év feletti emberekből! Persze, ebben közrejátszik a japán társadalom hagyományos tradicinalizmusa is, de azért ennél többről van szó. Japánban nem tisztelik az időseket: ott szeretik az időseket. És aki szeretetben él, az sokáig él. A társadalom g

Nagyon szeretem Németh Zoltán: Lakoma avagy erotika mint interpretáció című elbeszélést/novelláját/filozofikus prózáját, a műfaji megjelölést ki-i maga választja, amely az amúgy általam vegyes érzésekkel fogadott Kalligram folyóiratban jelent meg, a 2002.májusi számban. Egy baráti társaság, tábortűz mellett, beszélget értékről, olvasásról, szövegről. elárulom: végül nem jutnak megegyezésre, de nem is ez a cél, inkább csak a diskurzus. Szóval, van aki szerint - egy szöveg értékét a társadalom tagjai nem egyenlően mérik fel, mert ugyanolyanok az emberek képességei Van, aki viszont azt állítja, hogy - nincs szükség egységes értelmezési kísérletekre Másvalaki szerint viszont - feltétlenül szükség van valamilyen elméleti megalapozottságra ahhoz, hogy az olvasás értelmet nyerjen Van, aki úgy véli - hogy a szöveg a hatalomgyakorlaás eszköze. Szóval, értjük? A szereplők nem egymással vitatkoznak, csak a véleményüket fejtik ki, egymás tljes tiszteletben tartásával. Így kellene, hogy

Etiópiáról általában akkor lehet hallani-látni-olvasni a magyar médiában, amikor valami kalóz ott garázdálkodik, vagy kitört a második legsúlyosabb éhínség. Indiáról pedig akkor szoktunk olvasni, ha lezuhan egy repülő, vagy a hídról a mélybe zuhan egy vonat. Éppen ezért örvendetes, hogy 2019.augusztus 19-én a magyar média is világgá kürtölte: Etiópiában és Indiában összesen 550 millió fát ültettek. Mégpedig azrt, hogy visszaerdősítsék az országokat. Bravó! Szerintem ez a 21. század környezettörténetének eddigi legnagyobb eseménye! Ezt nem tudta volna megtenni sem az USA, sem Kína, csak ez a két ország. Kellett hozzá kb. 50 millió ember, no meg szervezés. Meg össztársadalmi akarat. Úgyhogy annyit mondhatunk: skáig virágozzék még az az 550 millió fa. És ne vágják ki.... Annyira kényelmes nem vagyok, hogy rögtön a cikkhez irányítalak. Itt a főoldal: origo.hu

A Heti Válasz 2018.június 7-i számában olvastam Élő Anita cikkét egy finnországi kísérletről. 2000 ember számára havi fix alapjövedelmet folyósítottak, forintra átszámolva havi 180 000 HUF értékben. Nálunk,Magyarországon, olyan politikai jellegű vita van az alapjövedelem körül. Az ellenzők rendre előhozzák azt az ércet, hogy aki munka nélkül kap pénzt, az nem fog dolgozni. Véleményem szerint ez egyáltalán nem biztos, sőt, lehet, hogy alapjövedelmet kap, annak lesz arra tőkéje, hogy elindítsa saját vállalkozását. De ez konzervatív észjárással nem így van. Aki segélyt kap- szól a konzervatív filozófia- az lógós, parazita. Pedig nem ártana kissé feltőkésíteni a magyar társadalmat, főképp a fiatal generációt. Ha pedig valaki bebizonyítja, hogy más országban már működik a dolog, arra azt mondják:hja, Finnország az nem Magyarország, ott mások az emberek. Így aztán nekünk soha nem lesz alapjövedelmünk. Jómagam tehát pártolnám azt az ötletet, hogy Magyarországon is vezessék be az alanyi