Írott és elektronikus média régen és ma

 Francisco de Oraá (1929-2010) kubai költő volt, műveiben azt a jellegzetes mediterrán hangulatot, azt a forróságot ábráolzta, mely végikíséri egy kubai átlagember életét. Város, város című verse a Nagyvilág világirodalmi folyóiratban jelent meg, (1975/7. szám), fordította Csuday Csaba. A rímtelen szabadvers három részből áll. Az elsőben a mediterrán falut ismerhetjük meg: fehér házak, almásládák illata, a tenger közelsége, hullámai, sajátos milliője- de mindemögött ott van egy sajátos, negatív misztikus, a halottaknak, az ősi babonáknak valami elementárisan rossz és félelmet keltő kultusza, Szerelmes hltak, gyóntatók, a pokolból az egekbe repülő galambok- Oraá nagyon erőteljes, ugyanakkor nagyon eredeti metaforákkal érzékelteti számunkra ezt a már ködbe veszett, egykor-volt falusi világot.  A második részben hirtelen a városba csöppenünk. Egymásba érő házak, nyomor, éhbérért küszködő férfiak, otthon, a háztartást vezető asszonyok, mindenfelé baloldali tüntetések, robbanások, politikai

 250 négyzetméter. Egyedi bútorok,burkolatok. Szolíd polgári hangulat. A helyszín:valahol a Tiszántúlon. A cikk (Tiszántúli Toszkána címmel a SzépLak 2011.júniusi számában jelent meg,Kele Andrea szövegével,Berényi János fotóival) pedig egyenesen gyönyörü. Bevezet,kalauzol,végigvezet. Nem áradozik ízléstelenül,hanem bemutat. Ez a bemutató pedig szemet-lelket gyönyörködtet. Különösen a mediterrán hangulatú kert bűvöl el. Az tetszik legjobban ebben a házban,hogy nem kell hozzá sok pénz. Ízlés kell hozzá,meg egy kis ötlet. Polgári látásmód meg egy csipetnyi furfang. Nagyon szépen összeállt,remek otthon. És, még egyszer kiemelném:remek cikk.